Századok – 1969

Vita - Sárközi Zoltán: Válasz Stephan Ludwig Roth perének ügyében 743/IV

VÁLASZ STEPHAN LUDWIG BOTH PEltÉNEK ÜGYÉBEN 745 Mindez nem befolyásolhat azonban abban, hogy a halálos ítéletnek elsősorban ne a formai, hanem az érdemi oldalát tekintsem. De mielőtt e vonatkozásban a végső szót kimondanám, kénytelen vagyok Carl Göllnert végigkísérni azon a vitaterepen, melyet ő szabott meg számomra. Vitapartnerem ellentmondásos politikai nézeteket valló hősét természetszerűen mindenben védelmezni igyekszik. Ezért tág teret szentel írásában pl. annak a körülménynek, hogyan foglalt állást Stephan Ludwig Roth a forradalom sarkalatos kérdése: a parasztság felszabadítása ügyében. E tekintetben azonban nem mond újat. Roth a mérsékelt utat követő reformisták táborához tartozott. A nemzetiségi kérdésben vallott nézetei, és különösen a román nemzeti mozgalmat támogató, tiszteletre méltó törekvései tekintetében azonban egyrészt nem állott egyedül. A szászvárosszéki magyar és román népszabadság kevésbé ismert, forradalmár alakja, a magyar Brúz Lajos semmiben sem állt mögötte.3 Másrészt elvi állásfoglalása nem zárja ki azt, hogy a már elrománosodott, volt szász falvaknak 1848 őszén a Szászföldhöz való csatolása ügyében tett gyakorlati javaslatát — ennek jelentőségét túlbecsülve — ne értékelhessem úgy mint „az Erdélyt lakó szászok évszázados előnyös helyzetének fenntartására irányuló törekvését".4

A német, magyar és román nyelv párhuzamos használata ügyében 1849 januárjában tett pozitív javaslatának tragikus sorsa abban keresendő, hogy ugyanaz az ellenforradalmi hatalom lökte azt kis idő múlva félre, melynek oldalán Roth maga fegyveresen harcolt. Ismertetésem világosan erre utal s nem tartja a javaslatot eleve „irreálisnak", mint ahogyan azt Carl Göllner vitairata olvasóival láttatni igyekszik. Vitapartnerem mód szerének „elnagyoló" jellege még inkább kitűnik a következő részben. Ismertetésem Roth összegyűjtött iratai és levelei új kötetéről a következőket mondja: „A munka kiadását megelőzően kibocsátott prospektus folytatjà a »Der Prozess Stephan Ludwig Roth« című könyv alapgondolatát. Eszerint az 1848/49-ben Erdélyben kirobbant háborút a nemzeti állam célkitűzéséért harcoló magyarok és a soknemzetiségű Habsburg-birodalom mellett kitartó népek — köztük a Roth vezette szászok — politikai elképzelései közti ellentétek okozták." E rész Carl Göllnernél így tükröződik: „Der These Sárközis, dass sich die Gegensätze im Jahre 1848 dadurch vertieft hätten, dass die Völker der Monarchie es verhindert hätten, einen ungarischen Nationalstaat zu gründen, kann ich nicht zustimmen." A szövegek összehasonlításából világosan kitűnik, hogy ez a tétel nem tőlem, hanem Otto Folberthtől származik, s így Carl Göllner akarva-akaratlanul emigráns honfitársaival kerül ellentétbe. Számomra — aki így küzdelmen kívül kerültem — annál érdekesebb a kétféle szász álláspont közti különbség szemrevételezése. Carl Göllner szerint a románok és a szászok nem a magyar nemzeti állam kialakítása ellen hadakoztak, csupán Magyarország és Erdély únióját ellenezték. Carl Göllner következetes marad önmagához, amikor állításaimmal lépten-nyomon megmásított formában száll harcba. Ismertetésemben szó esik pl. Rothnak azokról a leveleiről, melyeket 1848 márciusában a bécsi udvarba írt. Tanulságukat így összegeztem : „Ezekben a Habsburgok iránti, az erdélyi szászok fegyveres védelmét is magában foglaló hűségéről s a magyar nemzeti mozgalom iránti bizalmatlanságáról tesz tanúbizonyságot." Ez az értékelés Carl Göllner írásában így jelentkezik: „Roths Einstellung zur unga-3 Sárközi Zoltán : Brúz Lajos. Történeti Szemle, 1967. 3. sz. 343 — 356. 1. 4 Lásd erre ismertetésem mellett még a „Megjegyzések Stephan Ludwig Roth perének történetéhez" с. vitacikkemet. Századok, 1962. 3 — 4. sz. 603 — 610. 1.