Századok – 1970

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 1030/IV

1060 FOIA'rtlRATSZEMLK (212 — 226. 1.) kimutatja, hogy az európai hatalmi érdekektől vezetett londoni kormány — a Colonial Office-t mellőzve — nem sokat törődött Japán megerősödésével, és az ázsiaiak bevándorlásától félő dominiumok, valamint a tibeti befolyását féltő India aggodalmaival. 1911 után a domíniumokat már jobban informálták a politikai lépésekről, de azok kialakításában befolyásuk nem volt. — P. A. LINEHAN a spanyol könyvtárak ós múzeumok forrásanyagát ismerteti (226 — 228. 1.). - j. a. HISTORISCHE ZEITSCHRIFT 1969 209. köt. 1. szám. — A tanulmány-rovat fő helyén OTTO BRUNNERnek még az 1967. október 13-i freiburgi német történészkongresszuson elhangzott, A történész és az alkotmány- és jogtörténet c. előadását hozza (1-16. L) HERMANN KRAUSE (17 26. 1.) és HANS THIEME (27 — 36. 1.) ugyanott elhangzott hozzászólásaival. A fő referátum gazdag történeti anyagon bizonyítja, hogy a történész, valamint az alkotmány-és jogtörténész a legszorosabban egymásra vannak utalva, és nélkülözhetetlen számukra az együttműködés, nézőpontjaiknak és eredményeiknek kicserélése. Mindamellett mindkét szak saját belső törvényszerűségekkel rendelkezik, és éppen ezért egyiknél is, másiknál is más kérdésfeltevések állnak előtérben. Ebből adódnak a két szak képviselői közötti viták, amelyek azonban nélkülözhetetlenek a tudományos előrehaladáshoz. — WILHELM TREUE Max Oppenheim báró (37 —74. 1.) a bankárcsaládból származó és felfedező hajlama miatt diplomáciai szolgálatba lépett német földrajzi és régészeti felfedezőnek, Észak-Afrika és a Közép-Kelet földrajza, társadalma, története tudós kutatójának élet- és tudományos pályáját rajzolja meg. Oppenheim tudományos sikereinek tetőpontját a Teli Halaf-i hettita székhely 1899 végén történt felfedezése jelentette. A tanulmány részletesen és apologetikus célzattal foglalkozik Oppenheim imperialista érdekeket szolgáló diplomáciai tevékenységével 1898 és főleg az első világháború időszakában, amelyet egészében véve dilettánsnak és politikai szempontból teljesen jelentéktelennek igyekszik feltüntetni. — PETER BERGLAR: Harden és Rathenau (76 94. 1.) kettejük eddig javarészt ismeretlen levélváltásával igyekszik Rathenau bonyolult és ellentmondásos egyéniségébe bevilágítani. — A Közlemények rovatban KURT KLUXEN: Rousseau politikai filozófiájához (96 —100. I.) Roger D. Masters amerikai történész hasonló című könyvét méltatja. Masters könyve Rousseau műveinek új logikai sorrendbe állításával és a mögöttük meghúzódó egységes filozófiai gondolatmenet feltárásával minden eddiginél egységesebb és összefüggőbb képet nyújt a modern kutatásban olyan ellentmondásosan megvilágított témáról. — B. VIE RTELJAHRSCHRIFT FÜR SOZIALUND WIRTSCHAFTSGESCHICHTE 1969 56. köt. 2. szám. HANS-EBER-HARD HEYKE: Antik és kínai hangok a mezőgazdasági termelésről (145 — 161. 1.) a földjáradék-törvény tudománytörténeti előzményeit vizsgálja a törvény megfogalmazója, Turgot előtt. A vizsgálatnak az ad különös jelentőséget, hogy az általános járadék-törvényt is a földjáradék-törvény alapján fogalmazták meg. A szerző részletes elemzéssel bizonyítja, hogy a törvény nem empirikus eredetű, nein parasztitermészettudományos megfigyeléseken alapszik, hanem oiméleti eredetű, a metafizikus filozófiai spekuláció gyümölcse. Az asztrológiai-metafizikai magyarázatok ugyan idők folyamán kihulltak belőle, magja azonban változatlanul az a meggyőződés maradt, hogy a mezőgazdasági termelést egy általános érvényű törvény szabja meg, amely végső soron az egész termelést meghatározza. — MARTIN KUTZ: A német —brit kereskedelmi kapcsolatok 1790-től a vámunió megalapításáig (178 — 214. 1.) gondos statisztikai elemzések alapján korrigálni igyekszik azt a hagyományos, a gazdasági nacionalista közgazdászoktól megrajzolt képet, mintha az angol—német kereskedelmi kapcsolatok a Zollverein előtt bénítólag hatottak volna a német gazdasági, elsősorban az ipari fejlődésre, és a tulajdonképpeni gazdasági fejlődést csupán a Zollverein működésétől lehet számítani. A brit hivatalos adatok alaposan megindokolt és a legfőbb külkereskedelmi cikkek (gyapjú, gabona, fa) egyenkinti vizsgálatára kiterjedő átszámítása alapján kimutatja, hogy az Angliába irányuló német kivitel reálértéke a hivatalos angol kimutatásokban szereplő reálérték 231,9 (1829), ill. 285,0 (1830) %-ára rug. Ez annyit jelent, hogy a német kivitel az angol statisztikában szereplőnek két és fél, háromszorosát teszi ki, s általában aktív kereskedelmi és fizetési mérleggel zárul. — SCOTT M. EDDIE: A mezőgazdaság mint a munkaerőkínálat forrása: Hipotézisek Magyarország 1870 — 1913-as története alapján (215 -232. 1.) arra a következtetésre jut, hogy a tárgyalt időszakban a magyar mezőgazdaság egyik legfontosabb exportcikke a kivándorlás formájában az emberek, munkások voltak. A kiegyezéstől egé-