Századok – 1969

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 836/IV

F0LYÓ1KAT8ZEMLE 867 elemzésben pürrhoszi győzelem határozta meg. 1939 március és 1940 májusa között a kelet-európai német hegemónia-törekvések lassabban fejlődnek, egyrészt az Olaszország által is támogatott kelet-európai egységtörekvések, másrészt a nyugati hatalmak garancia-ígéretei és Németország gazdasági, valamint politikai megfontolásoktól sugallt mérsékelt magatartása miatt. Ezt az átmeneti szakaszt 1940 nyarától 1941 őszéig aztán a német hegemónia virágkora követi, amikor minden eddiginél nagyobb nyomás nehezedik a kelet-európai államokra. Ennek a helyzetnek kialakulásáért súlyos felelősség terheli Telekit is, aki a magyar függetlenség és a revízió közt ingadozva Észak-Erdély megszerzése érdekében végül is az utóbbi mellett döntött, feláldozva ezzel Magyarország függetlenségét. Ez utóbbi korszak történetét a szerző elvi szempontok alapján tekinti át, nem feledkezve meg a kelet-európai német népcsoportok „ötödik hadoszlop" szerepéről sem. 2. szám. — LOTHAR GALL: Elzász-Lotharingia annexiójának kérdéséhez 1870 (265 — 326. 1.) új újság-, folyóirat-, röpirat- és részben levéltári anyag felvonultatásával vitatja Walter Lipgens a folyóirat 1964. 199. kötetében megjelent tanulmányának fő tóteleit. Gall úgy látja, hogy nem Bismarck keltette fel az általa irányított sajtó segítségével, a kedvező harctéri eseményektől is bátorítva az annexió vágyát és követelését a német népben, hanem maga is csupán a népben meglevő, bár a sajtóban egész terjedelmében meg nem mutatkozó, a harctéri győzelmek által csupán iij impulzust nyert közvélemény nyomása alatt cselekedett. Lipgenstől eltérő magyarázatát adja Bismarck annexiós motívumainak is. Miközben elismeri Bismarck számvetésében annak a XVIII. századi klasszikus diplomácia szellemében fogant. motívumnak jelenlétét, miszerint egy győztes háború minden esetben a győztes állam területnövekedését vonja maga után, elveti Lipgens fő tételét, hogy ti. Bismarck az aimexióval csupán a német egyesülésre vonatkozó tárgyalásokat akarta mozgásba hozni. A szerző szerint Bismarck annexiós tervében az európai hatalmi egyensúly megteremtésére irányuló törekvés játszotta a fő szerepet, amelyet a francia uralmi vágy és a német egységgel szemben tanúsított makacs ellenállás megbontott. — RUDOLF BÜCHNER: A német hazafias költészet Franciaországról és az elzászi kérdésről az 1870-i háború kezdetétől (326—336. 1.) az esztétikailag egyébként meglehetősen alacsony színvonalú háborús költészetben szintén az annexió gondolatának lassú előretörését konstatálja, s így a vitában Gall mellett foglal állást. — ROLF ENOELSING : A német alsóbb rétegek politikai műveltségéhez 1789 — 1863 (337 — 369. 1.) abból a tételből indul ki, hogy a német alsóbb néprétegek politikai műveltségét a XIX. században társadalmi helyzetük határozta meg, s a politikai műveltség tudatuk kifejezője volt. A felvilágosodás előtt a német alsóbb rétegek semminemű politikai tudattal sem rendelkeztek. A felvilágosodás is csupán a műveltség, de nem az osztályok szerinti tagozódást tette világossá előttük. A francia forradalom ugyan Németországban is kiváltott néhány parasztmegmozdulást anélkül, hogy ezek leverésük után bármiféle mélyebb nyomot hagytak volna a politikai tudatban. A német gazdasági-társadalmi viszonyok fejletlensége nem tette lehetővé, hogy a valóságos gazdasági-társadalmi helyzet politikai teória tárgya legyen. Ahol mégis politikai elmélettel találkozunk, ez a fejlett nyugati országokban megfordult ipari munkások és emigráns értelmiségiek sajátja. Az előbbiek prototípusa Wilhelm Weitling. Gondolatainak külső burka nyugat-európai és politikai jellegű, belső magva azonban filozófiai-teológiai és politikátlan. Ezen a helyzeten az 1848-as forradalom sem változtatott lényegesen. A német alsóbb néprétegeknek 1848-ban semmiféle olyan politikai elképzelésük sem volt, amely politikai egység kikristályosodására vezethetett volna. Nem játszhatta szerinte ezt a szerepet a kialakuló marxizmus sem. Mikor pedig a forradalom után megindult a munkásság kialakulása, ez a munkásság is a különböző polgári szervezetekben találta meg szervezkedésének kereteit s a polgári liberális demokráciában politikájának tartalmát. Ebben az időben lépett fel Lassalle a munkásság önálló osztállyá szervezésének programjával az általános és egyenlő választójog követelésén keresztül. — Az ismertetés rovat hírt ad a Gunst Péter által szerkesztett agrártörténeti bibliográfia 1967-es kötetéről (460. 1.). — B. VIERTEL JAHRSHEFTE ZÜR ZEITGESCHICHTE 1968. 1. szám. — ERNST FRAENKEL: A Népszövetség eszméje és valósága a német politikai gondolkodásban (1 —14. 1.) a Népszövetség kedvezőtlen német megítélését ismerteti a két világháború között. Ez egyrészt a Népszövetségnek a versailles-i békeszerződéssel, másrészt a győztes nagyhatalmak hatalmi érdekeivel való összeszövődéséből magyarázható. Az elutasító álláspont azonban nem magára a népszövetségi eszmére, hanem annak konkrét megvalósulására, ill. 17*