Századok – 1969

Tanulmányok - A IV. Nemzetközi Gazdaságtörténeti Kongresszus 66/I

76 A IV. NEMZETKÖZI GAZDASÁGTÖRTÉNETI KONGRESSZUS növekedésnek. Az összefüggés kölcsönös, mert a gazdasági növekedés ösztönzően hat vissza az oktatás fejlődésére és terjedésére. A korreferátumok az oktatás és gazdasági növekedés kapcsolatát tárgyalták Angliában (E. G. West), Franciaországban (Claude Fohlen), Németországban (Ulrich Troitsch), Csehországban (Arnost Klíma), Japánban (Koji Taira). A japán és a magyar gazdasági növekedés és iskolafejlődós közötti hasonlóságokra utalt Katus László felszólalása elején. Majd összefoglalta a magyarországi gazdasági növekedésre, az oktatásügy és a szakképzettség fejlődésére vonatkozó legfontosabb kvantitatív tényeket, s rámutatott a gazdasági növekedés és a modern- oktatási rendszer kiépülése (az általános és a szakoktatás fejlődése, s az ezzel kapcsolatos „emberi beruházások") közötti kölcsönös összefüggésre a dualizmus-kori Magyar orsz ágon. A szekció harmadik ülésének főreferátumát — Berend T. Iván elnöklete mellett — Douglas С. North, a Washington University (Seattle) -professzora tartotta „Újítás és a technológia terjedése: elméleti alapvetés" címen. Kiindulópontjául azt az eltérést választotta, amely egy újítás társadalmi hasznossága és az újítót illető egyéni haszna között fennáll, — ugyancsak érdekes kérdést tehát, nemcsak történeti vonatkozásban és nemcsak kapitalista viszonyok között. Utóbbi viszonylatokra persze nem tért ki, hanem illusztrációként az angol szabadalmi jog XVI—XVII. századi fejlődését vázolta fel. Makkai László korreferátuma a technikai újítások elterjedése problémá- < jának másik oldalára hívta fel a figyelmet, — arra, amelyik sajátosan technikai természetű: az emberi munkamozgásoknak szerszámokba, gépekbe való kivetítésére. A társadalmi és a technikai folyamat — úgymond - egymástól függetlenek, de egymással állandó kölcsönhatásban bontakoznak ki, sőt egymásnak feltételei is. A korreferátum ezt a középkori malmok „programozó szerkezetének", a bütyköstengelynek a példájával világította meg. A találmány maga ókori eredetű, de ipari alkalmazása, azaz találmányból újítássá válása csak sokkal később, a X. században, a nyugat-európai rabszolgaság felszámolásának végső szakaszában következett be, a kieső rabszolgamunka pótlására. A vita a találmány és az újítás (a találmány elterjedése) különbsége körül támadt fogalomzavar tisztázására szorítkozott és nem érintette az alapvető problémákat. 5. A következő, IV. szekció témája— ,,Fogyasztás és elosztás" — márszétfolyóbb, heterogénabb volt, és nem is volt kellően előkészítve. (Bánki György előadását például csak a helyszínen kiosztott részletes programon nyomtatták ki, de az előadót elfelejtették erre megelőzőleg felkérni.) Az első ülésen az önellátó gazdálkodásból (subsistence economy) való átmenet kérdéseit Phyllis Deane, a neves cambridge-i gazdaságtörténésznő foglalta össze; előadása azonban ezúttal nem ment túl a kérdések első felvetésén. Mélyebben hatolt be a problémába a nálunk is jól ismert Witold Kula varsói professzor, aki a XVI -XVIII. századi lengyelországi önellátó parasztgazdaságot vizsgálta. A lengyel nemesség ideálja és törekvése az volt, hogy a paraszti földparcella ne legyen nagyobb, mint amennyi az önellátáshoz szükséges. A piaccal nem annyira a parasztság gazdagabb, nagyobb földdel rendelkező rétegei kerültek érintkezésbe, mint inkább a szegényebb kisparasztok, s azok sem fő termeivényükkel, a gabonával, hanem a többnyire az öregek, nők és gyermekek által termelt mellékes termékekkel. A nagyobb parasztbirtokosok életszínvonala sem volt