Századok – 1969
Tanulmányok - R. Várkonyi Ágnes: Historiográfiai törekvések Magyarországon a XIX. században 939/V–VI
'966 В. VÁRKONYI ÁGNES ben jelent meg „Über magyarische Geschichtsschreibung und Geschichte" címmel, majd a teljes mű az utolsó részlet nélkül 1861-ben látott napvilágot, végül egészében azt a szöveget, mely az 1877 évi fordításnak alapjául szolgált, a Historische Zeitschrift 1867 — 68 évi számai közlik három részletben „Beiträge zur Würdigung der ungarischen Geschichtsschreibung" címmel.41 No késztetett egy zürichi tanárt, hogy a magyar történetírás történetében 1848 után ennyire belemélyedjen? Flegler érdeklődését már 1848 előtt felkeltette mindaz, ami — mint írja — „a Tisza partján egy oáz-formán elzárt országban" történt és hozzá eljutott, de a történeti ismeretek híján az eseményeket megérteni nem tudván, saját bevallása szerint Goethe tanácsát követte: „den Stein liegen lassen, den ich nicht heben konnte". Behatóbban csak akkor kezdett Magyarország történetével ismerkedni, mikor 1849-ben szoros barátságot kötött a Zürich környékén letelepedő emigráns magyar politikussal, Szalay Lászlóval. Flegler maga említi, hogy munkájában több magyar historikus, így Hunfalvy János és Pál, Ipolyi Arnold és Szilágyi Sándor segítette. Ismerjük tájékozottságát a kortárs történetírókról Ipolyinak írott leveleiből. Tudjuk, hogy felhasználta Toldy Ferenc Irodalomtörténetét és Teleki József fölött mondott emlékbeszédének anyagát. Még sok egyéb forrását tárhatná fel tárgyi ismereteinek a filológiai elemzés. Vizsgálatainak legfőbb inspirálója azonban Szalay László volt.42 A szorgalmas és saját műveiben a német romantika gondolatkörében mozgó Flegler kezenyomát itt alig többen, mint a mű egyszerű szerkezeti fölépítésében látjuk. Elbeszélése mindvégig a sorba állított historikusok vonalán, életrajz, életmód rendjében halad. A látásmód, a válogatás, a kiemelések tekintetében vagy abban, hogy mit vesz át és vet el például Toldy historiográfiai anyagából, már egy, a magyar történelemben alaposan járatos, erős történetíró egyéniség irányító hatásával kell számolnunk. Méginkább az elemzésekben, melyeken nézetünk szerint félreismerhetetlenül átüt Szalay László historikusi egyénisége. Nem túlzás A magyar történetírás történelme c. munkában Szalay historiográfiai elvei után kutatni? Szalay László egész életét végigkíséri erős historiográfiai érdeklődése. Saját bevallása szerint Pethő Gergely ,,Rövid magyar históriájá"-ból tanulta a szép magyar nyelvet. Akadémiai székfoglalóját 1839-ben Kollár Ferencről tartotta, s noha itt publicisztikai működését vizsgálta, tisztában volt Kollár történetírói munkásságával is. A hazai történeti irodalom mellé már ekkor Thierry és Guizot alkotásait állította mértékül és elérendő célul. Emigrációs éveiben élénk figyelemmel kísérte a hazai történettudományi mozgalmakat és az Augsburger Allgemeine Zeitung-nak küldött tudósításaiban szűk keretek között, de szorít helyet historiográfiai híreknek. Gyakorlott szemére jellemző, ahogyan egyes történetírókat, pl. Engel János Keresztélyt megítél, vagy amint a hazai történetírás egész addigi teljesítményének értékét felméri.43 41 A. Flegler : Über magyarische Geschichtsschreibung und Geschichte. Allgemeine Monatschrift für Wissenschaft und Litteratur 1852; A. Flegler: Beiträge zur Würdigung der ungarischen Geschichtsschreibung 1861, és Historische Zeitschrift, 1867, 17, 18 és 1868, 19. 1. Említi a „Beiträge" egy 1865. évi kiadását is. Lukács-Nizsalovszky : Eötvös József levelei Szalay Lászlóhoz. Bpest. 1967. Irodalomtörténeti Füzetek, 55. sz.182—183.1. 42 Flegler : Szalay László és munkái. Ford. ifj Szinnyei J. Bpest. 1878. OK 56. 1—4, 37. 1. — Flegler — Nürnberg 1859 és 1868. máj. 6. — Ipolyinak. Esztergom P. L. (Primási Levéltár) Ipolyi-levelezés. 43 ,, . . .es ist ein wichtiges Werk — írja Engel »Geschichte des Ungarischen Reichs«
