Századok – 1969

Történeti irodalom - Sztana Béla lásd Godó Ágnes

777 TÖRTÉNETI IRODALOM soknak több kitűnő tanulmány ellenére még mindig fennálló elmaradottságával, mégsem tarthatjuk helyesnek az ideológiai kérdéseknek a valóságos gazdasági-társadalmi alaptól független, a rendszer egészéből kiemelt, egyes fogalmakra redukálódó s azoknak tartalmát is inkább csak jelző, mint részletesen kifejtő, politikai szótárszerű tárgyalását. (A továbbiakban az áttekinthetőség kedvéért a többi fejezetben szereplő ideológiai kérdések tárgyalását is ide vonjuk.) A fő hibaforrás nézetünk szerint az, hogy a szerzők könyvükben egy kicsit „elkenik" a Horthy-rendszer tömegbázisának kórdósét. Főleg arról írnak, hogy sem ezek, sem azok a társadalmi osztályok vagy rétegek nem támogatták a Horthy-rendszert, sem a munkásság, sem a parasztság, de még az értelmiségi rétegek sem (24. 1.). Ebből logikusan csak az következik, hogy a Horthy-rendszernek nem volt semmiféle tömegbázisa, ami — különösen ha az egész ellenforradalmi korszakra vonatkoztatjuk — kétségkívül nagyfokú leegyszerűsítése a problémának. Az persze igaz, hogy döntően a nagybirtokos és a nagytőkés uralkodó osztályok, valamint a vidéki kispolgárság támogatták a rendszert Mégsem lehet tagadni, hogy bizonyos időszakokban a munkásság, a parasztság. de különösen az értelmiség bizonyos rétegei is hatása alá kerültek a szerzők által is rendkívül intenzívnek ós hatásosnak minősített (98. 1.) ellenforradalmi propagandának s az „országgyarapítások" görögtüzes sikereinek. Az értelmiség egy részét egyébként később maguk a szerzők is a rendszer támaszai közé sorolják (50. 1.). Mint ez a példa is mutatja, a szerzők általában nem ásnak elég mélyre az ideológiai jelenségek gazdasági -társadalmi gyökereinél. A szerzők azonban nem csupán az ideológia konkrét társadalmi meghatározottságát hagyják figyelmen kívül, hanem az ideológiák egységét és történeti változását sem veszik mindig kellőképp tekintetbe. Ha a többé-kevésbé egységes ideológiai rend szerből egyes elemeket eklektikus módon kiemelünk, ezeket tetszésszerinti kombinációkba lehet hozni. Ezzel azonban nemcsak egy ideológia benső, összefüggéseiben való megértéséről mondtunk le már eleve, hanem egyben elszakítottunk minden összekötő szálat ideológia és társadalmi valóság között. Hogy az effajta módszer gyakorlatilag hová vezet, mutatja a keresztényszocializmus, a szegedi gondolat és a fasizmus lényegi azonosítása(102 —103.1.) (NB. Komis Gyula itt keresztényszocialista ideológusként szerepel, a legitimista Zichy János gróf pedig — egy merőben önkényes idézési technika és szubjektív értelmezés ártatlan áldozataként — hitlerbarát politikusként !), az egyházaknak s valamennyi szervezetüknek az „ópium" jelszó értelmében egységes reakciós tömegként való kezelése (103—104 1.), a keresztény vallás és a turanizmus egymás mellé rendelése a fasizmus szolgálatában (100—101. 1.). A turanizmusnál egyébként érdemes egy pillanatra megállapodni, mert tárgyalása szimptomatikus jelentőségű. Eltekintve a tárgyi tévedésektől (pl. a Turáni Társaság nem 1919-ben alakult, hanem már 1910-ben, s a világháború utáni utódai nem csupán a Túrán Szövetség — amely különben is csak pár évig állt fenn —, hanem a Körösi Csorna Társaság, sőt maga az újjáalakult Turáni Társaság is [42. 1„ 273. 1.. 65 — 66 jegyzet]) részben az alfejezet tényanyaga, részben egyéb dokumentumok alapján nem érthetünk egyet a turanizmus egészének biológiai alapokon nyugvó, de néprajzilag-történelmileg értelmezett fajfogalom helyett kizárólag biológiai fajelméletként (41 —44. l.),az ún. faji harcmód kizárólagos elméleti alapjaként (58 — 59.1.), valami nagyhatású ideológiaként való jellemzésével. (Utóbbit illetőleg elég Klebelsberg Kunó beszédei, cikkei és törvényjavaslatai 1916 —1926 és Neonacionalizmus c. művei 457., ill. 128—130. l.-jaira hivatkozni.) Nem helyeselhetjük Hómannak ős Szekfűnek teljesen közös nevezőre hozását (30 — 31. 1.). hiszen már Bolgár Elek is differenciált értékelést adott róluk. A kultúrfölóny-demagógia leleplezését egyébként helyesen szolgáló érvek hatékonyságát is csökkenti az olyan vulgarizálás, miszerint: ,.A népbetegségek megszüntetése, az analfabétizmus felszámolása és egyáltalán a dolgozó tömegek között végzett szellemi tevékenység ellentétben állt az elnyomók érdekeivel" (49. 1.). Nem lenne nehéz nemcsak ellentétes értelmű kormányzati megnyilatkozásokat (pl. Klebelsberg Kunónak a Néptanítók Lapja 1926. 29 — 30., az Újság 1926. márc. 21-i számában megjelent cikkeit, Jöjjetek harmincas évek ! c. kötetének Bevezetőjét stb ). hanem tényeket is felsorakoztatni Utoljára, de nem utolsósorban említjük meg az ideológiatörténetnek azt az elengedhetetlen követelményét, hogy az egyes ideológiai fogalmaknak a társadalmi valósággal kapcsolatos konkrét változását nyomon kövesse, s elemzéseiben tekintetbe vegye. A szerzők ezt a követelményt még olyan fontos s erősen változó fogalmak, mint a nacionalizmus, keresztény-nemzeti eszme, nemzetnevelés stb. vonatkozásában is elmulasztják. Ezek a fogalmak mindvégig azonos értelmű sémakéntmerevednek a szövegre. Amint azonban a szerzők tulajdonképpeni szakterületükre, a katonai ideológia területére lépnek, nemcsak szakszerű ós megbízható, de egyenesen érdekfeszítő kalauzoknak bizonyulnak. A horthysta katonai doktrínának a jövő háború jellegéről vallott fel-