Századok – 1969

Tanulmányok - Ormos Mária: A Rajna-vidék német megszállásának közép-európai hatása 664/IV

670 OHMOS MiBIA francia—szovjet szerződés ratifikálását kívánná felhasználni Locarno felmondására, Mussolini azt válaszolta, hogy bár ez az egyezmény neki sem tetszik, mivel Olaszországot közvetlenül nem érinti, vele kapcsolatban semmilyen akciót nem kíván kezdeményezni. Hassell kérdésére, hogy amennyiben Németország viszont reagálna a ratifikálásra, úgy az olasz kormány támogatná-e Nagy-Britanniát és Franciaországot Németország ellen, Mussolini nemmel válaszolt. Kérdéses volt azonban, hogy mi történik, lia a franciáknak sikerül, amint azt akarták, a szankciók kiterjesztését megakadályozni. Ez a francia törekvés Mussolinit — főleg a Németország melletti teljes lecsatlakozás ellenzőinek, Suvich külügyi vezértitkárnak és Grandi londoni nagykövetnek, , valamint Aloisi genfi delegátusnak a hatására — ismét óvatosabbá tette. Hassell előtt tett kijelentéseit utólag úgy kívánta értelmezni, mint amelyek arra az esetre vonatkoznak, ha Németország a tervezett lépést „legális keretek között" teszi meg. így február végén német körökben még mindig izgatott bizonytalanság uralkodott Mussolini végső álláspontját illetően. Ügy látták, hogy a „Duce" ingadozása a „németbarát" Ciano és a „németellenes" Suvich tanácsai között veszélyeket rejt magában. Ezért úgy határoztak, hogy mindenképpen megvárják tervezett akciójukkal a szankciókról folytatandó genfi vitát. Ezzel állt kapcsolatban a február végén és március legelején folytatott német taktika. Jóllehet Hitler már február 19-én elkészítette a Reichstagban elmondandó beszédét csapatainak a Rajna-vidékre való bevonulása alkalmára, két nappal később békülékeny hangú interjút adott Bertrand de Jouvenelnek. Ebben < látszólag befolyásolni kívánta az akkor kezdődött francia parlamenti vitát a szovjet—francia szerződés ratifikációjáról. A valóságban az interjiit saját, akkor már elhatározott lépése lefedezésére szánta, Ezt természetesen a franciák is sejtették, s a szöveget csak azon a napon publikálták, amikor február 28-án a francia kamara nagy szótöbbséggel a ratifikálás mellett szavazott. t Jóllehet a szavazás eredménye és az interjú közlésének „sértő" körülményei elégséges okot szolgáltattak arra, hogy a tervezett akciót a németek megindítsák, ez mégsem következett be. Valószínűnek látszik, hogy Hitler a cselekvést azért halasztotta el, mert meg akarta várni a március 2-án megnyíló genfi tanácsülés eredményét és Mussolini reagálását. Bár a szankciók kiterjesztése nem következett be, a francia erőfeszítésnek csak annyi eredménye mutatkozott, hogy a döntést elhalasztották. Az olasz sajtó győzelemről számolt be, az újabb „langyos kompromisszum" Mussolinit mégis arra indította, hogy visszatérjen a Hassellnek február 22-én tett kijelentésekhez. Március 3-án Suvich átadta a német nagykövetnek a beszélgetés újból átfogalmazott jegyzőkönyvét, melv az olasz kormányfő valóságos kijelentésének megfelelően kötelezettséget tartalmazott arra nézve, hogy Olaszország nem támogatja Angliát és Franciaországot abban az esetben, ha a francia—szovjet szerződés ratifikációjára hivatkozva Németország felmondja a locarnói szerződést.4 « E. M. Robertson: i. m. 66 — 81. 1. — OL. К. 63. 1936-21/27 — 188 Villani római követ jel. 1936. jan. 15.: 23/5 — 313 Villani jel. jan. 24.: 21/27-814 Sztójay berlini követ jel. febr. 4.: 21/7 — 556 Feljegyzés Kánya külügyminiszter és Papén bécsi német követ beszélgetéséről, febr. 5. Papén már ekkor kijelentette, hogy Hitlerben a francia—angol tárgyalás „azt az elhatározást érlelte meg, hogy adott esetben komolyan foglalkozzék a Rajna-vidék remilitarizálásával": 21/27 — 487 Római követ jel, febr. 6.:21,/27 —707