Századok – 1969
Történeti irodalom - A pécsi egyetem történetéből (Ism. Kovács Endre) 800/IV
TÖRTÉNETI IRODALOM 801-A mostani jubileumhoz kapcsolódó kutatás végre előbbre lépett; még hozzá mind a részletek, inind a kérdés nagy összefüggéseinek vizsgálatában. Az előrehaladás eredményeit, de egyben problematikus pontjait is jól tükrözi a Jubileumi Tanulmányok kötete. Nem egy biztos jelét láthatja itt az olvasó annak, hogy a marxista történetírás az utóbbi tíz-tizenöt évben mennyivel előbbre jutott a középkori művelődóstörténet egyes kérdéseinek tisztázásában. Ebben a jobbára minuciózus ós minden esetben elmélyült hazai ós külföldi ismereteket igénylő kritikai munkában az egyes diszciplínák gyakran összefolynak: jog- és művelődéstörténet, művészeti, irodalmi, nyelvi, pedagógiai termékek vizsgálata egymást kiegészítő mozzanatok. Alapítása idején a pécsi egyetem kifejezetten a jogi műveltség szintjének emelését célozta (mint ismeretes, a pápa az új intézménynek a teológiai kar felállítását nem engedélyezte), s ez a körülmény eléggé magyarázza, hogy elsősorban hazai jogtörténészeink fordulnak évek óta nagy érdeklődéssel az egyetemalapítást is érintő művelődóstörténeti problémák felé. A tanulmánygyűjtemény ezt világosan kifejezésre juttatja. A szerkesztő és maguk a szerzők is tekintettel voltak az alkalomra, mely a kiadványt létrehozta, írásaik sok szállal fonódnak a pécsi egyetemhez, ennek előzményeihez, az alapítás indokaihoz és körülményeihez. A szűkebb ténytörtóneti vizsgálódások sok homályban levő tényezőre világítanak rá, mégis az összbenyomás az, hogy az egyetemalapítás heurisztikai kutatása még ma is messze áll attól, hogy kielégítőnek mondhassuk. Az évforduló nem hozott elő a levéltárak mélyeiből meglepő forrásértékű iratokat; ami hiteleset az egyetem alapításáról elmondhatunk, az lényegében nem lép túl a már ismert anyagokon. Más kérdés, hogyan tudja a dokumentumokat kezelni a ma iskolázott kutatója, hogyan tud a viszonylag csekélyszámú adatból az összehasonlító módszer segítségével újat kikövetkeztetni. Ennek a szigorú forráskritikával összekötött módszernek az alkalmazására ad példát a kötet vezető tanulmányában Adam Vetulani krakkói jogtörténész. A Békefi által vágott csapást alaposan kiszélesítve három közép-európai egyetem (Krakkó, Bécs, Pécs) egyetemalapítását vizsgálja a fennmaradt oklevelek egybevetésével, keresi a közös ós eltérő jegyeket, s az így adódó következtetéseknél a kor politikai, egyházi viszonyaira is figyelemmel van. Az okleveles anyagból igyekszik felállítani a római kúriának a közép-európai egyetemalapítás során megfigyelhető eljárását. Végül is valóban megkapjuk a sémát, de ez — talán éppen a pécsi egyetemre vonatkozó források hiányossága miatt — csak a valószínűség erejével bír, a tudományos bizonyításban sok a hézag. Részletesen foglalkozik pl. Vetulani azzal a kérdéssel, hogy miért tiltotta meg V. Orbán pápa az általa engedélyezett Studium generálókon a teológiai kar felállítását. Erre vonatkozólag voltak már korábban is elméletek, az egyik IV. Károly császár közbelépésével magyarázta a jelenséget, s a prágai egyetem presztízsének megőrzésére irányuló császári szándókra hivatkozott, egy másik elmélet az avignoni pápák valamiféle elvi irányvonalával magyarázta a teológiai kar hiányát. Vetulani elveti a régi nézeteket, s új hipotézist állít fel: a krakkói egyetemalapítás sajátos feltételeiből indul ki. Szerinte az egyetemalapítással szembenálló krakkói püspök magatartásában s ebből kifolyólag a fiatal lengyel állammal szemben táplált pápai bizalmatlanságban kell keresni V. Orbán tiltó rendelkezésének ősokát. Ez volt az a precedens, mely Bécs és Pécs esetében megszabta a pápa hasonló eljárását. Vetulani új színt hozott a régi probléma magyarázatába, de hogy ez a feltételezés mennyivel áll közelebb a valósághoz, mint a régiek, ezt ma még eldönteni nem lehet. Az egyetemalapítás körüli homályból világos részletként emelkedik ki Galvano di Bolognának, az egyetlen ismert pécsi professzornak az alakja. Csizmadia Andor e jeles jogtudós portréját kívánta új vonásokkal kiegészíteni, s a vatikáni könyvtár kódexei alapján Galvano di Bolognának nyomtatott ós kéziratos munkáit veszi vizsgálat alá, számos érdekes következtetésre jut. bár a vizsgált anyag éppen a magyar vonatkozások tekintetében inkább csak hipotézisekre nyújt támaszpontot. A pécsi egyetemen sajnálatosan rövid ideig működött kiváló olasz kánonjogász új bemutatása értékes hozzájárulás a jubileumhoz. Ugyanez mondható el Fügedi Erik tanulmányáról, mely Alsáni Bálintnak, a pécsi egyetem második kancellárjának a működéséhez szolgáltat kritikailag megrostált adatokat. Ezek után annál feltűnőbb, hogy Vilmos pécsi püspöknek — akinek oly nagy szerep jutott az egyetem létrehozásában — a kötet nem állít emléket. A nemzetközi irodalomból már javarészt ismert adatok összefüggésbe állítása jellemzi a jeles prágai egyetemtörtónész. FrantiSek Kavka tanulmányát a pécsi és a prágai egyetem kapcsolatairól. A rövidéletű pécsi egyetem szellemi légköre ugyancsak foglalkoztatta az eddigi történetírást, de több évtizede itt is stagnált a kutatás. A jubileumi kötet elmozdítja a kérdést holtpontjáról. A pécsi Egyetemi Beszédek állnak változatlanul az érdeklődés előterében. Annakidején Bókefi foglalkozott elsőnek a müncheni kódexben fellelhető kompilációval s próbált bizonyos következtetéseket levonni belőle, a terjedelmes műnek 13 Századok 1969/4 sz.
