Századok – 1969

Krónika - Beszámoló Baksay Zoltán kandidátusi disszertációjának vitájáról (Stier Miklós) 919/IV

KRÓNIKA 919 a Göttingen-i egyetemi tanszékek történészeit is, sőt nemegyszer Berlinből, Frankfurtból» Münchenből is voltak vendégek. E viták legfőbb jellegzetessége — ami egyébként éppen a jelenlevők nézeteinek sokféleségéből is fakadt — az volt, hogy alapos felkészültségű, rutinos vitavezetőt kívántak, aki képes volt az elhangzott felszólalásokat azonnali rendszerezéssel csoportosítani, s a vakvágányra futott, már-már meddőséggel fenyegető helyzetet továbblendíteni oly módon, hogy a vitából a végén, legalábbis értékét tekintve, szinte már egy második előadás kerekedett ki — mindenképpen a téma elmélyítését, a tudományos kutatás s a jelenlevők ismereteinek gyarapodását eredményezve. Szeretném hangsúlyozni, hogy a tudományosan, tényszerűen megalapozott marxista véleményt sohasem érte diszkrimináció, s ha vitáztak is vele, az éppoly demokratikusan folyt le, mint bármely, felfogásában nem marxista, de szakszerű hozzászólás vitája. Igen röviden csak megemlíteném, hogy az intézet jól felszerelt, szép gyűjteménnyel rendelkező könyvtárral áll a kutatók rendelkezésére, s minden esetben megszerzi a különböző levéltárakhoz a kutatási engedélyt. Fiatal történészeink számára tehát hasznosnak tartjuk a hasonló hosszabb külföldi ösztöndíjas tanulmánvutakat, főként az eredményes nyelvtanulás valamint a szakmai ismeretek további fejlesztése szempontjából. Stier Miklós BESZÁMOLÓK BAKSAY ZOLTÁN, MÁRKUS LÁSZLÓ ÉS PÁNDI ILONA KANDIDÁTUSI DISSZERTÁCIÓINAK VITÁIRÓL Baksay Zoltán: ,.A csepeli munkásosztály harca a kenyérért és a szabadságért 1892—1945" c. kandidátusi értekezését 1966. szeptember 27-én védte meg. Disszertációja a Weiss Manfréd Művek munkásságának osztályharcát követi nyomon a gyár keletkezésétől a felszabadulásig. Az első fejezet 1892-től az első világháborúig tárgyalja az eseményeket. Ismerteti a gyártelep kialakulását, az üzemekben dolgozó munkásság küzdelmének első lépéseit, majd nagymérvű kibontakozását. A II. fejezet az első világháború időszakával foglalkozik ós magában foglalja a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatásának tárgyalását is. Külön fejezetben foglalkozik a szerző az 1918. évi októberi, polgári demokratikus forradalommal, majd a Tanácsköztársasággal. A következő fejezet viseli ,,A csepeli munkások harca, küzdelme a kenyérért és szabadságért a Horthy fasizmus éveiben" címet. Ez a fejezet több alfejezetre bontva tárgyalja a témát — az általános periodizációs alapelveknek megfelelően — egészen a második világháború kitöréséig. A következő — ugyancsak alfejezetekre osztott rész — a második világháború időszakával foglalkozik. Az utolsó, „Csepel ismét az élen" c. fejezetben a szerző a felszabadulás közvetlen előzményeit tárgyalja. Berend T. Iván, a történettudományok doktora opponensi véleményében üdvözölte Baksay Zoltán vállalkozását — mert, mint hangsúlyozta — ez lényegében az első gyártörténeti disszertáció. Hazai történettudományunkban — annak ellenére, hogy nemzetközi tekintetben az utóbbi két évtizedben többezer gyártörténeti munka született, s „a gyártörténet önálló történeti műfajjá izmosodott" — meglehetősen vontatottan, kevés eredményt produkálva haladt előre e sajátos kutató munka. A gyártörténet — mutatott rá az opponens — sajátos szintézise a gazdaság- és társadalom- valamint a munkásmozgalom-történetnek. Egy-egy gyár fejlődésében, munkásgárdájának összetételében és küzdelmeiben a kor fejlődési tendenciái rendkívül konkrétan kitapinthatók, úgy hogy a modern történetírást ma már alig lehet elképzelni a gyártörténeti munkák sokasága nélkül. Baksay Zoltán disszertációja nem vállalkozik általános gyártörténet-írásra, sokkal inkább e komplex műfaj egyik irányú megközelítésére. Vizsgálódásaiban ugyanis már építhetett a Csepeli Vasmű gazdaságtörténetének feldolgozására. A továbbiakban az opponens a disszertáció értékelésére tért át. Véleménye szerint legfőbb értéke „a szerencsés műfaj választás mellett elsősorban az, hogy alapos forráskutatással, meglepően széleskörű anyagfeltárással valóban sikerült megragadnia egy gyár, egy fontos proletárhelyiség félévszázados történeti útját és azon keresztül fontos anyagszerű és elvi adalékot szolgáltatni a munkásosztály osztállyá szerveződésének, hatalomért folytatott harcának, az 1919 őszén felülkerekedett ellenforradalom elleni helytállásának, a fasiszta fertőzés veszedelmének, a háború végi ismételt talpraállásnak történetéhez." A munka további értékes tényezőjeként az életszínvonal alakulására vonatkozó számításokat említette Berend T. Iván opponens. „А XIX. század végétől a XX. század