Századok – 1969
Tanulmányok - Ormos Mária: A Rajna-vidék német megszállásának közép-európai hatása 664/IV
A RAJNA-VIDÉK NÉMET MEGSZÁLLÁSÁNAK HATÁSA 667 eredt az angol javaslat, mely szerint Franciaország Anglia rendelkezésére bocsátana néhány repülőteret a megfelelő angol bázisok kiépítésére. Midőn e tervet Phipps berlini angol nagykövet Berlinben ismertette, a német kérdésre, hogy vajon a brit kormány egy esetleges francia támadás esetére számítva nem óhajt-e német repülőtereket is kölcsönbe, meglehetősen ügyetlenül azt válaszolta, hogy erre a célra megfelelnek az angol repülőterek is. Érthető, ha e válasz Berlinben némi megdöbbenést okozott. A körülötte történt hisztérikus kirohanások viszont már kevésbé voltak indokoltak, mivel nagyon hamar világossá vált, hogy a megegyezés nem jön létre. A másik angol javaslat a Földközi-tenger védelmét célozta Olaszország ellen. Előírta, hogy Franciaország földközi-tengeri háború esetén néhány kikötőt, így Toulon-t, Bizertát az angol flotta rendelkezésére bocsát, behív két korosztályt katonai szolgálatra, míg Anglia Franciaország rendelkezésére bocsátja légügyi jelzőszolgálatát. Minthogy a francia kormány hozzájárulását mintegy foglalónak tekintette hasonló brit ellenszolgálatokra és alapul katonai erejének angol támogatással történő erősítésére, ezt a megegyezést elfogadta. Mint látható, a megállapodás nem érintette Németországot, a sajtó-felháborodás mégis nagyobb erővel tört ki, mint a légi Locarno esetében. A francia és az angol kormány kísérlete a németek megnyugtatására meddő maradt. Ebből mind az angol, mind a francia politikai körök leszűrhették a következtetést, hogy a náci kormány a tárgyalást egy következő lépésre, nevezetesen a remilitarizálás indokolására akarja felhasználni. Midőn január 10-én François-Poncet francia berlini nagykövet Laval utasítására cáfolta Bülow német » külügyminiszterhelyettes előtt a német sajtó állításait, Bülow kijelentette, hogy ő minden cáfolat ellenére tovább is gyanakodik, s azt tartja, hogy minden kétoldalú egyezmény, így a francia—angol, valamint a francia—szovjet szerződés, melynek ratifikációjára készülnek, ellenkezik a locarnói paktummal. 1 A francia nagykövet nem ok nélkül jegyezte meg, hogy Németországot úgy t látszik semmilyen kijelentéssel nem lehet megnyugtatni, egyszerűen azért, mert szüksége van egy ürügyre, amire tervezett lépését, valószínűleg a Rajna, vidék megszállását alapozhatja. Ezt a politikát a náci kormány elsősorban éppen azért merte követni, mert a sajtójában publikáltakkal ellentétben arról győződött meg, hogy Anglia nemcsak németellenes szövetséget nem tervez a franciákkal, de azt , sem tervezi, hogy locarnói kötelezettségeinek eleget tegyen. Erre vallott, hogy az angol politikusok minden nyilatkozatot elkerültek. Litvinov szovjet külügyi népbiztos, aki aggódott amiatt, hogy Anglia nem lesz hajlandó lépést tenni a náci Németország ellen, 1936 januárban Édentől egyszerűen megkérdezte, hogy mit tesz majd kormánya, ha a németek megszállják a Rajnát. Eden kitért az egyenes válasz elől, de éreztette, hogy Anglia adott esetben nem tenne semmit. Közölte, hogy nézete szerint a dolog nem aktuális, s hogy az angol kormány azt szeretné, ha minél később lenne aktuális. „Fegyverkezésének mai állapotában — fejtegette — Anglia képtelen lenne valóban hatékony intézkedésekhez folyamodni; és több év kell ahhoz, hogy kiépítse tengeri, légi és katonai erőit." Ugyanakkor a berlini angol nagykövet egyenesen úgy vetette fel a kérdést, hogy vajon melyik német követelést lenne Anglia érdeke teljesíteni, a gyarmatokra vonatkozót, vagy a rajnai övezetre irányulót. Az így feltett kérdésre a válasz csak egy lehetett. Természetesen a remilitarizálást kell engedélyezni, minthogy az Nagy-Britanniát közvetlenül nem érinti. Midőn
