Századok – 1969
Közlemények - Rottler Ferenc: Fraknói Vilmos történetírói pályakezdése (1861–1871) 1046/V–VI
FRAKNÓI VILMOS TÖRTÉNETÍRÓI PÁLYAKEZDÉSE 1067 Fraknói történeti ismeretei fiatal éveiben is megalapozottabbak voltak Ipolyiénál. Számos levélbeli utalás közül bemutatunk néhányat ennek illusztrálására. Pl. a Bélháromkúti apátság történetét szándékozott Ipolyi megírni kiadatlan oklevelek alapján. Fraknói erről értesülve felhívta figyelmét, hogy Theiner okmánytárában több oklevelet közölt a kérdésre.163 A külföldi történeti irodalmat is jobban ismerte Fraknói, ezért figyelmezteti mesterét a koronázásokkal kapcsolatban Firnhaber közlésére.15 4 Nem kívánjuk tagadni Ipolyi tudománypolitikusi jelentőségét, a kialakuló történetírói közösségekre ható jelentős befolyását, vezetői tekintélyét. Emellett azonban az is kétségtelen, hogy húsz évvel fiatalabb pályatársa nagyobb szakmai felkészültséggel, szélesebb ós mélyebb diplomatikai és irodalmi ismeretekkel indult pályáján. Fraknói — ezt már az előzőekben is jeleztük — nemcsak a hazai, hanem a külföldi forráskiadásokat és irodalmat is jól ismerte, és ez felhatalmazta őt arra, hogy kezdő létére figyelmeztesse Ipolyit tévedéseire vagy hiányos ismereteire. Ipolyi maga is tisztában volt ezzel a különbséggel, de ez kettőjük együttműködését nem árnyékolta be. Ipolyi emberi magatartására jellemző volt, hogy féltékenység ós gáncsoskodás helyett inkább biztatta Fraknóit, hogy kedvező indulását és jó adottságait igyekezzék kihasználni. Ezt bizonyítják — kissé ugyan kesernyés, önmaró — alábbi sorai: ,, . .. hiába, tűrnöm kell — irja Fraknóinak —, ha szerencsés helyzetben hamarább teheti mint sem ón, kivel a sors folyvást oly gúnyorosan játszik . . . midőn már azt gondolnám: most értem a tudományos gondolkodás révpartjára, visszavet a köznapi életmunkásság tengerének habjai közé . . . De non invideo, hogy boldogabb sors jut másoknak s nevezetesen Kegyednek, ki arra annyira érdemes, mint nekem, kinek tudományos pályán minden léptét valóban kiküzdenem kellett. A különbség kegyelmetek, amolyan fővárosi írók s köztem a provinciális, mindig más főteendővel elfoglalt között az, midőn valaki kényelmére akkor, amikor, s ameddig akar ülhet a megterített asztalhoz, míg nekem mindig csak futva vagy csak állva, mint az Egyiptomból menekülő zsidóknak a bárányt, lehet ennem."155 Ipolyi nagy hivatali elfoglaltsága Fraknóit is bántotta, mert tisztán látta, hogy a tudományos munkától elrabolt időt, melyet az egyházi teendők ellátására fordított, Ipolyi tudományos munkássága sínyli meg. Ezért nem meglepő, hogy Fraknói egyik levelében már ezt írja Ipolyinak: ,,Ne haragudjék Nagyságos Uram, ha kifejezést adok azon — számosak által osztott — óhajomnak, vajha tetszenék az Úr Istennek valamelyik egri kanonok urat felszólítani a mennyei káptalanba, hogy így Nagyságod visszaadattassók irodalmunknak, amelytől elraboltatott sajnálatunkra."15 6 Útmutatók ezek a gondolatok Fraknói saját életének a megszervezésére is, aki sokat tanult Ipolyi kárán. Fraknói mindenekelőtt történetíró akart lenni, s aligha vitatható, hogy többek között Ipolyi példáján okulva nem fecsérelte idejét és erejét a különböző egyházi stallumok megszerzésére. Barátainak sokszor bizonygatta, hogy történetírói hivatása gyakran megelőzte papi hivatását. Ipolyi és Fraknói kapcsolata azonban nem korlátozódott csak a történettudományra. Az első személyes találkozások után Fraknói Vilmos gyakori vendég volt Egorben.157 Kialakult az a később — Ipolyi püspöksége idején — általánossá vált gyakorlat, hogy Fraknói a fővárosban járva elintézte Ipolyi különböző ügyeit; Esztergomban szintén mindenki természetesnek vette, hogy Fraknói Vilmos tevékenykedik Ipolyi bármilyen — akár személyes jellegű — dolgában.15 8 Fraknói is többször kért Ipolyitól segítséget, ám e kérések minden esetben személyes közbenjárást igényeltek és gyakran nem is voltak elintézhetők. így volt ez pl. 1866 —66-ban a már említett tanszéki pályázatkor. Többször kérte Ipolyi segítségét a Szent István Társulattal kapcsolatban is, ahol Fraknói kiadványokat akart megjelentetni ill. felolvasásokat tartani. Fraknói kérése nélkül vetette fel Ipolyi az Akadémián pártfogoltja akadémiai tagságának a lehetőségét. A nagy ellen-Theiner: Vetera monumenta historica Hungáriám sacram illustrantia 1216-1534. 1 — 2. köt. Róma. 1859 — 1862. Fraknói-Ipolyi, s.d. (valószinű: 1863. dec. - R. F.). Archiv für Kunde Österreichischer Geschichtsquellen, Band XXII. Fraknói—Ipolyi, Esztergom, 1865. dec. 4. OSzKK Levelestár. 155 Ipolyi — Fraknói, Eger, 1864. febr. 18. OSzKK Levelestár. '"Utalás Ipolyi előléptetésére a káptalanon belül. Fraknói-Ipolyi, Nagyszombat, 1865. márc. 15. OSzKK. Levelestár. Fraknói-Ipolyi, Pest. 1863. okt. 30. — (Nagyszombat). 1865, jan. 20.-Esztergom, 1868 júl. 29. OSzKK Levelestár ill. Ipolyi-Fraknói, Eger, 1863. aug. 26. - szept. 18. -nov. 18. OSzKK Levelestár. - Egyik levelében arra kéri Fraknóit, hogy jövetelét „sohasem kösse Rómeréhez, mert akkor évekig is mindenkor bizonytalan marad, szándéka" (1866. aug. 14.). E kapcsolatok kezdeteiről ld. még: Rómer-Ipolyi, Pest, 1862. dec. 24. Esztergomi Primási Levéltár, Ipolyi Levelezése R. 254. Fraknói rendelte pl. meg Ipolyinak az újságokat (Religió, Függetlenség, Idők Tanúja, Kalauz stb.)' vagy könyveket. Egyik esetben pedig - amikor Ipolyit kérték fel a bécsi Szent István-napi prédikáció elmondására* - nyomtatásban megjelent szentbeszédek összegyűjtését kérte Fraknóitól. Ipolyi-Fraknól, Eger, 1863. aug. 12.— 1864. febr. 12,-ápr. 5. - júl. 1. OSzKK Levelestár. 9*
