Századok – 1969
Tanulmányok - Ormos Mária: A Rajna-vidék német megszállásának közép-európai hatása 664/IV
A RAJNA-VIDÉK NÉMET MEGSZÁLLÁSÁNAK HATÁSA 673 az ajánlatot Franciaország hivatalosan is megteszi, el fogják utasítani, mert ebben az összefüggésben nem kizárólag és nem is elsősorban jogi kérdésről van szó, hanem arról, hogy a Szovjetunióval kötendő szerződés a „locarnói szellemmel" nem egyeztethető össze. Jóllehet a német kormány a szerződést csak ürügynek használta, egy összefüggésben érvei tartalmaztak bizonyos igazságot. Kétségtelen ugyanis, hogy míg Locarno elejtette, negligálta a keleti német határok rögzítését és egyúttal a Szovjetuniót kizárta az európai porondról, addig a szovjet szerződés magába foglalta a keleti határok bizonyos garanciáját és bevonta az európai politikába a Szovjetuniót. Jobban mondva, megteremtette erre a lehetőséget, s ez a lehetőség abban az esetben, ha egy francia kormány vállalkozik a keretek tényleges tartalommal való megtöltésére, az egyetlen olyan alapnak látszott, mely a német terjeszkedési törekvést elfojthatta. A francia kormány, Flandin és Laval, majd Sarraut és Flandin kormánya azonban erre az útra nem lépett. Azért nem tette ezt, hogy Németországot ne taszítsa szélsőségekbe, de valójában éppen ezekre a szélsőségekre bátorította fel. A francia kormány úgy döntött, hogy izolált akciót nem kezdeményez, hanem az angol, belga és az olasz kormányhoz fordul álláspontjuk tisztázása végett. Míg ez megtörténik, csupán előkészítő lépéseket tesz mind katonai téren, mind a népszövetségi kollektív eljárásra vonatkozóan. Ismeretlen okokból azonban ezekre az előkészítő lépésekre nem került sor. Erre egyébként a francia kormányt csupán egyetlen szövetségese, Csehszlovákia biztatta. Az angol, belga és lengyel álláspontot már láttuk. » Románia és Jugoszlávia kormányai hallgattak. Egyedül Benes csehszlovák köztársasági elnök lépett fel erélyes francia—angol akció érdekében. A francia követnek kifejtette, hogy azon a napon, amelyen Hitler kérdésessé teszi a demilitarizált övezet létét, biztosak lehetünk abban, hogy ezúttal elhatározta 1 a támadást kelet vagy délkelet felé. Nyilvánvaló, hogy Benes ezen egy Csehь Szlovákia elleni támadást, illetve az Anschluss végrehajtását értette, в a helyzet megítélésében tökéletesen igaza volt. ! Számos francia politikus és diplomata azonban még február második felében is úgy vélte, hogy a náci kormány nem döntött a számára fennálló két alternatíva között, tehát aközött, hogy céljait kollektív keretben, a nyugati hatalmakkal lépésről lépésre kialakítandó kompromisszumok útján és e hatalmak egységének felbomlasztása útján próbálja-e elérni, vagy egy közép, európai koalícióra támaszkodva, melynek segítségével körülkerítheti és megfojthatja mind Ausztriát, mind Csehszlovákiát. François-Poncet még március elején arra kapott utasítást, hogy újabb próbálkozást tegyen Hitlernél már említett konciliáns interjúja alapján. Ezt , a lépést a francia kormány tapogatózásnak szánta. François-Poncet-nak azonban a Hitlerrel folytatott március 2-i konverzációja során arról kellett meggyőződnie, hogy Hitlernek az interjúban felkínált francia—német antantra vonatkozóan közelebbi elképzelése nincs, hogy tehát az interjú kizárólag propagandacélokat szolgált. Most pedig, miután a képviselőház a francia— szovjet egyezményt már elfogadta, Hitler arra hivatkozhatott, hogy a helyzet megváltozott. A nagykövet ebből azt a következtetést szűrte le, hogy a német kormány elhatározta a rajnai kérdés megoldását, de úgy vélte, hogy annak végrehajtásáig még mindig van idő. Feltételezte, hogy Hitler esetleg hasznos javaslatokkal is előáll, melyekről tárgyalni lehet. Annál inkább reménykedett ebben, mert értesülése szerint mind a náci pártban, mind különösen a had-5 Századok 1069/4. ez.
