Századok – 1969
Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 836/IV
F OLY ÓJRATSZEMLE 851 van: olyan össztársadalmi tudatot kell kialakítani, amely biztosítja a néptömegek ellenállás nélküli alárendelését a monopoltőke terjeszkedési politikájának; egész Németország szocialista jövőjének a Német Szocialista Egységpárt által tudományosan megalapozott perspektívájával nem csupán egész Németország, hanem ezen felül Európa és végül az egész világ imperialista fejlődésének hamis perspektíváját kell szembeállítani. Ezt a célt szolgálja az „ipari társadalom" és a „formált társadalom" teóriája, amely az ipari fejlődés és a társadalmi átalakulás hatására az osztályellentétek eltűnését hirdeti. Ezzel az elmélettel azonban nem lehet megmagyarázni sem az osztályharc letagadhatatlan realitását, sem a világháborúkat, arról nem is beszélve, hogy az agyonreklámozott „nyitott jövő"nek sem lehet semmiféle konkrét tartalmat adni. Az „ipari társadalom" tételének új változatát jelenti a konvergencia-tétel, mely szerint a gazdasági-társadalmi fejlődés „normális" útján járó kapitalista és az „abnormis" úton járó szocialista társadalom az ipari fejlődés előrehaladásával egyre közelebb kerül egymáshoz, és így fokozatosan kiegyenlítődik. Ez a teória is figyelmen kívül hagyja a termelőeszközök tulajdona és az osztályviszonyok területén megmutatkozó kiegyenlíthetetlen ellentétet. A konvergencia-elmélet hívei a letagadhatatlan tényeket tudomásul véve az utóbbi időben lemondtak a szocialista országok kapitalista gazdasági-társadalmi átalakulásának reményéről, és jelenleg már csak politikai rendszerük ,,fellazulásá"-ban s ezáltal a Nyugathoz való politikai közeledésükben reménykednek. Az elképzelések sorában az utóbbi időben a vallásos és ál-vallásos történetfilozófia is megjelenik, amelynek legagresszívebb formája a kommunistaellenes „kereszteshadjárat"-ban betöltendő „német misszió". Ugyanakkor kísérlet történik a marxizmusnak valláspótlókként való beállítására és ezáltal tudományos diszkreditálására is. — JOACHIM STREY: A Neue Rheinische Zeitung magatartása az 1849. januári—februári porosz kamaraválasztásokkal kapcsolatban (165 —181. 1.) részletesen elemzi az újság állásfoglalását. — A Dokumentáció rovatban GERHARD BECKER: Porosz parasztok antifeudális kérvényei 1848 márciusából (182 —197. 1.) hat tanulságos dokumentumot közöl. — A Vita rovat Történettudomány és történeti tudat címmel (198 — 201. 1.) HANS-JÜRGEST FRIEDKRICI hozzászólását közli. A hozzászóló hangsúlyozza, hogy az olyannyira szükséges osztályöntudat nem tisztán szellemi folyamat termékeként születik meg, hanem a saját cselekedetek és egyéni tapasztalatok bázisán alakul ki. A szocialista tudat sem pusztán történeti ismereteket foglal magában, nem csupán azt a képességet, hogy ezeket az ismereteket történelmileg feldolgozza, s osztályálláspontról ítélje meg, hanem egyben a személyi „bevetési készséget", a történelmi tanulságok szellemében való cselekvési készséget is. A történeti tudat dialektikus kapcsolatban van a jelen- ós a jövő-, másnéven perspektíva-tudattal, és az értelmiek mellett gazdag emocionális elemeket is tartalmaz. — B. ÖESKOSLOVENSKY ÖASOPIS HISTORICKÍ 1968. I. szám. — RADKO BRACH: Az „orosz probléma" a csehszlovák külpolitikában 1924 elején (1 — 28. 1.) megállapítja, hogy Csehszlovákia már korábban is liberális álláspontot foglalt el a Szovjetunió vonatkozásában, tehát az Anglia részéről történt elismerés után Csehszlovákia is hajlott erre. BeneS attól tette ezt függővé, hogy a szovjet rendszer elég erős-e (nehogy az elismeréssel támogassa a rendszert), ós olyan időpontban kívánta, amikor Európában nem fenyeget forradalom. Egységes fellépést kívánt. Közvetíteni akart Franciaország és a Szovjetunió közt, ezt azonban a szovjet kormány visszautasította. Főképp a kisantant másik két tagjára való tekintettel nem került sor az elismerésre. Lengyelország már régen elismerte a Szovjetuniót, de továbbra is ellenséges politikát folytatott, aggodalommal nézte a többi országot. BeneS az elismeréssel a lengyel politikára is nyomást akart gya-korolni. — MIROSLAV TEJCHMAN: A ro-mán külpolitika a második világháború idején, 1942-1944 (29 — 45. 1.) a sztálingrádi csata után, esetleges balkáni partraszállás reményében nyugati orientáció felé forduló román kísérleteket ismerteti, a londoni csehszlovák emigráns kormány levéltári anyaga alapján, amelynek képviselői jelentős szerepet játszottak a tárgyalásokban. A román diplomatáknak Ankarában sikerült először kapcsolatokat, teremteniök a nyugati hatalmakkal. A szovjet feltételeket sokáig visszautasították. Maniu fellépett Tatarescu ós csoportja ellen. Amikor a polgári ellenzék végül elszánta magát a nyílt fellépésre, már elkésett, mert a népi felkelés alapvetően megváltoztatta a román külpolitikát is. — A vita-rovatban OLDRICH RÍHA: A világtörténet koncepciójáról (46 — 49. 1.) a néhány számon át folyó vitához szól hozzá. A készülő munka csak akkor lesz szintézis, ha a mához vezető utat tárja fel. A történelmet egységes folyamatnak kell tekinteni. A haladás központjai területileg változnak. A szintézis nem lehet Európa-centrikus, mert sehol sincs olyan terület, amely mindenkor a fejlődés „klasz-15*
