Századok – 1969
Történeti irodalom - Mukerjee; Hiren: India’s Struggle for Freedom (Ism. Gáthy Vera) 790/IV
790 TÖRTÉNETI IRODALOM HÍREN MUKERJEE: INDIA'S STRUGGLE FOR FREEDOM (III. kiad. Calcutta, Suren Dutt, National Book Agency Priv. Ltd. 1962. 310 1.) GANDHIJI — A STUDY л (New Delhi. People's Publishing House. 1960. П. kiad. 225 1.) INDIA HARCA SZABADSÁGÁÉRT - GANDHIJI. TANULMÁNY Az immár könyvtárakat megtöltő Gandhi-irodalom két figyelemre méltó kötete Hiren Mukerjee: India's Struggle for Freedom és Gandhiji — A Study. Mukerjee neves politikus, India egyik legkiemelkedőbb történésze, Gandhi munkatársa volt. A fiatal, Oxfordban végzett intellektuel, hazatérve, belekerül az egyre elevenebbé váló politikai életbe, évtizedekig különböző indiai egyetemeken tanít, de állandó aktív résztvevője a függetlenségi harcnak is. A Nemzeti Kongresszus radikális szárnyához tartozik, nem véletlen tehát, hogy 1938 — 39-ben, amikor a párt balszárnya veszi át a vezetést, a Végrehajtó Bizottság tagjai közt van Hiren Mukerjee is 1941-ben alapítótagjaa Szovjetunió Barátai társaságnak, 1941 —45-ig az Indo-Szovjet Újság szerkesztője. 1947-től a Kommunista Párt bengáli bizottságának tagja, 1951-től parlamenti képviselő, később a KP Parlamenti Csoportjának helyettes vezetője. Járt Magyarországon is. A kortárs szemtanú a történész éleslátásával, szellemes elemzésekkel tárja az olvasó eló azt a közelmúltat, amelynek eseménysorozata szorosan összefonódott Indiában egy személy életútjával. Ma már valóban nehéz elképzelni az indiai függetlenségi harc harminc esztendejét Gandhi nélkül, a szerző viszont arra törekszik, hogy írásaiban szótoszlassa a Gandhi személye körül hazájában és külföldön egyaránt kialakult téveszméket, emberi nagyságát mutassa meg, ezzel szükségtelenné téve azt a deifikációs folyamatot, ami tutajdonképpen még Gandhi életében megkezdődött. Hiren Mukerjee két könyve a tárgy jellegéből adódóan bizonyos mértékig ismétlés. Az ,,India szabadságáért küzd" az ország angol gyarmattá válásától 1947. augusztus 15-ig India történetének marxista elemzése, míg a „Gandhiji-tanulmány" Gandhi vezető szerepót ismerteti ennek a kétszáz éves korszaknak mintegy egyötödében. Mindkét könyv nagy súlyt helyez a kor termelési viszonyainak bemutatására. Felvázolja azt a fejlődést, amely a kereskedő tőkéből a két világháború idejéig létrehozza a nagytőkét, néhány kis textilüzemből hatalmas, a japán ós angol tőke számára félelmetes vetélytársat jelentő indiai textilipart. Ötven esztendő alatt a brit birodalomnak sikerült annyira kifosztania Indiát, hogy Viktória királynő császárrá koronázásának évében, 1877-ben hat millióan haltak éhen és többé nem tűnt el az indiai élet horizontjáról a pusztító éhinség fenyegető árnya. Az ezernyolcszázhetvenes évek tanúi az első sztrájkoknak ós rendszeressé válnak a parasztfelkelések is. A politikai szervezetek száma egyre nő, míg végül 1885-ben létrejön a Nemzeti Kongresszus, a legátfogóbb párt, demokratikus reformot követelő programjával. Mindkét könyvön végighúzódik a brit imperializmus rettegése egy egységes Indiától, ezért osztja meg Bengált, a legforradalmibb tartományt 1905-ben, de a tömegek nyomására kénytelen később újra egyesíteni, ezért fűti minden erővel a vallási ellentóteket, s ha egység születik, mint 1920-ban is a Kongresszus és a Muzulmán Liga között az ország függetlenségéért, kíméletlenül börtönbe küldi a vezetőket és a tüntetők közé lövet. A brit imperializmus többízben készít alkotmánytervezetet India részére, minden esetben fenntartva azonban a többszáz fejedelemség integritását egyfajta laza föderáción belül. Hiren Mukerjee mindkét könyvében arra törekszik, hogy talán elsőként tárja olvasói elé mozgásában azt a rendkívül bonyolult, változó világot, mely ugyan meglehetősen zárt volt, de fokozatosan a világpolitika előterébe került és egyre érzékenyebben reagált a nemzetközi eseményekre. A két könyvben feltáruló India feudális földbirtokosaiból, jobbágyaiból, nincstelen parasztjaiból, naponta 14 —15 órát dolgozó munkásaiból, angol-hű hivatalnokaiból, az értelmiségiekből, a megvetett érinthetetlenekből, a kistőkésekből és az angol kommandó alá besorozott közkatonákból lassan, sok-sok meghátrálás, útkereses, csalódás, tévedés után kialakul a fegyvertelenek és jogfosztottak fenséges, háromszázmilliós egysége harcban a függetlenségért. Az olvasó szinte hitetlenkedve szemléli, hogyan lehetett egy célért évszázadok különböző, megkövesedett termelési viszonyait összebékíteni, egymástól gazdaságilag és ideológiailag távolálló társadalmi rétegeket, csoportokat, osztályokat harcba szólítani az idegen elnyomó ellen.
