Századok – 1969

Tanulmányok - Vadász Sándor: A zimmerwaldi konferencia 641/IV

654 VADÁSZ SÁNDOIl Olaszország : Lazzari, Serrati, Morgari, Modigliani és Balabanova (olasz Szocialista Párt), valamennyien centristák voltak, bár a tanácskozásokban nem egyöntetűen foglaltak állást; Balabanova tartózkodott a szavazástól, amikor a baloldal határozati javaslatáról döntöttek. Svájc: Grimm, Naine, Platten és Moor nem hivatalos minőségben jelentek meg. Közülük Platten képviselte a baloldalt. A svéd Höglund és a norvég Nerman a skandináv ellenzéki ifjúszocialisták vezetői voltak. A román Racovski és a bolgár tesznyák Kolarov nemcsak pártjaikat, hanem a júliusban Bukarestben létrehozott Balkáni Szocialista Föderációt is kéj)viselték. A teszjiyákok álltak közelebb a baloldal felfogásához, de Kolarov sem készült fel arra, hogv azonnal szakítson a régi Internacionáléval. A holland szocialisták küldötte Roland-Holst volt. Bár a baloldal közös határozati javaslatára szavazott, végeredményben csak a konferencia után lett szorosabbá együttműködése a baloldali irányzatokkal. Lengyelország : Radek és Warski (Lengyel Királyság és Litvánia szociáldemokráciája), Lapinski (a lengyel szocialisták balszárnya). Lapinski olvasta fel a lengyel frakciókat képviselő küldöttek közös nyilatkozatát, ő irányította tevékenységüket a tanácskozások tartama alatt. Angliából is várták küldöttek érkezését, azonban az Independent Labour Party-hoz tartozó Fred Jowett és Bruce Glasier nem kaptak útlevelet, ezért Angliát senki nem képviselte Zimmerwaldban.34 A konferencia elnökségébe Grimmet, Lazzarit, Racovskit, Roland-Holst-ot és Balabanovat (fordítóként) választották be. Az ülés kezdetén felolvasták a munkaszolgálatra bevonultatott Liebknechtnek a konferenciához intézett üzenetét. Ebben arra szólítja fel a küldötteket, hogy könyörtelenül számoljanak le az Internacionálé árulóival és indítsanak nemzetközi osztályharcot a békéért, a szocialista forradalomért.35 Liebknecht levelének ismertetése után meghallgatták a svéd és norvég szocialista ifjúsági szövetségeknek már ismertetett deklarációját. Első napirendi pontként az egyes országok küldöttei számoltak be pártjaik és a munkásmozgalom helyzetéről. Merrheim a francia és német szocialistáknak közös háborúellenes akciókat javasolt. Ledebour felszólalásában arra törekedett, hogy igazolja a német parlamenti frakció kisebbségének meghátrálását a többség előtt a hadihitelek megszavazásánál. A német küldöttségen belüli ellentétekre Thalheimer beszédéből lehetett következtetni. Kijelentette, hogy Ledebour nem képviseli az egész ellenzéket és a Liebknecht köré tömörült kisebbség előbbre valónak tartja az elveket a pártfegyelemnél. A tanácskozások második napján, szeptember 6-án hangzott el Akszelrodnak a többség beállítottságát hűen tükröző beszéde. A konferencia céljainak kétféle értelmezéséről szólva szembefordult azokkal, akik már itt, Zimmerwaldban meg akarják vetni egy új Internacionálé alapjait, holott — mint állította — a legtöbben csupán kiindulópontnak tekintik a konferenciát a kozásáról Leninnel. Vö. XX

e Congrès National corporatif (XIV. de la CGT). Villeneuve-Saint-Georges, é. п. 169 — 189. 1. 34

Az angol alsóházban Jowett interpellációjára Grey külügyminiszter az államérdekkel indokolta a kormány döntését. Vö. The parliamentary debates (Official Report). Fifth Series-Volume LXXIV. 141. 1. 35

K. Liebknecht : A Zimmerwaldi Konferenciának. Válogatott beszédek és írások. Bpest, 1954. 296-298. 1.