Századok – 1969

Tanulmányok - Ormos Mária: A Rajna-vidék német megszállásának közép-európai hatása 664/IV

A RAJNA-VIDÉK NÉMET MEGSZÁLLÁSÁNAK HATÁSA 687 mint az ismételten jelentett haditerv teljes csődbejutásáról lehet beszélni." Ugyanebből az okból elértéktelenedett Franciaország támogatása a keleti szövetségesek számára, s ez volt az elsősorban, ami a német kormány szemében a döntő szerepet játszotta. A német külügyminisztériumban a francia nagykövetnek kifejtették, hogy a rajnai lépés „Hitler lelkében" nem annyira Franciaország, mint a Szovjetunió ellen irányult. A magyar követnek В ti low azt is kijelentette, hogy a német kormány sok kérdésben tehet engedményt a nyugati hatalmaknak, de a demilitarizált zóna megszüntetésétől nem tágíthat . „Ebben látják ugyanis egyedüli garanciáját annak, hogy kelet felé szabadabb levegőjük legyen." E szabadabb levegőt az idézte elő, hogy, mint G. Tabouis egy cikkében megállapította, „a Rajna-vidék német oldalának megerősítésével a francia hadsereget saját börtönébe zárják". Természetes következményként jelentkezett ezek után a közép-európai kisországok kiszolgáltatottsága, a francia szövetségi rendszer felbomlása. Ausztria és Csehszlovákia közvetlenül fenyegetetté vált. Göring már február 29-én kijelentette a csehszlovák követ előtt : „Az Anschluss végbemegy ! Nem lennék német, ha azt mondanám önnek, hogv lemondtam róla !" Ugyanabban az időben megkezdődött Csehszlovákiában a szudétanémetek körében a Henlein által vezényelt hecckampány, melynek célja Csehszlovákia felrobbantására és bekebelezésére irányult. A nácizmus tehát a nyugati hatalmak tehetetlensége, illetve békülékenysége következtében ismét győzött és újabb támadásba lendült. Ugyan• akkor, amint a berlini francia nagykövet megállapította: „Franciaország paralizálódott. Sajnálnia kell, hogy a március 7-i brutális gesztusra nem válaszolt ugyanolyan természetű gesztussal, a Rajna-vidék megszállására való mozgósítással és zálog-foglalással. Ezáltal legalább nem kényszerülne annak 1 inferióris állapotába, aki a legalitás területén marad azzal szemben, aki azt 1 áttöri, és aki nem ütközik a rend és a béke őrzésére létesült szervezetekellenálló i szolidaritásába." François-Poncet elismerte, hogy német körökben őszinte nosztalgiák élnek a Franciaországgal való baráti viszony megteremtésére, de úgy vélte, hogy ők álmaik Franciaországával kívánnának barátkozni és nem azzal, amely létezik. Egy olyan Franciaország lebeg szemük előtt, „amely megérti törekvéseiket, azokat elfogadja és szekundál hozzájuk, egy Franciaország, amely 45 millió lakosával félrevonul, amint ez természetes, egy 65 i milliós birodalom előtt, egy engedelmes Franciaország, mely feladná minden sze» mélyes törekvését és határain kívül minden befolyás keresését, s megelégednék Németország oldalán a többé-kevésbé bukott fiatalabb testvér helyével Néha megjegyzik — tette hozzá François-Poncet, — hogv a Franciaország és Németország közötti viszonyban volt valamelyes szexuális vonás, s ez kétségtelenül igaz; de ezekben a kapcsolatokban Németország minden bizonnyal a hím szerepét követeli magának." A rajnai remilitarizálás után Európa háborús pszichózisba került. Nyilvánvalóvá vált, hogy az út — a nyugati hatalmak politikájának változatlansága esetén — egyenesen a háborúhoz vezet. Londonból visszatérve Litvinov egy interjúban kijelentette: „Arról, hogy Németország háborút akar, a külügyi hivatalok már nem vitatkoznak: csak arról folyik vita, hogy mikor és milyen irányban kezdi azt. Amikor Londonban voltam, az angol kabinetnek minden tagja meg volt győződve arról, hogy Németország háborút akar." Leginkább arra hajlott a Litvinov által emiitett vita részvevőinek véleménye, hogy az irány a kelet és délkelet, tehát Ausztria, illetve Csehszlovákia