Századok – 1969
Tanulmányok - R. Várkonyi Ágnes: Historiográfiai törekvések Magyarországon a XIX. században 939/V–VI
HISTORIOGRÁFIAI TÖREKVÉSEK MAG VARORSZÁGON 957 Ezeket az értékkategóriákat azonban az ország önállóságáért és a polgári nemzet megteremtéséért folyó küzdelem sajátos hazai feltételeinek és társadalmi formáinak megfelelően átszínezi a nemesi liberalizmus és a romantika. Toldy Ferenc 1,848. július 10-én, az események történelmi jelentőségének tudatában, hazafias pátosztól fűtve búcsúztatja el a szorgalmas Gyurikovics Györgyöt: „Világtörténeti nép voltunk — mondja Toldy — , akár elismeri ezt a külföld előkelő dacában, akár nem . . . Világtörténeti nép vagyunk most, midőn a Nyugat-Európa eszmefényével a Keletnek homályát felvilágosítottuk, hogy a sötétség rabjai följajduljanak e nap mindenható sugaraitól: mostantól fogva történelmünk megszűnt egy földrészé vagy birodalomé lenni. S e történet palotája felépítéséhez a mi elhúnyt társunk is segíté hordani a köveket."25 Mélyrehatóbb érvénnyel hatott azonban történetírásunkra és ezen át a történetírás kritikájára is az a körülmény, hogy a forradalmat és a szabadságharcot leverték, történettudományunkban a polgári történetszemlélet nem forradalmi átalakulásban született meg, hanem súlyos tehertételekkel, a feudális nemesi szemlélettel és az Európa-szerte megerősödő konzervativizmussal vívott elhúzódó harc során alakul ki nagyon kedvezőtlen körülmények között. A kor csaknem minden történetírója részt vett a szabadságharcban, állást foglalt a politikai pártok küzdelmeiben, és a változó esélyekkel folyó küzdelemben valamely oldalra elkötelezte magát. Tudományos munkásságuk tehát súlyos helyzetben vállalt vagy választott politikai állásfoglalásokkal kapcsolódott egybe. Mindazonáltal mégis az határozta meg a későbbi historiográfiai szemléletek kibontakozását és esélyeit, hogy a szabadságharc élén a polgárosuló nemesség állt, s a polgári Magyarország súlyos feudális maradványokkal az abszolutizmus viszonyai között indult fejlődésnek. Horvát István megkapja majd a szobrot, de nem ifjúkori elveiért, hanem éppen azért, amit Bajza bírált; mert vakon szerette a nemzetet, nem is a maga korabelit, hanem egy korfölötti nemzetet. Tisztelik majd „ábrándos lelkületéért", amely a tudós alaposságnál előbbre való lesz. Vasvári Pál életét áldozza a forradalmi átalakulásért vívott harcban, de száz esztendőnek kell eltelnie majd, míg ismerni és értékelni kezdi benne az utókor a történettudóst. Csak Toldy Ferenc hasonlata épül bele azonnal az új historiográfiai koncepcióba; a történelem palota s a történettudós kőműveslegény. De tartalmi jelentése ennek is megváltozik, mint ahogyan minden visszájára fordul lassacskán: a feudális szemléletű Horvát lesz éltető hagyomány, a polgári történetszemlélet úttörőit, Bajzát, Vasvárit pedig elfelejtik. Közvetlenül a szabadságharc után azonban még elevenen élnek a reformkori racionális, demokratikus és egyetemes igényű törekvések történetírásunkban, s hatásuk a historiográfiai tájékozódásban is érvényesül, noha később az előretörő romantikus, provinciális nézetekkel szemben háttérbe szorul. Realista és romantikus törekvések A historiográfia értékkategóriáiban bekövetkező súlypont változás előjelei noha már a szabadságharcot követő másfél évtizedben megfigyelhetőek, a változás maga csak a következő időszakban, a kiegyezést követő évtizedben lesz nyilvánvaló. 25 Toldy F. : Gyászbeszéd Gyurikovics György felett. Toldy Ferenc Összes Művei (TFÖM). V. köt. 259. 1.
