Századok – 1969
Tanulmányok - Ormos Mária: A Rajna-vidék német megszállásának közép-európai hatása 664/IV
A RAJNA-VIDÉK NÉMET MEGSZÁLLÁSÁNAK HATÁSA 681 állásfoglalástól. Mikor Titulescu a kisantant és a Balkán Szövetség nevében március 13-án sajtónyilatkozatot adott, s ebben kijelentette, hogy mindkét szövetség egyöntetűen támogatja Franciaország és Belgium álláspontját és kész minden eszközzel védeni a háború után kötött szerződések tekintélyét, a görög kormány hivatalos közleménye leszögezte, hogy a kommüniké személyes felfogást tükröz, s ahhoz a görög kormány hivatalos képviselője nem adta hozzájárulását. A kommünikét még erélyesebben tagadta meg Törökország, melynek hivatalos lapja leszögezte, hogy a kormány semmit sem tudott a közleményről, az tehát „vagy elferdített formában jelent meg, vagy pedig teljesen alaptalan".14 Természetesen még távolabb állt Németország elítélésétől a magyar kormány. Midőn Maugras budapesti francia követ az üggyel kapcsolatban audiencián jelent meg Kánya külügyminiszternél, az utóbbi leszögezte: „. . .a magyar kormánynak nincsen sem lehetősége, sem oka arra, hogy ebben az új francia—német viszályban állást foglaljon." A többi kisállam kormánya igyekezett minden hivatalos nyilatkozatot elkerülni, s legfeljebb odáig ment el, hogy a német lépés formáját kárhoztassa. Elsősorban a német brutalitást és a politikai érzék hiányát kifogásolták. Ezt tette például Hackzell finn külügyminiszter, mondván, hogy a német hadsereg „néhány hónapon belül bevonulhatott volna a Rajna-vidékre anélkül, hogy ekkora visszahatást kellett volna kiváltania".15 1 Végeredményben a fent felvázolt körképből azt szűrhetjük le, hogy a közép- és kelet-európai kisállamok körében Franciaország szilárd támogatásra katonai akció esetén egyáltalán nem számíthatott, a gazdasági szankciókat az országok jelentős része hajlandó lett volna erélyes francia fellépés esetén megszavazni, de szigorú keresztülvitelére egyedül Csehszlovákiában lehetett számítani. Néhány országról bizonyosan tudjuk, hogy a szankciók , megszavazásáig sem ment volna el. Elutasító állásponton volt Ausztria, Magyarország, Lengyelország. Jugoszlávia és Bulgária kijelentették, hogy el' fogadnák, de miután mindkét államban a Németországgal folytatott kereskedelem állt az első helyen, ennek komolyságában nem lehetett hinni. így az osztrák kétségbeesés és a csehszlovák nógatás Párizsban nem számíthatott visszhangra. A francia kormány de facto arra az álláspontra helyezkedett, hogy keleti szövetségi rendszere, melyet a francia érdekek keleti védelme céljából támogatott addig, felmondta a szolgálatot. A kérdés most úgy vetődött fel, vajon Franciaország képes-e megvédelmezni szövetségesei érdekeit. Mivel a kormány úgy találta, hogy erre egyedül képtelen, a francia politika kulcsa a továbbiakban a szövetségi politika volt. 1936-ban, éppen a francia—szovjet szerződés ratifikálása és életbeléptetése pillanatában, tehát e szerződés első próbája idején a francia kormány nem kívánta felhasználni azebbőlszámára adódó lehetőségeket. Sarraut és Flandin a vezérkarhoz és hovatovább a jobboldal egészéhez hasonlóan kizárólag a nyugati garanciákat kereste. Nézzük most már közelebbről, mi volt a helyzet ezzel a nyugati garan" Bulgária: K. 63. 1937 — 21 — 864(1009) Matuska szófiai m. követ jel. márc. 15. DDF II/l. 387. sz. 498. 1.: Görög- és Törökország: K. 63. 1937 — 21—864(1042) Török athéni követ jel. márc. 10.: 864(1043) Török jel. márc. 11.: 864(1013) Kuhl ankarai id. ügyvivő jel. márc. 12.: 864(1046) Török jel. márc. 13.: 864(1201) Kuhl jel. márc. 15. 16 K. 63. 1937 — 21—864(925) Feljegyzés Kánya ós Maugras beszélgetéséről, márc. 10.: 864(1086) Kiss Sándor helsinki m. követ jel. márc. 14.
