Századok – 1969
Közlemények - Lengyel Alfréd: Adatok a Győr megyei kivándorlási mozgalom történetéhez (1890–1910) 717/IV
ADATOK A GYÖK MEGYEI KIVÁNDORLÁSHOZ 723 két további észrevétele külön figyelemre késztette a plénum tagjait. A felszólaló ugyanis annak a véleményének ailott kifejezést, hogy a földmunkásoknak télen nincs keresetük, tehát mindent el kellene követni a háziipar meghonosítása ós fellendítése érdekében, de a parasztság nagyfokú eladósodása miatt arra is sürgető szükség volna, hogy a váltóképesség korlátozása és az uzsorának hivatalból történő üldözése terén mielőbb napvilágot lássanak a törvényes intézkedések. A megyeszékhely polgármestere az útlevél-jogosultság további korlátozásának szükségességét hangsúlyozta ki, majd érvelései során olyan értelmű előterjesztést tett, hogy Győrrel kapcsolatosan a kormányt fel kellene kérni a (különben is tervbe vett.) folyószabályozási és árvédelmi közmunkák soron kívüli beindítására. — Szodtfridt József főszolgabíró az utóbbiakkal nem értett egyet, amennyiben azt taglalta, hogy a parasztság a közmunkát nem kedveli, ahhoz lusta ós kevesli az érte járó napszámot. A kivándorlás arányainak apasztása kérdésében arra az álláspontra helyezkedett, hogy ezt a problémát csak az útlevélkiadások jelentős korlátozásával és a rendészeti intézkedések, ellenőrzések megszigorítása által lehetne hatékonyan megoldani. Az utolsó érdemleges felszólaló Angyal Armand volt, a város főkapitánya, aki a maga részéről a következőket fűzte az elhangzottakhoz: az útlevelek kiállításának említett korlátozása nem volna helyes, mivel ez a lépés csak a tiltott utakon távozók számát növelné, az ilyen személyeket viszont a külföldi ügynökségek olyan helyekre viszik, ahol az ellenőrzés a legcsekélyebb s kizsarolásukra a legtöbb lehetőség nyílik; a megszorításokat olyan szempontból,kellene érvényre juttatni, hogy a fiatalkorúak ne vándorolhassanak ki, mivel az idősebbekről, a családosokról feltételezhető, hogy az összegyűjtött pénzt haza küldik ós bizonyos idő múlva maguk is visszatérnak otthonaikba.20 A vármegye főispánja a tárgyalási anyag alapján egyidejűleg a belügyminisztert és a kormány elnökét tájékoztatta a megye területén kialakult helyzetről. A kivándorlások meggátlását célzó javaslatok előterjesztése során új szempontokat nem vetett fel, de az okok felderítése kapcsán — bizalmas jellegű közlésében — nem mulaszthatta el, hogy a felhozott érvek mellett rá ne mutasson „a szocialisztikus és gazdasági bajokból, hiányokból eredő" okokra is, amelyek szerinte is kétségtelenül fennforognak.2 1 — Minthogy Győr megyéhez hasonlóan más törvényhatóságok is minden bizonnyal megtették észrevételeiket, e helyzetjelentésekből a kormányzat következtetéseket vonhatott le a további teendőket illetően, de átfogó képet is nyerhetett arra vonatkozólag, hogy a közigazgatás közép- és alsófokú szervei helyileg milyen okok és tényezők kihatására vezetik vissza a kivándorlási mozgalmak hullámzásait, illetve a legutóbbi időszakban tapasztalt erősödésót. A helyi tóny-megállapítások és a statisztikai adatközlések alapján minden bizonynyal országosan is a legkomolyabb helyzetkép rajzolódott ki, amely még a legmagasabb fórumok szintjén is a tanácstalansággal határos kapkodást váltotta ki az intézkedések meghozatalában. Thirririg Gusztáv ,,A magyarországi kivándorlás ós a külföldi magyarság" című, 1904-ben kiadott munkájában találóan jellemezte az állam és a földbirtokosok gondjait a kivándorlással kapcsolatban: „Amióta a kivándorlás a felvidékről átragadt az ország egyéb részeire s immár mindenünnen szedi áldozatait, tehát már nem helyi bajjal, hanem országos kórral van dolgunk, amióta a nép kiözönlóse szinte ijesztő mérveket ölt, mert negyven ezernél több útlevelet adnak ki évenkint Amerikába, amióta egyes vidékek a kivándorlás folytán annyira elnéptelenedtek, hogy a mezei gazdálkodás sok helyütt lehetetlenné vált, mert nincs munkás, aki a földet felszántsa, vagy a termést learassa, amióta sok helyen nincs kit újoncozni a politikai hatóságnak, s nincs kitől adót behajtani: azóta a kivándorlás megszűnt érdekes jelenség lenni; lett belőle nemzetünk jövőjét, hazánk gazdasági és szociális fejlődésót fenyegető veszedelem."22 A következetlenség nyomai egyébként a kormányzati rendelkezések számos vonatkozásában voltak észlelhetők. Részletes felsorolásuk természetesen hosszadalmas lenne, de egy-két kiragadott példa is megvilágítja a kaotikus állapot visszásságait. — Az 1903. évi IV. törvénycikk felhatalmazása alapján az Észak-Amerikába irányuló kivándorlást a fiumei kikötőn keresztül a liverpooli Cunard hajózási társaság bonyolította le a magyar állammal kötött szerződés értelmében. Az említett vállalat természetesen minden lehetőt elkövetett, hogy forgalmának növelése céljából széleskörű propagandát fejtsen ki. Csak így történhetett meg, hogy a Cunard hirdetményei Győr megye területén is mindenütt megjelentek a hivatalok, községházák falain, sőt az állomásokon, kocsmákban 20 GyÁL: Alispáni iratok. X. 59/1904. 21 GyÁL: Főispáni iratok. 28./1905. biz. "Thirring в.: A magyarországi kivándorlás és a külföldi magyarság. Bpest. 1904. 1—2. 1. 8*
