Századok – 1970

KÖZLEMÉNYEK - Löbl Árpád: Az igazi Vasa Stajić 78/I

AZ IGAZI VASA STAJlC 95 viselője közül egyedül nem fogadta sem együttes sem pedig külön magán-audiencián a régens-herceg: Megkezdődött a csalódások sorozata. Mindez nem jelenti azt, hogy a Vajdaságban ne alakultak volna meg a NT helyi csoportjai, legalább is helyenként. Persze az új helyzet oly irányban hatott, hogy a SHS Nemzeti Tanácsai helyett [azok helyébe, esetleg mellé] Szerb bizottságok [Srpski odbor] is alakuljanak a radikálisok irányítása alatt és kezdeményezésére, a dinasztia ós a belgrádi nagyszerb burzsoázia oldalán, a bevonuló hadseregek [szerb és francia] nyomása alatt.'0 A polgári baloldal gyöngének bizonyult a jobboldali erők elleni küzdelemben — éppen polgári mivoltánál fogva —, hiszen a felkelő dolgozók forradalmától ő maga is visszarettent s kénytelen volt belenyugodni abba — tekintve hogy nem volt saját hadserege a kelő forradalom leverésére —-, hogy a vajdasági és horvát polgári elemek behívják [az egyedül fennálló] szerbiai hadsereget, amely azután nem csupán a forrongó falut és várost és annak harcát nyomta el, de túlsúlyt adott szuronyaival a jobboldali polgárság államépítő elgondolásainak is. Hiába harcolt most már Stajié a polgári jobboldal erői ellen, hiszen a demokrata körökben is egyedül maradt, amikor a Konjovicok és Pavlasok, meg Pribièeviéek is ellene fordultak és az a Joca LaloSevié került a vajdasági hatalmi apparátus élére, aki ugyan egykor radikális-ellenes volt a Stajic-szerkesztette SLOGA idején [mint a lap tulajdonosa], de egyszerre paktált a belgrádi és a pesti kormánnyal: Khuen—Tiszáékkal már akkor is. Mindezzel megadtuk a szükséges adatokat kiegészítésül Kővágó könyvének azon tételeire is (76—77. 1.), hogy a radikálisok lettek volna hivatva a vajdasági ós horvátországi szerbek élére állani, hogy a szabadkai október 27-iki megbeszéléseknek nem volt konkrét eredménye, hogy a NT nem is próbálta meg, hogy kiterjessze hatalmát a Vajdaságra,'1

hogy Stajiénak nem volt semminemű megbízása, mandátuma, sem pedig kapcsolata és a saját szakállára szökött meg Túróc Szent Mártonból, valamint [talán túlfukar módon, de] arra vonatkozólag is, amit a vajdasági szerbek és Károlyi Mihály viszonyáról mondott. Némileg érintettem a mondottakkal a szerb hadsereg kérdését is: Bizonyos, hogy ez a hadsereg [a bakát és a „szubaltern" tisztet tartva szem előtt] már „belefáradt" a hosszú, már 6 éve tartó háborúba [1912—1918, de sokan még 1919—1920-ban sem szerelhettek le, hiszen például a Vajdaságból még ekkor sem lehetett kiegészíteni ezt a hadsereget, mert a forrongás eredménye, egyebek között, az volt, hogy a legtöbb besorozott újonc megszökött,'2

s hogy egyes részeiben bolsevizálódott is. Viszont, ne feledjük, hogy ez a hadsereg ilymódon is — győztes hadsereg volt, míg a Vajdaságban egyáltalán nem volt semmiféle haderő sem, hiszen az osztrák-magyar hadsereg teljesen felbomlott, s az esetleg fegyveresen hazatérő katonák a forradalom -— szervezetlen -— hadseregét, azaz annak széthulló tömegeit alkották. A francia hadsereg is ott állt a katonák háta mögött [tekintet nélkül annak minőségére, hangulatára, amibe itt nem mehetünk bele]. Azonkívül pedig -—-és erről sem szabad megfeledkeznünk — akárhogy is, akármilyen reakciós erők állították is már ekkor a maguk szolgálatába ezt a hadsereget: ezek a bakák, ezek az alsóbb tisztek úgy voltak nevelve, hogy szuronyaik hegyén ők viszik mindenfelé, ők hozzák a nemzeti szabadságot, s ebben jó adag igazság is volt ! Ez a sereg is hozta a nemzeti szabadságot, viszont el is nyomta ugyanakkor, társadalmi téren, a társadalmi és nemzeti szabadságra törő népek vágyait és forrongását: márpedig ilymódon, a reakciós erők felülkerekedésóvel, a nemzeti szabadság is csak látszólagos lehetett: szabadulás a külső elnyomók alól, de ezeknek helyettesítése a belső (nagyszerb) szociális ós nacionális elnyomókkal, a belső elnyomás erőivel. Egyéb okok mellett ennek is a következménye azután az, hogy 1. 1919-ben a Pártnak csak arra futotta az erejéből, hogy megakadályozza a nagyszerb burzsoázia " Vö. Arhivski vjesnik, 1958, Vidmar iratait Hókról. A Karlovcin megjelenő Glasnik NY (naiccncg vijeéa) c. lapot, Milan Kostié már említett visszaemlékezését Irigre vonatkozólag. A?utfSn о zagiebi állami levéltár (DAZ) Narodno Vijeée fondját, különösen az 5, 6, 7 csomókat - Batajnica, Beska stb. iratait (habár mindez persze a Szerémségre is vonatkozik). Arra vonatkozólag hogy a BBB-ben is alakultak SHS NT-ok, lásd Hrabak cikkét a Ztornik MS 10. számában Temesvárról, Tcmovdl cikkét ügyszintén a Zbornikban (24. sz.) I'ancsováról, Andcrla emiekeit Debeljacáról (Zbornik, 28. sz.), Pekié könyvét: Povijest Hrvata u Vojvodini. 1930 . 210 - 213. 1. A Spomenica oslobodjenju Vojvodlne, 1918, megemlékezik a NT megalakulásáról Suboticán (Szabadka), Zentán, Becskereken, Kikintíán. Vö. szerző kivonatos eikkét is a beeskereki Magyar Nemzeti Tanáé s és a panesevói Szerb Nemzeti Tanács (Srpsko Narodno Veée) működéséről - ezek jegyzőkönyvei alapján, a HID 1968.10. számában, valamint a beeskereki Magyar Nemzeti Tanács jegyzőkönyveit a Novi Sad-i bölcsészettudományi kar évkönyvében: GodiSnjak Filozofskog fakulteta, Novi Sad, 1967. A teljes'(jegyzetekkel ellátott) cikk egyelőre sajtó alatt - macedón nyelven — a skopjei Glasnik szerkesztőségében. " Én a Vajdaságba beszámítottam a Szerémség keleti részét is — a mai és az 1848-as helyzet szerint, a lakosság jórészének vágya szerint — ; a XX. század elején, 1918-ban, ez a terület Horvátország részét képezte. "Klasne borba ... c. tanulmányom a Zbornik, általam szerkesztett 22. számában.