Századok – 1969

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 836/IV

FO LYÓIRATSZEMLE 857 gazdasági tevékenység kapcsolatát. PHILIP SHASHIÍO: Nyikolaj Alekszandrovics Melgu­nov a reformációról és a munkaetikáról (256—265. 1.) felvázolja a XIX. század első felében élt orosz gondolkodó életútját és részletesen elemzi „A munka és a tiszta­ság megbecsülése" c. cikkét, amely a refor­mációnak a munkaetikára és a modern ipar kialakulására gyakorolt hatásával foglal-kozik. — REINHARD BENDIX Max Weber és néhány őt megelőző író (a belga Laveley, az angol Keats, Buckle, Arnold ós mások) nézeteit ismerteti a protestantizmus és a munkához való viszony összefüggéséről (266—273.1.). — ALI A. MAZRTTI: Az iszlám, a politikai vezetés és a gazdasági radikalizmus Afrikában (274—291. 1.) azt a kérdést vizsgálja, hogy konzervatív erő-e itt a mo­hamedanizmus. Szerinte, bár az iszlám sosem ellenezte az ipart és a kereskedelmet, sőt támogatta, de akkumulációellenessége, egalitariánus jellege miatt nem volt alkal­mas a kapitalizmus kifejlesztésére. így a XIX. század értékítélete szerint reakciós, konzervatív erőnek minősült, ugyanakkor azonban képes a XX. század radikalizmu­sához, a szocializmushoz alkalmazkodni: az egyén boldogságára törekedve kész azt kollektív áldozatvállalással, a vezetők en­gedelmes követésével, teljes önalávetéssel .elősegíteni. A XX. század újfajta (marxista) modernizmusához való közeledést meg­könnyíti az a tény, hogy az nom keresztény -jellegű. 4. (júl.) szám. — A. N. J. DEN HOLLAN­DER: Távoli országok — megismerés a tá­volból (362 — 376. 1.) a távoleső területek külföldi megfigyelők által történő magya­rázatáról ír. —THEODORE R. MARMOR: Ipa­rosodásellenesség és a régi Dél : J ohn C. Cal­houn ai:rárperspektívái (377 — 406. 1.) a je­lentős déli politikus tevékenységének nyo­mon követésével arra a kérdésre próbál vá­aszt keresni, hogy a polgárháború előtti Dél arisztokratikus civilizációja ellene volt­e mindenfajta iparosodásnak, kereskede­lemnek, városiasodásnak. A déli eszmevi­lág elemzése, különösen pedig Calhounnak az 1845-ös memphisi Kereskedelmi Kon­vención tanúsított, tevékenysége nyomán a szerző tagadja az iparellenesség — és kö­vetkezésképpen a két szembenálló amerikai kultúra — vádját, sőt a központi kormány gazdasági fejlesztési célokra történő igény­bevételének gondolatát éppen Calhountól származtatja. — PAULINE D. MILONE: „Indo"-kultúra és viszonya a városi élethez (407 — 426. 1.) tagadja Freyre brazil törté­nész véleményét, hogy a trópusokon egye­dül a portugáloknak sikerült alkalmazkod­ni a környezethez. Ellenérvként a XIX. század Indonéziáját hozza fel, ahol az indo­néz, holland és részben a kínai elemek új városi társadalmat teremtettek — parve­nüségre, arisztokratizmusra, az európai származás felsőbbrendűségének elismerésé­re alapozva. — LAWRENCE H. STREICHER: A politikai karikatúra elméletéről (427— 445. 1.) az előző számok egyikének két írá­sát bírálva az ilyen irányú tanulmányok számára alapvető elméleti kategóriákat kísérel meg kidolgozni és módszertani ta­nácsokkal szolgál. — ERIC R. WOLFE a hat­vanas években a „civilizációk története" tárgykörben megjelent könyvtermést te­kinti át (446 — 465. 1.). 1967. 10. (okt.) szám. — I. F. CLARKE: Hadviselési jóslatok a szépirodalomban, 1803—1914 (1 — 26. 1.) a szakértők várako­zásaival is ellentétes háborúzási módszere­ket mutató első világháborút veti össze a megelőző száz óv irodalmában található találgatásokkal és jóslatokkal. Megálla­pítja, hogy az irodalmi elképzelések szépí­tései hozzájárultak a pacifizmus kudarcá-hoz. — RONALD F. INGLEHART, MARGARET WOODWARD: Nyelvi konfliktusok és a poli­tikai közösség (27—45. 1.) arra a kérdésre keres választ, hogy egy életképes nemzet­nek lényegében egyetlen nyelvcsoportból kell-e állnia. Célja annak bizonyítása, hogy a nyelvi pluralitás ténye nem vonja maga után automatikusan a politikai szeparatiz­must, a centrifugális erők a gazdasági és politikai fejlettségtől és a nyelvi hovatarto­zástól független társadalmi mobilitás foká­tól függenek, de az utóbbit végső soron ugyancsak az előbbi határozza meg. A nyelvkérdés törzsközösség-utáni szinten nem lényeges, de a társadalmi mobilizáció korai szakaszában nagyon fontossá válik — természetesen a kormánypolitikától is füg­gően. Ha az uralkodó blokk a társadalmi felemelkedés útjába akadályokat gördít nyelvi alapon, akkor három lehetőség adó­dik: asszimiláció, kiváró mozdulatlanság és csoport-ellenállás. A kicsiny, elszigetelt csoportok az első lehetőséget követik, míg az erős, koncentrált közösségek többnyire a harmadik utat, a politikai ellenállást vá­lasztják. Az utóbbit elősegíthetik egyes ambiciózus egyének is, akik a kisebbségi mozgalmakat egyben saját felemelkedé­sükre is felhasználják. A szerzők ezután részletesebben is megvizsgálják a kérdést egyes konkrét eseteken keresztül: az Egye­sült Államok, Kanada, Belgium, India és Svájc példáján igazolva látják tételüket. Hosszan vizsgálják a Habsburg-monarchia esetét, ahol a nyelvi konfliktusokat II. Jó­zsef németesítési kísérletei idézték fel elő­ször. Elítélően ismertetik az 1867 utáni magyar nemzetiségi politikát, végül Kata­lónia példájával zárják az áttekintést. A tanulmány végső konklúziója az, hogy magas politikai és gazdasági fejlettségi szin -

Next

/
Oldalképek
Tartalom