Századok – 1969

Közlemények - „A marxizmus és a természettudományok legújabb forradalma” Diner-Dénes József tanulmánya; melyre Lenin is felfigyelt. Közlik: László József–Siples Sándorné 731/IV

734 DJNEIt-DÉNES JÓZSEF TANULMÁNYA már tudománytörténeti érdekesség. Az újabb kutatások néhány megállapításán túlhaladtak. Figyelemre méltó azonban a szemléletmód modernsége, mely kiütközik a több, mint hatvan évvel ezelőtt írt tanulmány soraiból. A marxizmus és a természettudományok legújabb forradalma Diner Dénes József A természettudományok történetében valóban gyümölcsözők voltak azok az évek, amelyekben Marx és Engels a történelmi materializmust megfogalmazták és kidolgozták, s ezzel a természettudományokat teljesen forradalmasították. Közvetlenül a Kommunista Kiáltvány megjelenése előtt (1847) és csaknem egyidőben a Szent Családdal (1845) és a ,,A munkásosztály helyzete Angliában" c. munkával (1844) jelentek meg Robert Mayer korszakalkotó művei „Az erő megmaradásáról" (1847) és Liebig „Kémiai levelei" (1844), Helmholtz előadása „Az erő megmaradásáról" (1847). Azután több mint tízéves hallgatás következett, mig 1859-ben Marx „A politikai gazdaságtan bírálatáról" c. műve Előszavában a történelmi materializmus először jelenik meg teljesen érett formában. Ugyanekkor lát napvilágot Darwin „A fajok eredete" című munkája, az előtte való évben jelent meg Vírchow „Sejtkórtan"-a, az utána következőben Berthelot „Szintézisen alapuló szerves kémiája", s ismét alig telik el egy esztendő, Pasteur munkája a mikrobákról s Claude Bernardé „Az érzékelés mechanizmusáról". Azután eltelik újra nyolc év ,,A Tőke" első kötetének megjelenéséig (1867). Erre az időszakra esnek Darwin további művei, Huxley, Moleschott munkái és Haeckel főműve: „Az általános morphológia" (1866). Annak ellenére, hogy a természettudományok általános alapjait már a marxizmussal egyidőben lerakták, Marx főműveiben ennek halvány nyomait sem táláljuk. Nagy fáradsággal próbáltak щуап A Tőke első kötetéből néhány mondatot kikeresni és a modern természettudományokkal kapcsolatba hozni, sőt Woltmann egyenesen az organikus szociológia egyik követőjének akarta kikiáltani. Marx műveinek alaposabb tanulmányozása alapján azonban inkább olyanféle benyomást szerezhetnénk, mintha a természettudományok csak annyiban érdekelnék, amennyiben az árutermelésre közvetlenül hatnak. Aveling és Liebknecht közleményeiből megtudjuk azonban, hogy nem így volt, Marx nemcsak élénk érdeklődést tanúsított a modern természettudományok iránt, hanem azoknak alapos ismerője is volt. Ezt az a tény is bizonyítja, hogy bár rendszerében nem említi, mégis a természeti és társadalmi jelenségekre érvényes törvényszerűségeket különbözőnek tartja és ennek bizonyítására a történelmi materializmust teljesen elegendőnek ítéli. Tíz évvel később Friedrich Engels Anti-Dühringjében jelentős helyet kapnak a természettudományok. Itt sem kísérelte meg, hogy a szociológiát természettudományos alapon építse fel, inkább az volt a törekvése — ahogy a negyedik kiadás Előszavában világosan meg is jelöli —, hogy megmutassa: ,, . . . a természetben ugyanazok a dialektikus mozgástörvények mennek végbe a számtalan változások során, amelyek a történelemben a látszólag véletlen eseményeket uralják." Marx kimutatta, hogy a történelemben nincsenek szilárd, megváltozhatatlan, örökérvényű állapotok és ezeken belül merev határok, ugyanis a tulajdon, a gazdasági tényezők, osztályok, erkölcsi és szellemi élet állandóan változó formák, s ezek a változások egységes törvényen alapulnak. Engels ugyanezt akarta kimutatni a természeti jelenségek és állapotok vonatkozásában. Hogy ezt teljességgel nem sikerült bebizonyítania — úgy mint Marxnak —, ezt maga is tudta és ezt Előszavában meg is említette. Ugyanekkor elismerte azonban, hogy a természettudományos kutatások menete mindinkább e felé a bizonyítás felé halad, s előre látta azt a természettudományok területén bekövetkező elméleti forradalmat, amely majd legyőzi az e felfogással szemben álló törekvéseket. Nos, ez a forradalom bekövetkezett. Új felismerések születtek a természettudományok különböző területein. Ezek a felismerések azokat a célokat tűzik ki, amelyeket Engels igyekezett megvilágítani, nevezetesen azt, „hogy ... a természetben nincsenek kibékíthetetlen ellentétek, sem önkényesen felállított határok és különbségek" és hogy ha mégis lennének, ezeknek merevségét és abszolút érvényét csak mi visszük be a természetbe. A következő soroknak az a célja, hogy rámutassanak egészen röviden ezekre az új felismerésekre és arra, hogy ezek párhuzamosan haladnak azokkal a felfedezésekkel, amelyekhez a marxizmuson keresztül jutottunk el. Amikor Engels Anti-Dühringjét megírta, ismereteink számára nemcsak számos megfejthetetlen ellentét létezett' a természetben és a természeti jelenségek nemcsak számtalan