Századok – 1969
Krónika - Beszámoló Márkus László kandidátusi disszertációjának vitájáról (Sárdi Anna) 922/IV
924 KRÓNIKA fokozódtak. A jobboldali erők aktivizálódását többek között a Vannay-puccs ós a Nemzeti Párt szervezkedése jelezte, míg balfelől a kommunista és szociáldemokrata baloldal szervezkedésével találkozunk. A nyílt szakadást csak gazdaságpolitikai megoldással: Korányi Frigyes pénzügyminiszteri kinevezésével és a transfermoratorium életbeléptetésével kerülték el. A külpolitikai orientációban a kereskedelempolitikai irány jutott vezető szerephez, ós ez4 kiélezte az agrár—merkantil ellentéteket. A gazdasági helyzet romlása fokozta a tömegek elégedetlenségét, növelte politikai aktivitásukat, ösztönös radikalizmusukat, amelynek irányítására a politikai bal- és jobboldal, más-más céllal, igényt tartott. 1932 elejére megerősödtek a jobboldali tendenciák, de Bethlen mégis a nemzeti liberálisok, a legitimisták és az agráriusok status quo megváltoztatására irányuló törekvéseiben látta a fő veszélyt. A nemzeti koncentráció terve alapján a magyarországi status quo megváltoztatására Rassay megkísérelte az összefogást az egységespárt Károlyihoz kapcsolódó finánctőkés szárnyával. Úgy látszott, hogy elképzeléseiket Tardieu terve is elősegíti a dunai kérdés gazdaságpolitikai rendezéséről alkotott nézeteivel. Azonban alapvető ellentétet jelentett, hogy Tardieu terve a rrcgkvő <urépai Etatus quo íc 11 t£itéf éia irányult. Bethlen a nemzeti koncentrációra vonatkozó elképzeléseket meghiúsítva lépett újra támadásba. A nemzetközi helyzet alakulása, a német jobboldal előretörése is a bethleni vonal revansista elképzeléseinek realizálási lehetőségeit növelte. Az agráriusok fokozták támadásaikat Károlyi ós pénzügyminisztere ellen gazdaságpolitikai kérdésekben is. Bethlen az agráriusok és a fajvédők támogatását érezve felmondta a Károlyival kötött fegyverszünetet. Ebben a helyzetben Károlyi lemondott a miniszterelnökségről. A Horthy által kinevezett Gömböst Bethlen fogadtatta el az egységespárttal, azzal az elképzeléssel, hogy ezzel ismét helyreállította a status quot, és az új kormány irányítása lényegében az ő kezében marad. A két egyformán konzervatív politikus közül tehát a jobb taktikus Bethlen került ki győztesen. Azonban az egyre inkább gyorsuló nemzetközi és magyarországi társadalmi ós politikai mozgás tömegbázisra koncentráló állapotában az ellenforradalmi konzervativizmus szembe került a fasisztoid, fajvédő radikalizmussal. Gömbös kormányrajutása pedig a kormánykoalíció belső struktúrájában változást hozott: a fajvédő csoport hegemóniáját eredményezte, és a bethleni status quo átalakulását. Az 1967. május 30-án megtartott nyilvános vitában Kónya Sándor kandidátus opponensi véleményének elején megállapította, hogy Márkus disszertációja érdekesen, jól szerkesztve, gazdag forrásanyagra támaszkodva tömörítette a bonyolult, nehezen áttekinthető kor eseményeit és az eseményeket mozgató erőket. A témaválasztással kapcsolatban kiemelte, hogy a disszertáció elsőként ad pontos, árnyalt rajzot az uralkodó osztályok különböző csoportjainak harcairól a gazdasági válság éveiben, és elemzi a hatalmat birtokló csoporton belüli erők átrendeződését, amelyek eredményeképpen válik elérhetővé Gömbös számára a miniszterelnöki szék. Az első fejezettel kapcsolatban rámutatott az opponens a disszertáció azon pozitívumára, hogy a szerző a hazai politikai eseményekkel párhuzamosan foglalkozik a nemzetközi helyzet alakulásával, és kiemeli azokat a tényezőket, amelyek a magyar uralkodó körök politikai cselekedeteire lényeges hatást gyakoroltak. A disszertáció második és harmadik fejezetének elemzésekor kiemelte az egységespárt belső helyzetének árnyalt elemzését, amely érthetővé teszi a Károlyi-kormány további sorsának alakulását és abban Bethlen szerepét. A disszertáció eredményei közül külön kiemelte a nemzeti koncentráció tervével, a körülötte kialakult vitákkal, és az ezen terv nemzetközi összefüggéseivel foglalkozó rész jelentőségét, amelyből kiderül, hogy a koalíciós kísérlet csődje világossá tette az uralkodó körök számára azt, hogy a kormányzati rendszer bukása után hatalmukat nem koalíciós kormánnyal, hanem a rendszerre jellemző fasiszta módszerek fokozottabb alkalmazásával, szélesebb politikai tömegbázisra alapuló politikával tudják csak biztosítani. Véleménye szerint a disszertáció másik nagy eredménye — mivel eddig még részleteiben nem tárgyalt területről van szó — a fehér radikalizmus, a szélsőjobboldali mozgalmak erősödésének, pártokká alakulásának a bemutatása, és annak a folyamatnak a megvilágítása, amelynek eredményeképpen a bethleni kormányzat első éveiben háttérbe szoruló erők újra súlyt kapnak. Majd néhány észrevételt tett a fehér radikalizmus kérdéséhez kapcsolódva, amelyek nem ellenvéleményt jelentettek, hanem a felvetett kérdések többoldalú megvilágítását szolgálták. így például megjegyezte, hogy a szerző többször használja a belső ós külső kör kifejezést, amellyel a politikai struktúra szemléletesebbé tótelét igyekszik segíteni. A Vannay-puccs tárgyalásánál az opponens véleménye szerint a szerző helytelenül használja a külső kör fogalmát, mert véleménye szerint sem a puccs vezetői, de még tömegei sem a külső körből kerültek ki, hanem inkább a külső
