Századok – 1970

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 1030/IV

1032 FOIA'rtlRATSZEMLK 137. 1.) eseménytörténeti összeállításának befejező részében a tatár fennhatóságot és az ellene irányuló, végül sikeres har-cot ismerteti. — A. V. KI.E.TANKIN: „Razin munkásai" a Volgán (138 — 147. 1.) a Razin-vezette felkelés részvevőinek az elképzeléseit kísérli meg rekonstruálni. — T. V. BATAJEVA a szovjet munkásosztály történetének feldolgozását tárgyaló historiográfiai munkákat tekinti át az 1930-as évektől kezdve (153-160. 1.). — A. B. IVANOV ismerteti Sík Endre: Histoire de l'Afrique Noire с. munkájának I - II. kötetét (197—199. 1.). — V. N. BAXJAZIN: Kamcsatkai száműzöttből Madagaszkár királya (214—217. 1.) Benyovszky Móric élettörténetét foglalja össze. 5. szám. — I. V. DTJGYINSZKIJ: A szocialista világrendszer — a leninizmus eszméinek megtestesülése (3 — 24. 1.) utal arra, hogy ma a szocialista és demokratikus követelések egyre inkább összefonódnak. A szocialista tábor gazdasági együttműködésének elmélyülése elősegíti a fejlődési szintben még megmutatkozó különbségek kiegyenlítődését. — Ju. A. PRIHOGYKO: Az ipar helyreállításának szakaszai a Szovjetuniónak a fasiszta német megszállás alól felszabadított területein (25 — 36. 1.) három szakaszt különböztet meg. Az elsőben (1945 — 46) megtörtént a béketermelésre való átmenet és a gazdaság helyreállítása. A második szakaszban (1947 — 48) az ipari termelés már meghaladta a háború előtti színvonalat, ekkor már az új technológia lényeges volt, de széleskörű bevezetését akadályozta a szakképzetlen munkások nagy száma. Az utolsó szakaszban (1949 — 50) biztosítottá« az ipar anyagi és technikai ellátottságát. Az egész időszakon keresztül folyt a Lengyelországtól visszakerült nyugati területek iparosítása. — A. Sz. CVETKO: A Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság kulturális kapcsolatai és a KKP maocetungista vezetőségének „sajátos" irányvonala (37 — 52. 1.) ismerteti az együttműködés eredményeit. Az 1953 óta fokozódó nacionalizmus azonban 1966-ban a teljes szakításhoz vezette el a kínai pártot. — A. G. KUZMIN: Az „Enek Igor hadjáratáról" az orosz föld kezdeteiről (53 — 66. 1.) kimutatja, hogy az elbeszélő költemény az egyetlen forrás, amely a normannok előt ti történeti hagyományt fenntartotta. A költeményben említett Trojant valóban Traianusszal lehet azonosítani, a hagyomány őt tartja a legendás ősfejedelemnek, ami a Fekete-tenger mellékével való kapcsolatra utal. — V. A. KUCSKIN: Afanaszij Nyikityin útleírásának sorsa a régi orosz írásbeliségben (67 — 77. 1.) a XV. századi forrás 500. évfordulója alkalmából számbaveszi variánsait, kéziratait. Az indiai útleírás nagy érdeklődést váltott ki a kereskedők és írnokok körében, csak később került a kolostorokba, ahol kéziratai fennmaradtak. Nyikityin a munkát Oroszországban fejezte be, egy példánya III. Iván udvarába is eljutott. — A. N. CSISZTOZVONOV: A történelmi folyamat reverzibilitásának és irreverzibilitásának fogalma és kritériumai (78 91. 1.) a kapitalizmus létrejöttének példáján kísérli meg a probléma elemzését. Az objektív tényezőket állandó és komplex-történeti tényezőkre osztja fel, s ezek mindegyike lehet formációs jellegű (ezek a tényezők a hanyatló feudális formáció reprodukálására szolgálnak) és genetikus jellegű (ezek az új rend alakulásának folyamatai). A korai szakaszban a feudális urak alkalmazkodnak a tőkés elemek kifejlődéséhez. A nyugati országokban idővel a genetikus tényezők túlsúlyra jutnak a formációs tényezőkkel szemben, ez jelenti a kiutat a XIV—XV. századi „válságból". Németországban, Itáliában és Spanyolországban a formációs tényezők voltak túlsúlyban. Figyelembe kell venni azt is, vajon az eredeti felhalmozás forradalmi erejű volt-e vagy sem. Ha a genetikus transzformációs tényezők mind megvannak, akkor a folyamat irreverzibilissé válik, ha viszont nincsenek meg mind, s ha a reprodukáló formációs tényezők erősek, a folyamat megfordítható, ez a dél-európai országokban bekövetkezett refeudalizálódás. A XVIII. századig tartó első szakaszban az egész folyamat még nagyjából tisztán zajlik le, ezért is vizsgálható. Csisztozvonov befejezésként utal arra, hogy a második, gyári szakaszban az egyes országok közti kölcsönhatások már deformálják a fejlődést, s még inkább ez a helyzet az imperializmus szakaszában; ez a deformálódás teszi lehetetlenné a folyamat megfordítását. — A. Z. MANFRED: A jakobinus hatalom. természetéről (92 — 107. 1.) helyteleníti azt a polgári felfogást, amely a francia forradalom történetében több forradalmat különböztet meg. Robespierre nem szocialista, de az emberiség nevében forradalmár, a teljes egyenlőséget kívánja. A jakobinus hatalom a demokratikus középburzsoázia és kispolgárság, a parasztság és a városi plebejusok blokkja, amely forradalmi demokratikus diktatúrát gyakorol. Bukását az okozza, hogy idővel a burzsoázia és a birtokos parasztság szembefordul vele. — I. N. ARTYEMJEV: A rádióösszeköttetés a szovjet partizánmozgalomban a Nagy Honvédő Háború idején (108 - 117. 1.) személyes visszaemlékezéseit közli. — V. D. JESZAKOV, M. P. KIM: N. P. fíor-