Századok – 1970
FIGYELŐ - Történelmi film-e az Itélet? (Bellér Béla) 1062/IV
FIGYELŐ 1069: múlt minél teljesebb, hitelesebb, illúziókeltő rekonstruálását tartja, és esak közvetve utal a maga korára; a másik, amelyik a történeti valóságot aktuális mondanivaló kifejezésére használja; a harmadik, amelynek a történeti valóság csak jelrendszer modern ideológiai, filozófiai, morális gondolatok nagyhatású kifejezésére, mindennemű történelmi valóság, illúzió elvetésével; és végül a negyedik, amely lemond a történeti téma dekoratív lehetőségeinek kinasználásáról, sőt nem kis mértékben a kor levegőjének érzékeltetéséről is, és az emberi egzisztencia végső kérdéseit (pl. szenvedés értelme, természete) feszegeti anélkül, hogy a korhoz kötöttségről, a társadalmi, politikai összefüggésekről ^megfeledkeznék. Kérdés már most: a történelmi filmek melyik kategóriájába sorolható az ítélet, és a besorolástól függően a történelmi hitelesség milyen minőségét és fokát jogos megkövetelni tőle? A filmművészek maguk segítenek bennünket az eligazodásban. Nem múltunknak sikeres szabadságharcokkal, győztes forradalmakkal, délibáb-hősökkel, félelem és gáncs nélküli forradalmárokkal, jókais ragyogással való telezsúfolását tekintik feladatuknak, hanem a történeti múltnak valósághű, gondolatébresztő, tanulság-sugalló feltárását.25 Ebből a célkitűzésből egyértelműen kiolvasható, hogy a szerzők —- mÍ3-más okból ugyan —- de egyképpen elhatárolják magukat az első és mág inkább a mísoJik történelmi filintípustól, s a harmadikat vagy negyediket tekintik követendő példának. Ez a választás önmagában is igazolja a filmalkotók kivételes erkölcsi ós művészi bátorságát; hiszen ilyen típusú filmek hazánkban csupán a közelmúlt történelmi témáiból készültek (Jancsó Miklós Szegénylegények, Csillagosok, katonák, Csend és kiáltás, Kósa Ferenc Tízezer nap c. filmjei stb.), a régmúltból nem. A régebbi múlt történeti filmjei nálunk és általában a szocialista országokban is a második típust követték, mégpedig nem csupán az ún. nemzeti, hanem még az osztályharcos téma feldolgozásánál is. (L. O. Vavra az ítélettel tematikailag гокэп huäzita trilógiáját: Husz János, Ziska a nép ólén, Mindenki ellen, vagy akár a Manzer-filmet); legföljebb az első típus irányában történt elhajlás nyilván Eizenstein középkori tárgyú filmjeinek hatására (mint Fordnak a középkori lengyel történet nagy sorsfordulóját Sienkiewicz regénye nyomán idéző, világsikert aratott Keresztesek e. filmjében). Kósáék kísérletének létjogosultságát véleményünk szerint nem lehet tagadni. Sem a látványos, korhű, de csak közvetett tanulsággal szolgáló rekonstrukciós film, sem az ugyancsak látványos, nemegyszer hangzatos direkt aktualizációs film nem jelentheti a történelmi film legvégső határait, ellenkezőleg: korlátaik egyre jobban kiütköznok. A modern ember nem ismeretanyagot, nem is példázatot vagy moralitást vár elsősorban a történelemtől, hanem választ az őt gyötrő, a múltat is a jelen ítélőszéke elé kényszerítő problémáira. „Mert a történelem napról napra izgalmasabb lesz. Múltunk képére rárajzolódnak meg-megújuló töprengéseink bizonytalanságai, változó szemléletünk ingadozásai. A történelem egyre inkább alkalmassá válik arra, hogy bizonyító anyagul szolgáljon a jelen töprengéseihez. Mindez természetesen nem jelentheti a tények hatályon kívül helyezését, legfeljebb a tényekhez társítható gondolatok bátrabb és mélyebbre ható kalandozásait."2 8 Nem vitás, hogy ezeknek a sokrétű feladatoknak megoldására a harmadik és méginkább a negyedik típusú filmnek óriási, eddig még ki nem aknázott lehetőségei vannak. A kísérlet létjogosultsága azonban önmagában véve még nem garanciája a sikernek. A történelem esak úgy válaszolhat bonyolult mai problémáinkra, ha helyesen tesszük fel neki a kérdést; rossz kérdésre a történelem is csak rossz választ adhat. S éppen itt, a rossz kérdésfeltevésben rejlik a film legfőbb hibája. A film olyan kérdéseket tesz fel 1514-nek, amelyekre az vagy egyáltalán nem, vagy csak töredékesen, vagy egyenosen megtévesztőén válaszolhat. Van olyan felfogás, amely a fait accomplibin, a vereségből való kiindulásban vagy az időváltásos szerkezetben látja a hibák eredendő okát. Ezt a vélekedést — eltekintve attól, hogy a már említett Dreyer is az ítélethez hasonló szituációból (Johanna a bírák előtt) fejleszti ki páratlan feszültségű és érdekességű filmjót —nem oszthatjuk. Ellenkezőleg: az időváltásnak a film külső lleges érdekességénél mélyebbre hatoló dramaturgiai, sőt morális jelentősége is lehet, de csak akkor, ha a két idő.iimanzió össze van hangolva, ha a két eseménysor nem valami leibnizi harmónia praestabilitak.ént, mechanikusan fut egymás mellett, hanem egymásra van vonatkoztatva, vagyis a régebbi eseménysor az újabb fényében más megvilágítást kap, a következmények az előzményeket is tisztábban kitüntetik, más szóval: a múlt a jelen vagy a jövő kritikája alá kerül. A filmnél azonban nem erről van szó. Az emlékképek kiváltódásának lélektani oka ugyan kétségtelenül Werbőczinek Dózsához intézett felhívása: Tagadd meg a múltat ! Dózsa Caoóri — Kó«i : i. c. T. 1. "А'г. E. ítél-e а г Ítélet'/ Pedagógusok Lapja 1970. máj. 7. sz. 5. 1.
