Századok – 1970

KÖZLEMÉNYEK - Nemzetközi tudományos ülésszak hazánk felszabadulásának 25. évfordulóján (Birta István-Nagy Ferenc) 990/IV

TUDOMÁNYOS ÜLÉSSZAK A FELSZABADULÁS 25. ÉVFORDULÓJÁN 1009 Berend T. Iván, a történettudományok doktora, egyetemi tanár „Külkereskedelem, szocialista integráció ós a magyar gazdaság növekedése" c. korreferátumát azzal a megállapítással kezdte, hogy a külkereskedelmi forgalom növekedésének üteme jelentékenyen meghaladta a termelés, illetve a nemzeti jövedelem növekedésének mértékét. Az ötvenes évek első felében minden 1%-os nemzeti jövedelem növekedésre 1,25% külkereskedelmi forgalomemelkedés jutott, a hatvanas évtizedben pedig 1,84%. Vajon a külkereskedelmi forgalom nemzeti jövedelemnél, termelésnél gyorsabb növekedése mellett beszélhetünk-e egyáltalán autarkiás gazdaságról ? — tette fel a kérdést. Nem értett egyet azzal a magyarázattal, hogy a gazdaságpolitika eleinte autarkiás szemléletű volt, törekvései azonban nem voltak realizálhatók. A valóságban arról van szó — mondotta —, hogy a kicsiny, egyoldalú és kevés nyersanyagforrással rendelkező Magyarországon éppen az autark jellegű fejlesztés növelte meg a külkereskedelem iránti igényeket. Az önellátásra való törekvés ugyanis az ország iparának széles spektruma fejlesztését, ennek kapcsán pedig jelentékeny beruházási javak importját követelte. A nyersanyagkincs hiánya természetesen kizárta a valóságos önellátás megteremtésének lehetőségét, gyakorlatilag „feldolgozó ipari autarkia" rohamos kiépüléséről beszélhetünk. A jelentékenyen megnőtt külkereskedelem egyben a forgalom szerkezetének jelentős átalakulására is vezetett. A radikális változásokat nem is annyira a behozatal, mint a kivitel szerkezetét tükröző adatok mutatják. A bekövetkezett gazdasági átalakulás nyomán lejátszódó legfőbb export-struktúra változás a háború előttihez képest a mezőgazdasági cikkek és élelmiszerek részesedésének zuhanás-szerű visszaesése. A nyersanyagok és félgyártmányok részesedésének viszonylagos stabilitása mellett a legfőbb kiviteli tételt már a gépek és a fogyasztási cikkek képezték. Az ipari kivitelen belül a gépipar részesedése már valamivel túlhaladta az 50%-ot, amikor ez az arány a kontinens iparilag fejlett tőkés országaiban egyharmad körül mozog. Az elmaradt mezőgazdasági és nyersanyagszállító szerep maradéktalanul megszűnt és a kiviteli struktúra a fejlett ipari országok exportszerkezetére emlékeztet. Viszont azt is figyelembe kell venni— tette hozzá Berend T. Iván —, hogy a későn fejlődésnek induló országok a strukturális keretek terén hamarább érik el a fejlettség magas szintjét, mint e keretek belső tartalmát. A gazdaság fejlettségi szintjével a termelés színvonalával összhangban még korántsem álló exportstruktúra „üvegházi védettségben" alakulhatott ki. A világpiactól elzárkózva a szocialista országok egymás között túlsúlyra emelkedő kereskedelmét a tervgazdaság kötelező útmutatókra épülő rendszerében a naturálgazdálkodás vonásai jellemezték és szigorúan kétoldalú, még árucsoportokon belül is meghatározott arányokhoz ragaszkodó termékcserét valósítottak meg. Azokon a piacokon, ahol ilyen védettség nem érvényesült — tehát a tőkés világpiacon — kivitelünk struktúrája gyökeresen másként alakult. A kivitel felét továbbra is a mezőgazdasági cikkek teszik ki, és a gépexport a tőkés kivitelnek csupán 10%-át éri el. Ezek az arányok valósághűbb rajzot adnak a gazdasági fejlettség szintjének megfelelő kiviteli szerkezetről. A háborút követő években mélyreható területi változás ment végbe a forgalomban. 1950—55 között a magyar külkereskedelem 2/3-a bonyolódott a KGST keretében, míg a 60-as években már 67 — 70% körül mozgott a szocialista országokkal folytatott kereskedelem aránya az összforgalmon belül. E változásokban — a politikai adottságok mellett — fontos gazdasági tényezők is szerepet játszottak. Az iparosítási célkitűzések gyors megvalósítása kapcsán az integrációs tervek már a helyreállítási periódus idején felvetődtek, de 1948 elején lekerültek a napirendről. A szakirodalomban ma is vita folyik arról, hogy az adott korszakban történelmileg jelentkezett-e igény - kereskedelmi kapcsolatokat meghaladó munkamegosztásos együttműködésre. Többen azt állítják, hogy a szocialista országok fejlettségi szintje még nem követelte meg gazdaságaik integrált fejlesztését, azaz a gazdasági érettség elérése előtt a nemzetgazdaságok összekapcsolásának igényemégnem jelentkezett feszítő kényszerként. Ezzel szemben Berend T. Iván kifejtette, hogy nemcsak a legutóbbi évtizedekre vonatkozóan, hanem a XX. század gazdasági fejlődésére általában döntő szerepet tulajdonít az integrációnak. Véleménye szerint már a két világháború közötti évtizedek növekedés-lassúságában is szerepet játszott az integrációs követelmények fel nem ismerése. A fejlődés lehetőségei a nemzeti keretek között is fennálltak, de a termelés fejlődése ellenére a mesterségesen elválasztott és elzárt piacokon csak kevéssé lehetett szó a korszerű technika és gyártási ágazatok kiépüléséről. Téves lenne tehát azt hinni, hogy az elzárkózás, szoros nemzeti keretek közé ágyazódó fejlődés valóban járható út volt a két világháború között és után. (Természetesen a korábbi évtizedekben az integráció egyszerűbb kiinduló formái is megoldást jelentettek volna, míg napjaink integrációs igénye ezen a fokon egyre inkább túllép.) Az integrációs igényt tehát nem lehet felfogni egy-egy adott ország konkrét fejlettségi szintjének függvényeként. Az integrációs szükséglet sokkal inkább egy adott kor