Századok – 1969

Krónika - A Magyar Történelmi Társulat hírei - 883/IV

KRÓNIKA 891 A következő években — ha mulasztásunkat pótoljuk — nyilván újabb szakosztályok szervezésére már nem kell gondolnunk, s erőinket a két meglevő, illetve létrehozandó szakosztály fejlesztésére koncentrálhatjuk. (Meggondolást igényel ugyanakkor, hogy a már nem egyszer elhangzott javaslat értelmében valóban lépéseket tegyünk diáktagozat létrehozására, amihez a Bölcsészeti Kar Történész Klubjára is nyilván támaszkodhatunk, ami azután — a Tanári Tagozathoz hasonlóan — speciális rétegprogram alapkán dolgozna.) 5. Pályázati ügyek Nagy jelentőséget tulajdoníthatunk a beszámolási időszakra eső pályázati tevékenységnek. Társulatunk egész történetében egyedülálló horderejű pályázatok kiírására kerülhetett sor az 1918. évi októberi polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság 50. évfordulója alkalmából, Társulatunknak Károlyi Mihályné 30 ezer Ft-os pályadíja mellett a Hazafias Népfront, a Művelődésügyi Minisztérium, az MSzMP Párttörtóneti Intézete ós a Munkásmozgalmi Múzeum további 50 ezer Ft pályadíjat ajánlott fel. Az 1918. évi októberi forradalomra beérkezett 19 pályamű nagyobb részben igen színvonalas munkából állt. A Vass Henrik vezetésével működő bírálóbizottság, melyben Siklós András, Nagy Zsuzsa, Hajdú Tibor, Dolmányos István, Gábor Sándorné, Györffy Sándor, Milei György, Mód Aladár vettek részt, rendkívül alapos és nagyon fáradságos munkával értékelte a pályázatokat, s 9 pályaművet talált díjazhatónak. A pályadíjak kiosztására az 1969 júniusi igazgatóválasztmányi ülésen került sor. A Tanácsköztársasági pályázatra 40 pályamunka érkezett be, elbírálásuk folyamatban van, s máris nyilvánvaló, hogy ezúttal is néhány kiemelkedő értékű pályamű született. A határozott tudománypolitikai jelentőségű, a helytörténeti kutatásokat fellendítő, mozgósító hatású pályázatok kiírása nyilvánvalóvá teszi, hogy jól megválasztott témák és megfelelő pályázati jutalmak egy-egy terület kutatásának fellendítésével járhat és olyan erőket is felszabadíthat — helytörténeti munkák, visszaemlékezések —.melyeknek bekapcsolódására egyébként nem számíthatunk. A pályázati tömegmozgalom tehát egyértelműen jót tesz a történetkutatás ügyének, állandósítása célszerűnek látszik. 6. Nemzetközi kapcsolatok Társulati tevékenységünk fejlesztésének, történész társadalmunk életének társulati vonatkozásban is fontos követelménye a nemzetközi kapcsolatok ápolása. Nyilvánvaló, hogy társulati lehetőségeink e téren szerények, s célkitűzéseink sem lehetnek vérmesek. Б józan mércével mérve a beszámolási időszak nemzetközi kapcsolataink fejlődésében, nem utolsósorban Nagy Zsuzsa titkár odaadó munkája segítségével szép eredményeket hozott. a) Talán soha előzőleg nem volt olyan fontos állomás Társulatunk nemzetközi hírének kiterjesztésében, kapcsolatainak bővítésében, mint elmúlt, centenáris közgyűlésünk. A nagyszámú meghívás, az impozáns külföldi résztvevő tömeg egyértelműen bizonyítja ezt. Ugyanezen az úton jártunk tovább, amikor a Tanácsköztársaság évfordulóján rendezett ünnepi tudományos ülésszak alkalmából a széleskörű nemzetközi meghívások mellett foglaltunk állást, s végül is a közös rendezvény 60 külföldi vendége között Társulatunk meghívottai is szerepelhettek. b) Az ünnepi alkalmak meghívásai mégha fontos szerepet töltenek is be a kapcsolatok ápolásában és fejlesztésében, ha kiindulásai vagy folytatásai is a tudományos együttműködésnek, a nemzetközi kapcsolatok terén is csak ritka ünnepnapok lehetnek. Az elmúlt kót évben kapcsolataink nemcsak ilyen ünnepeken fejlődtek. A hétköznapi munkakapcsolatok építése szempontjából tartjuk éppen ezért fontosnak, hogy a Kulturális Kapcsolatok Intézetének anyagi fedezetével 1968. május 23 — 25. között Pécsett megrendezhettük a második osztrák—magyar történeti symposiumot. Az osztrák partner, az Institut für Osterreichkunde közreműködésével, népes osztrák (grazi) ós magyar részvétel mellett a dualizmus kései periódusának és felbomlásának történeti kérdései kerültek vitára. A komplex politikai, gazdasági és kultúrhistoriai vitát magyar részről Galántai József, Mátrai László és fíuzsás Lajos előadásai vezették be, s ezekhez több hozzászólás csatlakozott mindkét részről. A munkakapcsolatok fejlesztését segítette — ha nem is a pécsi osztrák—magyar történész tanácskozás mértékével mérhetően —, hogy az 1968. évi zalaegerszegi vándorgyűlés iránt a Horvát Történelmi Társulat képviselői is érdeklődést tanúsítottak, s rendezvényünkön részt vettek.