Századok – 1969

Könyvszemle - A múzeumi évkönyvek történelmi vonatkozású tanulmányai (Benda Kálmán) 810/IV

814 KÖNYVSZEMLE Skrzetusky Ráfáelnek életére és debreceni működésére hoz fontos adatokat. Lengyel források alapján tisztázza Hoffhalter eddig homályban levő származását, valószínűsíti, hogy Bécsből való távozása után azonnal, tehát már 1563-ban Debrecenbe érkezett s Török Mihály alatt a nyomdában dolgozott. Végül Debreceni Ember Pál későbbi följegy -zésére hivatkozva fölveti annak lehetőségót, hogy az unitáriussá lett nyomdászt 1568 tavaszán az egyik könyvében megjelent, s a Szentháromságot gúnyoló képek miatt a felháborodott reformátusok ölték meg. (Hoffhalter Rafael debreceni nyomdász 39—44. 1. Kár, hogy a pársoros német nyelvű kivonat a tanulmány új eredményeit meg sem említi.) Székely János, a debreceni Alföldi Nyomda azóta elhunyt nagyműveltségű fiatal vezetője, a 400 éves nyomdának az 1867-es kiegyezés utáni válságos szakaszát, azt mutatja be, hogyan illeszkedett be az üzem a kapitalista termelésbe és versenybe. A tanulmány rávilágít a nyomda technikai fejletlenségéből, a hozzá nem értő vezetésből adódó problémákra, de rámutat a nyomdai munkások elmaradt helyzetére is, amelyen sorozatos sztrájkokkal is csak részben tudtak enyhíteni (A debreceni városi nyomda a századforduló éveiben. 59—72. \.).Módy György a debreceni tanácsnak Szabolcs megye tervezetére adott javaslatát ismerteti 1792-ből: hogyan lehetne a pusztai szállásokon és tanyákon megbújó tolvajokat, orgazdákat megrendszabályozni (Javaslat 1792-ből a pusztai szállások és tanyák megrendszabályozására. 47 — 61. 1.). Kiss Sándor a debreceni kollégiumi diákságnak az 1848— 49-es szabadságharcban való részvételére közöl adatokat (A debreceni Ref. Kollégium és diákjai az 1848/49-es szabadságharcban. 53 — 57. 1.). Megemlítjük, hogy a cikk német kivonata több helyen teljesen értelmetlen. Komoróczy György általános jellegű kutatási szempontok mellett néhány konkrét adatot közöl a debreceni munkásmozgalom 1920—1944 közti történetére. (A munkásmozgalom történetének néhány kérdése Hajdú-Bihar megyében az ellenforradalmi korszak idején. 75—89. 1.) Szabadfalvi József a debreceni mézeskalácsos mesterség történeti és szakmai leírását adja. Különösen érdekesek ezzel kapcsolatosan a XVIII. századi céhéletre, valamint a XIX. századi vásározásra és vásárokra vonatkozó adatai (91—138. 1.). Béres András a hajdúsági pásztorkodás múltjához (151 —199. 1.), Bencsik János a tiszacsegei parasztház készítéséhez (205— 212. 1.) szolgáltat adatokat. Tárgyánál és módszerénél fogva a folklór körébe tartozik Ferenczi Imre tanulmánya, eredményei azonban a történészt is érdeklik: Mit őriz a néphagyomány Bocskai István személyére és szabadságharcára vonatkozóan. Ferenczi a „Hajdúság," azaz Hajdú megye területén élő mondahagyományt kívánja feldolgozni, adatai azonban szinte egészükben az e területen kívül eső bihari egykori Bocskai-birtokokról, Nagykerekiből és Kismarjáról származnak. Kérdéses — de ezt a kérdést a szerző nem veti fel —, vajon egyáltalában élnek-e ezek a bihari mondák a Hajdúságban is. A Ferenczi által közölt adatok egyébként ősi mondai elemeknek a tényleges események elmosódott emlékével ós az iskolában tanult tényanyaggal való keveredését mutatják. Kár, hogy Ferenczi kísérletet sem tett a különböző rétegek kihámozására, mert így éppen a lényegre nem tud feleletet adni: 1. az iskolai oktatás milyen mértékben tükröződik népünk történeti képében, 2. ól-e a nép körében tényleges szájhagyományra visszavezethető emlék. A cikkben felsorolt megnyilatkozások elolvasása alapján úgy látjuk, a 2. pontra nemmel kell válaszolnunk (Bocskai István és szabadságharcának emléke a nóphagyományban. 215—230. 1.). Meg kell még említenünk, hogy az idegen nyelvű kivonatban a hajdúk kialakulásáról adott, a magyar szövegben nem közölt, áttekintés rendkívül zavaros és tényszerűen sem mindig helytálló. Azt is eldönthetné a szerkesztőség, hogy a hajdúkat németül ,,Heiducken"-nek, „Haiducken"-nek, „Haiduken"-nak (1962—1964. 67. 1.) vagy a magyar szó megtartásával ,,Hajdus"-nak (1958—1959. 83. 1.) mondja-e, mert a külföldi olvasó így teljesen megzavarodik. Ahogy az is eldöntendő volna, hogy a Hajdúságot ,,Heiduckenland"-nak (1960— 1961. 201. 1.)- vagy „Umgebung von Debrecen"-nek (uo. 200. 1.) fordítsuk-e. Az 1962—1964-es Évkönyv terjedelemben ismét jelentős növekedést mutat, a bővítést szinte egészében az eddig elmaradt régészet foglalta le. A történelemelőtti korokra vonatkozó tanulmányokat mellőzve, elsősorban a téglási ásatásokat ismertető és feldolgozó tanulmányokat említjük. A történelmi értelemben Dél-Szabolcsban, Téglás határában 1962 őszén egy Árpád-kori kis templom alapját s körülötte egy temető 41 sírját tárták fel. Körülöttük megtalálták egy őskori telep és az Árpád-kori falu nyomait is. A Gazdapusztai Gyula által részletesen ismertetett sírokból (115—123. 1.) 16 téglakeretes volt, ezek, Háromi Anna valószínűsítése szerint a halott fokozott védelmét szolgálták (127—131. 1.). Módy György a leletanyagot az okleveles anyaggal szembesítve bizonyítja, hogy vagy a XVII. században újratelepült Téglás elődjét találták meg, vagy talán méginkább a faluhoz tartozó Árpád-kori pródiumok