Századok – 1970

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 1030/IV

1036 FOIA'rtlRATSZEMLK amely Novgorod felől indult meg a X. században, a továbbiakban kelet és dél felé terjeszkedett. — A dokumentumrovatban V. I. Lenin ajánlásai nyomán (95-109. 1.) 1921 22-bőí közölnek dokumentumokat, Leninhez intézett jelentéseket az б utasításainak végrehajtásáról vagy saját intézkedéseiről. — I. M. PKEMISZLER: Grigorij Ciudnovszkij (110—117. 1.) az 1890 — 1918 élt polgárháborús katonai vezető életrajzát foglalja össze. A. P. JAKUSINA: tí. Z. Sumjackij, 1886 — 1943 (118- 123. 1.) a szibériai származású pártmunkás életét ismerteti, aki a Távolkeleti Köztársaság államapparátusában is működött. — V. V. GORBUNOV: Lenin szerzősége megállapításának módszeréről (124 — 132. 1.) az aláíratlan újságcikkek stb. szerzőségének megállapításához a hagyományos forráskritikai módszerek felhasználását javasolja. E. P. MIHEJEVA: Az oroszországi női felsőoktatás történetéből (174 - 179. 1.) a nőmozgalom ilyen irányú tevékenységét tárja fel a századforduló idején. JE. A. ZAJCEVA részletes összeállítást közöl arról, mikor adták ki Leninnek a nemzeti kérdéssel foglalkozó munkáit a szovjet korszakban (180— 190. 1.). — JU. I. IGBICKIJ: A polgárháború és az intervenció a Szovjetunióban a nyugati történészek újabb munkáiban (217- 237. 1.) az 1960-as években kiadott munkákat vizsgálja, amelyek tovább éltetik azt a legendát, hogy a tömegek passzívak voltak, hogy az intervencióra katonai szempontbó\ volt szükség, s ha kellő erővel folytatták volna, a szovjethatalom bukását idézhette volna elő. 3. szám. — E. B. GENKINA: V. I. Lenin és a mezőgazdaság irányításának néhány kérdése a NEP-re való áttérés után (6 — 27. 1.) Lenin munkáit elemezve mutatja ki, hogy olyan mezőgazdasági politikát akart, amely nemcsak a parasztok érdekében van, hanem legjobbjaikat be is vonja a végrehajtásba. A szövetkezeti mozgalom tapasztalatai is módosultak. — R. M. SZAVICKAJA: V. I. Lenin és az ipar nacionalizálása 1918 tavaszán és nyarán (28 — 42. 1.) számos konkrét esetet elemezve bizonyítja, hogy Lenin elsősorban a legnagyobb koncentrációjú üzemek államosítását javasolta, de csak akkor, ha a munkások ezt kívánták, átgondoltan, ha a további vezetésre megvoltak a megfelelő emberek, és biztosítani tudták a rend fenntartását és a munkafegyelmet. — P. G. RINDZJUNSZKIJ: V. I. Lenin összehasonlító történeti módszerei a kapitalizmus oroszországi fejlődésének tanulmányozásánál (43- 60. 1.) hangsúlyozza, hogy Lenin csak összehasonlítható, vagyis hasonló fejlődési szinten álló jelenségek összehasonlítását tartotta lehetségesnek. Az 1861-es reformot az 1789-es és 1848-as átalakulással vetette össze. Az összehasonlítás eredménye volt a porosz és amerikai utas agrárfejlődés megkülönböztetése. — L. M. DKOBIZSEVA: A szövetségi köztársaságok kulturális fejlődési szintjeinek közeledéséről (61— 79. 1.) a népművelés, közoktatás és tudományos kutatás teréről vett adatokkal mutatja ki, hogy az 1945 utáni szakaszban az eltérések csökkenőben vannak, a baltikumi, kaukázusi köztársaságokban és az OSzSzSzK egyes területein pedig már differenciált igényekkel lehet számolni. — V. JA. LAVERICSEV: Az oroszországi monopóliumok fejlődésének néhány sajátossága, 1900-1914 (80 - 97. 1.) úgy látja, hogy a kartelleket is figyelembe kell venni. A monopolizálódás fokában Oroszország nem maradt el a fejlett nyugati országok mögött, a nehéziparban a szindikátusok voltak az uralkodók, a könnyűiparban a kartellek, épp úgy, mint Németországban. Csakhogy a könnyűipar túlsúlya miatt, és tekintettel az ipar arányára a mezőgazdasággal szemben, a fejlettségi színvonal mégis alacsonyabb volt, mint nyugaton. — P. JE. MATVIJEVSZKIJ: Orenburg szerepéről a XVIII. századi orosz - indiai kereskedelemben (98 — 111. 1.) bemutatja, hogy az 1734-ben kötött angol orosz kereskedelmi szerződés értelmében az angolok ezen az úton kereskedtek Perzsiával, csakhogy ezt 1746-ban az orosz hatóságok betiltották. Orosz és indiai közvetlen kereskedelmi kapcsolat is alakult ki, 1738 és 1755 közt a város kereskedelmi forgalma mintegy százszorosára nőtt. Az angolokkal ellentétben az orosz kereskedelem ekkor még nem volt expanzív, hódító jellegű. — Ju. V. Zsu-Rov Vaszilij Grigorjevics Jakovenko (1888—1938) egy ideig földművelésügyi népbiztos pályafutását ismerteti (112 — 121.1.). - V. A. KUZKO: Vlagyimir Ъ ilippovics Gorin-Galkin (1861 — 1925) emigráns forradalmár, filozófus életét vázolja fel (122- 129. 1.). — Sz. M. TROJICKIJ: Az oroszországi abszolutizmus történitének néhány vitás kérdéséről (130 149. 1.) az A. Ja. Avreh kezdeményezte vitát foglalja össze, elismeri, hogy Oroszországban erősebb a despotikus jelleg, de csak a XVIII—XIX. század fordulójától, mert ekkor egyébként a polgári rend alakult ki a többi országban. Igen nagy a nagybirtokos nemesség szerepe. Az állt)m földbirtokai is egyre nőnek, ez biztosítja a rendszer gazdasági erejét. — 1. P. RAHMANOVA, A. M. SZAHAROV, M. R. TULCSINSZKIJ: A Szovjetunió történetének megvilágításáról a Német Szentségi Köztársaság tankönyveiben és segédkönyveiben (188 —