Századok – 1969

Könyvszemle - A múzeumi évkönyvek történelmi vonatkozású tanulmányai (Benda Kálmán) 810/IV

KÖNYVSZEMLE 811 m egállapítani. Fettich Nándor viszont ugyanezeket a tárgyakat a technológia oldaláról közelítve meg úgy véli, hogy azok nem X., hanem VIII. századbeliek, — így persze hogy nem is mutathatnak semmilyen magyar hatást. (Symbolischer Gürtel aus der Avarenzeit. Fund von Bilisics 1963. 61 — 89. 1.) A régészeti vitáknak mindinkább középpontjába kerülő avar—magyar problémák jelenlegi helyzetéről tájékoztat Szabó János Győző tanulmánya: Das Weiterleben des Spätawarentums auf dem Alföld im X. Jahrhundert. (1964—1965. II. köt. 61 — 71. 1. A német nyelvű cikk jegyzetei magyar nyelvűek !) — A honfoglaló magyarokról való ismereteinket gyarapítja Bálint Alajosnak, a kiskúndorozsmai sírleletet ismertető cikke is (Kiskundorozsma-Vöröshomok dűlői leletek. 1963. 91 — 100. 1.), míg Dienes István egy lószerszám leírásával kapcsolatban a magyarság életének kérdéseire utal a keresztény hitre térés utáni időszakából. (A bordányi honfoglaló asszony lószerszáma. 1956. 36—54. 1.) Ugyanakkor Troqmayer Ottó a békési temető 151 sírjának leletanyagát ismertetve azt állapítja meg, hogy a X. századtól az 1130-as évekig használt temetőben a temetkezési szokások mindvégig töretlen pogány kultuszra mutatnak. Nyilván az új renddel szembenálló Vata népe használta a sírkertet. Jellemző, hogy a pogány temető élete a XI. század első harmadának végén megszűnik. A temető hosszú, folyamatos használata viszont az itt élő magyarság korai megtelepedett életmódjára figyelmeztet (X — XII. századi magyar temető Békésen. 1960—1962. 9—38. í.) Bálint Alajos cikkéből a Szeged környéki, ugyancsak kora-Árpád-kori temető 192 sírjának leletanyagát ismerhetjük meg: Árpád-kori temető Szatymazon (1958—1959. 101 — 121. 1.). Tari László egyCsongrádi 1962-es éremlelet ismertetése során kétségbe vonja Hóman Bálintnak azt a föltevését, hogy a brakteáták III. Béla király pénzei közé tartoztak volna. A leletanyag más pénzei alapján Tari IV. Béla korára helyezi a brakteáták verését. (Éremlelet Csongrád-Faragó-tanyán a XIII. századból. 1964— 1965. I. köt. 83 — 92. 1.) A honfoglalás és az Árpádok korára vonatkozó részközléseket mintegy lezárja Dienes István és László Gyula tanulmánya, melyben számbaveszi a régészeti kutatások e téren elért eddigi eredményeit ós kijelöli további feladatait. Mindkét tanulmány elsősorban a külföldi szakkörök tájékoztatására németül íródott, de megállapításaik számunkra is hasznosak. Dienes megállapításait általános síkon teszi (Über neuere Ergebnisse und Aufgaben unserer archäologischen Erforschung der Landnahmezeit. 1965. II. köt. 73—111. 1.), míg László Gyula a Csongrád-felgyői Árpád-kori település 1955-ben indult feltárásával kapcsolatos eredményekhez fűzi megjegyzéseit. (Orientierungsbericht über die Ausgrabung in Csongrád-Felgyő. 1964—1965. II. köt. 113—121. I.) A gazdag honfoglalás-kori tanulmányanyag mellett csak néhány középkori és újkori tanulmányt vehetünk számba. A XIV—XV. századra Bálint Alajosnak a Kiskúnfélegyházán feltárt temető 167 sírjáról adott leletismertetését említhetjük. (A Kiskúnfélegyháza-templomhalmi temető. 1956. 55—84. 1.) Frech Miklós az ugyanezekben a sírokban talált növényi eredetű tárgyakra (fa és textil) vonatkozó vizsgálati eredményeket közli (85—89. 1.). Érdekes megállapítása, hogy a koporsók olyan fából készültek, amelyek sem a közelebbi, sem a nagyobb táj határain belül nem voltak honosak. Művelődéstörténeti szempontból nagyjelentőségű a Nyársapát területén folytatott ásatás. A Nagykőrös ós Cegléd közti jelentős falu a XVII. század közepén elpusztult és többé nem is épült fel. Az ásatás 1948-ban indult, s Bálint Alajos előzetes jelentése (A középkori Nyársapát lakóházai 1960—1962. 39—115. 1.) 18 ház, köztük a templom romjainak feltárásáról ad hírt. A feltárt házak általában 30—40 cm mélyre sülyesztett (több esetben kőből készült) alapokon épültek, faluk sövényfonás közé szorított vertfal volt. A házak nem voltak mélyítve, az agyaggal sarait padló szintje azonos volt a külső földével. A házak zömükben kétosztatúak (előfordul négyosztatú is), bennük kemence, főzésre-sütósre alkalmas bögrés kályha, vagy nyílt tűzhely állt. Előkerült egy kovács- és egy bognárműhely is. A házakban talált pénzek időben Hunyadi Mátyás korától a XVH. század közepéig terjednek. Ahogy közeledünk napjainkhoz, a régészet mind kizárólagosabb helyet foglal el az Évkönyvben. Az 1965. II. kötetben, amelyik szemmel láthatóan elsősorban nem is a hazai, hanem a külföldi régészekhez kíván szólni idegennyelvű, összefoglaló jellegű cikkeivel, valósággal szerénykedik Molnár Vera régész magyarnyelvű beszámolója a sárospataki katolikus templom restaurálásáról és az ennek során tisztázott kérdésekről. (Beszámoló a sárospataki gótikus templom 1964. évi ásatásáról. 1964— 1965. II. köt. 127—135. 1.) Igaza van a beszámolónak, a vár hírneve mindeddig elhomályosította a templomot, melyet egyébként is a XVIII. században, a gótikus ablakok nagyrészének elfalazásával, a templom szintjének feltöltésével és barokk boltozat kiépítésével középkori jellegéből teljesen