Századok – 1969
Vita - Sárközi Zoltán: Válasz Stephan Ludwig Roth perének ügyében 743/IV
744 SÁRKÖZI ZOLTÁN fallen gelassen, und die ungarische Revolution rücklings angegriffen habe. '— Also nach fast 120 Jahren ein neues Todesurteil." Aki a két idézetet az alkalmazott nyelvek ismeretében összehasonlítja, az világosan láthatja, hogy a magyar szövegben a halálos ítélettel kapcsolatban nincs érdemi állásfoglalás. Utalás történik azonban a nevezetes perről megalkotott történeti munka2 általam megírt két régebbi vita cikkére, ahol a perrel kapcsolatban valóban állást is foglaltam. Carl Göllner ezeknek a kritikáknak teljes mellőzésével — nyilvánvalóan érzékenységtől vezettetve — olyan felfogást tulajdonít nekem, melyet végkövetkeztetésem nem tartalmaz. Két alkalommal is hangsúlyozottan mindössze arról az útról van itt szó, melyet a tragikus hős megtett, miközben a maszkot sem ő viselte, továbbá a forradalom, illetőleg az ellenforradalom valóban sarkalatos, elvileg központi problémájáról, mely tekintetben köztünk ma is nyilvánvaló különbségek vannak. Ezek szolgáltatnak magyarázatot arra, miért hibáztattam én Stephan Ludwig Rothot személy szerint is abban, hogy erre a tragikus sorsra jutott. Az ügyek tisztázása végett lássuk tehát elsőnek a halálos ítéletre vonatkozó eddigi állásfoglalásomat, hogy ezáltal fölöslegessé tegyem a Carl Göllner által fejemre olvasott, tanulságos tudnivalókat. A Századok 1962. évf. 3—4. számában (606—607. 1.) az emigráns Otto Folberthnek a nevezetes perhez kapcsolódó nézeteivel vitatkozva — többek közt — az alábbiakat írtam: „Harmadik ellenvetésében — amit szintén Basa Miklóstól vett át — viszont van annyi igazság, hogy az ítéletet valóban Bem József tábornok amnesztiarendeletének részleges visszavonása után, az általa adott, személyre szóló menlevél ellenére hozták meg. Bem visszatérése után panaszkodott is, hogy tudta nélkül ítélkeztek (213. 1.). Ez arra késztette őt, hogy Kossuthot június 6-án írt levelében a vésztörvényszékek működésének felfüggesztésére kérje. Hogy a Roth-ügv Bemet mennyire foglalkoztatta, arra bizonyság, hogy augusztus 4-én Medgyesen átutazva Rothnak zár alá vett vagyonát feloldotta és jogos örököseinek átadta (214. 1.). Tagadhatatlan, hogy az erdélyi viszonyokkal közvetlenül nem ismerős Csányi László kormánybiztosnak a szászok elleni intézkedései adtak lehetőséget Roth személyes ellenfeleinek arra, hogy őt bíróság elé állítsák és kivégeztessék. A kivégzés a szabadságharc ügyének amúgy is nehezen megnyerhető szászokra rendkívül rossz hatást gyakorolt. A nemzetiségi megbékélés helyett újra fellobbantotta a magyar és szász hírlapok 1848 előttről ismert, elmérgesedett vitáinak tüzét." Az Acta Historica idézett számában rövidített formában, német nyelven ugyanezt mondtam el. Hogy álláspontom már évekkel ezelőtt sem tartalmazott a szászok érzékenységére nézve semmi bántót, az a fenti idézetből elég világosan kitűnik. Carl Göllner azonban említett vitacikkemet nem olvasta el. Ennek következtében folyóiratában a halálos ítéletre vonatkozó állásfoglalásom ügyében alapjában véve még változatlanul nyitva hagyott kapukat dönget. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy azért maradt tájékozatlan a nevezetes per egy fontos mozzanata tekintetében is. A magyar országgyűlés — ahogyan azt már megírtam — 1849. május 3-án és 5-én megszavazta a vésztörvény teljes visszaható erejét. így tehát a május 11-én Kolozsvárott kimondott ítélet jogi, formai szempontból való támadhatósága még akkor is kétségessé válik, ha a visszamenőleges hatály kimondása a jogban kivételes jelenség. 2 Otto Folberth: Der l'ro/.ess Stephan Ludwig Roth. Graz —Köln. Verlag Hermann Böhlaus Na hf. 1959.
