Századok – 1969
Közlemények - Urbán Aladár: A Helytartótanács 1848. március 15-éről 709/IV
A HELYTARTÓTANÁCS 1848. MÁRCIUS 15-ÉRÖI. 715 még egy szerv, amely nem kapcsolódott be az eseményekbe, de amelyet Táncsics kiszabadítása szintén érintett, ez a királyi jogügy igazgatóság (kb. a mai főügyészség) volt. Mivel március 16-án már ez is reagált a fejleményekre, az ezzel kapcsolatos iratokra is figyelmet kell fordítanunk. Március 16-án Eötvös József királyi jogyiigyi igazgató (causarum regalium director, kb. a főállamügyész megfelelője) kézhez vette helyettese, Fiuk Eduárd aznap kelt jelentését,26 amely hangsúlyozta, hogy az előző napi nagy jelentőségű politikai események közül a királyi fiscust közelről érinti a státusfogoly Táncsics Mihály2 7 kiszabadítása. Eötvös azonnali válaszában2 8 közölte, hogy az ügyet vagy magasabb helyre terjesztik, vagy visszaadják felülvizsgálatra a királyi táblának. A teendők eldöntése végett ezért sürgősen magához kérette Táncsics peranyagát. Fiuk Eduárd március 21-én áttette a periratokat Eötvös Józsefhez azzal a megjegyzéssel,2 9 hogy figyelemre méltóak Táncsics észrevételei a cenzúra vele kapcsolatos eljárásáról, s egyben hangsúlyozta: ha a változott körülmények között is folytatódnék a per, akkor többek között kikérendő a könyvvizsgáló bizottság véleménye is. A jelek szerint Eötvös, a,,királyi fiscus" akkor már döntött: az adott körülmények között nem tanácsos a pert folytatni, legalábbis ő nem vállalja érte a felelősséget ! Ezért egy még aznap, március 21-én a nádorhoz intézett jelentésében3 0 rámutatott: szerinte más szempontok alapján kell megítélni az új körülmények között Táncsics kiszabadítását, mint amilyen szempontok alapján letartóztatása és perbefogása bekövetkezett. Ezért véleménye szerint vizsgálat elrendeléséről azok ellen, akik Táncsicsnak kiszabadítását „ugyan tettleges erőszak használata nélkül, de minden esetre a létező törvényes rend megsértésével parancsolólag eszközlötték", az adott körülmények között szó sem lehet. De nem tartja tanácsosnak a felirat Táncsics perének folytatását sem, hanem azt javasolja, hogy kérjen a nádor amnesztiát a vádlott számára a királytól. A felterjesztés valószínűleg nem találta Pozsonyban a bán kinevezése kapcsán Bécsbe rendelt nádort, aki a törvényalkotás akkori lázas napjaiban nyilván egyébként sem foglalkozott volna a kérdéssel, hiszen sokkal nagyobb problémák (mint például a felelős minisztériumról szóló törvény !) forogtak szőnyegen. Az országgyűlés érdemi munkájának befejezése után, de még az ünnepélyes berekesztés előtt, a nádor pozsonyi irodája nyilván jelezte, hogy ez az ügy még elintézésre vár. Annál is inkább indokoltnak tűnhetett ez, mivel a március 15-i követelések közül egyedül Táncsics kiszabadítása volt az, amit a szentesítésre váró törvények életbeléptetése ipso facto nem valósíthatott volna meg. (Mint például történt ez a cenzúra esetében a sajtótörvény életbeléptetésével.) Igaz ugyan, hogy az uralkodó által а politikai foglyoknak adott amnesztiát ki lehetett volna Táncsicsra is terjeszteni,31 de az ő esete mégis annyira egyedi volt, hogy István nádor maga is az uralkodóhoz intézendő felterjesztés és kegyelemkérés mellett döntött. A Pozsonyból április 10-én — tehát az országgyűlés berekesztése és a Batthyánykormány eskütétele előtti napong— kelt felterjesztés megtartotta nemcsak Eötvös március 21 -i érvelését, de azt szinte szó szerint átvette. Szövege3 2 a következő: Császári s Apostoli Királyi Felség, legkegyelmesebb Uram! A királyi ügyek igazgatója által az iránt értesitetvén, miszerint Sztancsics Mihály Budán fogva tartott statusrab folyó évi Martzius 15-én keletkezett budapesti események alkalmával öszvesereglett néptömeg által börtönéből kiszabaditatott. Hogy országos viszonyainknak " OL. Királyi jogügyigazgatóság levéltára. Acta Sécréta. Táncsics Mihály hűtlenségi pere, 1847 — 48. A jelen tés az alábbiakban összegezi a fiscus álláspontját: „Inter heslernos, summi momenti, eventus politicos, Fiscum R(egium) proprium contingit: quod circa temptus vespertinum, in gens multitudo populi, Pestino Budám transeundo, cum interventu. Civilis Competerüia, quinve violentia commissa fecisset, status Captivum Michaelem Stantsis(l), e militari custodia liberaverit, et in triumpho, domum comüata fuerit." " Mint ismeretes, Táncsics még kiszabadulásának estéjén közölte a városházán a Közcsendi Választmánnyal, hogy Stancsics helyett Táncsics-nak fogja nevét írni. Lásd Birányi Ákos: Pesti forradalom. Pest, 1848. 28 — 29. 11. (Táncsics kihallgatási jegyzőkönyvéből kiderül, hogy ezt a szándékát mára nyomozó hatóságnak is bejelentette 1847 áprilisában.) " Lásd Táncsics hűtlenségi perének iratai között. (Közelebbi jelzetet részben az Acta Secreta sorozat töredékes volta, részben a periratok rendezetlensége miatt nem használhatunk.) " Lásd Táncsics hűtlenségi perének iratai között. s° Lásd ugyanott. " A császár által a politikai foglyok számára márc. 20-án meghirdetett amnesztiáról van szó. Így történt ugyanis a még szintén el nem ítélt Murgu Èuthim esetében is. Amikor a királyi ügyigazgatóság megkereste Deák Ferenc igazságügyminisztert, ez pedig Szemere Bertalan belügyminisztert Murgu kiszabadítása ügyében, akkor Szemere ápr. 27-én azt válaszolta, hogy Murgu szabadonbocsátása bár a pesti rendre ügyelő választmány követelésére — és a Miniszteri Országos Ideiglenes Bizottmánynak a katonai főparancsnoknál eszközölt közbenjárására — történt, de a királynak a politikai foglyokra kiterjesztett amnesztiája értelmében. Szemere Bertalan — Deák Ferenchez, 1848. ápr. 27. OL. Az 1848/49-es minisztérium levéltára. Belügyminisztérium, közösen kezelt iratok 1848:217. 32 Az 1848/49-es minisztérium levéltára. Külügyminisztérium, általános iratok 1848:233. (A nádori levél kiadói iktatószám nélkül kelt.)
