Századok – 1969

Folyóiratszemle - Magyar folyóiratok - 821/IV

FOLYÓIRATSZEMLE MAGYAR FOLYÓIRATOK Történettudományi folyóiratok AGRÁRTÖRTÉNETI SZEMLE X. évf. (1968) 1 — 2. sz. központi témája: Mezőgazdasági termelés és termelékenység Magyarországon a késői feudalizmus korában (1550—1850). ZIMÁNYI VERA A források címmel ismerteti forrásadottságainkat, amelyek elsőrendű szerepet játszanak abban, bogy történetírásunk, mely az agrártörténet egész sor kérdését behatóan elemezte, a feudáliskori magyar mezőgazdaság termelékenységének problémáiról megelégedett általános és elmosódott körvonalazással. — MAKKAI LÁSZLÓ Az allodiumok gabonatermelése című tanulmányában megállapítja, hogy „az évszázadokig 3 és 4 között ingadozó termelékenységi index 1780 után gyors emelkedésnek indult (eleinte különösen a búzáé, majd később a másik három fő gabonaféleség is felzárkózott), s a századfordulóra 5 körül tartott, majd 1850-ig 7, sőt egyes uradalmakban 10 fölé ugrott fel, természetesen csak a racionálisan kezelt, kapitalizálódó birtokokon. — KIRILLY ZSIGMONDNÉ A jobbágy gazdaság gabonatermelésének vizsgálata maghozam szempontjából című tanulmányában azt állapítja meg, hogy a XVI. századi adatok összegezése szerint 6 : 3 arányban ad kedvezőbb hozamot a paraszti, mint a földesúri (allodiális) búza csóplése. A rozs és a zab cséplési eredményei is a jobbágyok szántóművelésének magasabb hozamát bizonyítják. A XVII. században ez az arány lényegében változatlan marad. A XVIII. század első felében azonban döntő fordulat következik be: az allodiális termelés javára billen át a mérleg. A XIX. században — a napóleoni háborúk idején — a földesúri termelésnek a maghozamon mért fölénye bizonyos csökkenés ellenére is megmarad. — N. Kiss ISTVÁN A szőlőművelés terméshozamának alakulása a XVII—XIX. században c. tanulmányában megállapítja, hogy „a bortermelő kisparasztok és robotoltató allodiális szőlőgazdaságok elég alacsony terméshozama 1670 és 1827 között lényegében változatlan szinten marad". A bérmunkát alkalmazó földesúri (és gazdagparaszti) szőlő átlagos terméshozama — amely 3 : 1 arányban fölényt mutat a robottal művelt szőlők hozamához képest — sem emelkedik a jelzett időszakban. A termelékenység stagnáló tendenciáját a szerző nézete szerint elsősorban a szőlőművelés hagyományos technikája indokolja. — SÁNDOR PÁL: A XIX. századi parasztbirtok vizsgálatának problémái és újabb eredményei a felszabadulás utáni irodalom tükrében. I. rész. A tanulmány méltatja a marxista tudományosság térhódítását az 1945 utáni hazai agrártörténetírásban, majd rámutat néhány dogmatikus torzulásra. Számbaveszi a felszabadulás utáni legjelentősebb agrártörténeti munkákat, amelyek a XIX. századi parasztbirtok kérdéseivel foglalkoznak, felhívja a figyelmet az újabb irodalomban középpontba került kérdésekre ós a megoldások újszerűségére. — KÁLDI GYULA: Az árutermelő mezőgazdasági munka gondjai Festetich György környezetében. (Tanácsadóinak nézetei és jószágvezetésének gyakorlata) címmel bemutatja, miként válik a munkaerő központi kérdéssé a napóleoni századforduló mezőgazdaságában, milyen nézetek jelentkeztek a robottal és a bérmunkával kapcsolatban, milyen eszközökkel kívánták a bérmunkás jó és egyenletes munkáját biztosítani; beszél a bérezésről, az anyagi ösztönzés különböző formáiról. Megállapításaiban elsősorban a korabeli mezőgazdasági szakirodalomra és a Festetich-uradalmak irataira támaszkodik. — SIMONFFY EMIL: Adatok a paraszti birtokviszonyok viszgálatához Zala megyében a jobbágyfelszabadítás után címmel kilenc falu történeti-statisztikai vizsgálatait végzi el, 1850—1880 évekbéli agrárviszonyok sokoldalú bemutatásával. — JABLONKAY GÉZA: Az alsóőrsi közbirtokosság, a közös gazdálkodás egy régi formája ( 1816— •