Századok – 1969
Krónika - A Magyar Történelmi Társulat hírei - 883/IV
KRÓNIKA A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT HÍREI Elnökségi ülés Társulatunk Elnöksége 1969. augusztus 21-én Ember Győző akadémikus elnökletével ülést tartott, amelyen a Társulat soronkövetkező közgyűlésének előkészítését tárgyalta meg. A Magyar Történelmi Társulat közgyűlése Társulatunk 1969. augusztus 25-én az Országos Pedagógiai Intézet dísztermében Ember Győző akadémikus elnökletével tartotta meg tisztújító közgyűlését. Az elnökségben helyet foglalt Nemes Dezső akadémikus, Pach Zsigmond Pál akadémiai 1. tag és Székely György egyetemi tanár, a Társulat alelnökei, valamint Berend T. Iván egyetemi tanár, a Társulat főtitkára. Ember Győző elnök bejelentette az augusztus 21-re összhívott közgyűlés határozatképtelenségét, s közölte, hogy az alapszabályok értelmében a jelen közgyűlés — a megjelentek létszámától függetlenül határozatképes. Ezután a következőket mondotta: „Tisztelt Közgyűlés ! Társulatunk legutóbbi közgyűlésén története második évszázadának küszöbét lépte át. Azóta két esztendő telt el. Anélkül, hogy párhuzamot akarnánk vonni a száz évvel korábbi kezdetekkel, megállapíthatjuk, hogy a magyar történészek ez idő alatt eredményes munkát végeztek. E munkának a gyümölcseként túlnyomórészt értékes monográfiáknak hosszú sora hagyta el a sajtót. Többet is ki lehetne emelni közülük, legyen elég azonban csupán a magyar forradalmi munkásmozgalom történetének második kötetére, továbbá korábbi elnökünknek a marxizmus szövetségi politikájáról írt, halála után megjelent művére hivatkoznom. Történelmi folyóiratokban, valamint külön kötetekben számos kisebb-nagyobb tanulmány látott napvilágot. E termés mennyisége talán nagyobb is a kívánatosnál, ami olykor a minőség rovására ment. Forrásokat is publikáltak történészeink, e műfajban azonban sajnálatos módon csökkenő tendencia volt megfigyelhető. Ezért Társulatunk is hibáztatható; az utolsó Fonteskötet 1966-ban jelent meg. Emlékezünk reá, hogy felszabadulás utáni marxista történetírásunknak hosszú időn át gyenge oldala volt a legújabb kor vizsgálata. Történészeink nehezen szánták rá magukat, hogy ilyen témákkal foglalkozzanak. Ezen a nehézségen — az utolsó évek termése erről tanúskodik — immár túljutottunk. Az időközben beért új történész generációnak döntő szerepe van ebben. A feudális kori témáknak az arányát ma már inkább alacsonynak, mint magasnak mondhatjuk. Az arányok ilyen alakulásában persze a legutóbbi időben annak is szerepe volt, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak, az 1918-as magyar polgári demokratikus forradalomnak ós a Magyar Tanácsköztársaságnak 50. évfordulóját ünnepeltük. Történettudományi intézményeink — köztük Társulatunk is — derekasan vettek részt ezekben az ünnepségekben. Hosszú időn keresztül az is gyenge oldala volt fiatal marxista történetírásunknak, hogy keveset foglalkozott elvi és módszertani kérdésekkel. Az utóbbi években e tekintetben is sokat javult a helyzet. És ebben Társulatunknak is lényeges szerepe volt. Népszerű vándorgyűlései tárgyául a történettudomány egy-egy ágát választotta, annak elvi és 18*
