Századok – 1969
Tanulmányok - Vadász Sándor: A zimmerwaldi konferencia 641/IV
A ZIMMEBWALDI KONFERENCIA 643 befolyásolni eszmei fejlődésüket. Mind Grimmre, mind pedig a baloldaliakra fontos szerep várt a nemzetközi háborúellenes mozgalom vezetésében. Kelet-Európában a balkáni szocialista pártok jelentettek számottevő erőt: a szerb szocialista párt, a bolgár tesznyákok, a román párt. Ez utóbbi a háború egész tartama alatt Racovski révén tartotta fenn a kapcsolatot a nemzetközi mozgalommal. A szerb párttal kapcsolatban megemlítendő, hogy nem volt még egy szocialista párt Európában, amelynek vezetőit a háború annyira széjjelszórta volna, mint éppen ezét a pártét. Egy-két kivételtől eltekintve valamennyien emigrációba kényszerültek Szerbia lerohanása után, és lényegében csak a háború végén tudták helyreállítani kapcsolataikat a tömegekkel. A tesznyákok elismerésre méltó módon védelmezték az ország semlegességét. Az említett pártoknak nagy érdeme, hogy 1915 folyamán megvalósították együttműködésüket az egymásrautaltság, a nemzetköziség jegyében, példát mutatva más, nagyobb múltra visszatekintő pártoknak. Februárban Szófiában összbalkáni munkásgyűlést tartottak; ez tiltakozott a háború ellen, síkraszállt a békés együttműködésért. Júliusban Bukarestben megtartották a II. balkáni szociáldemokrata konferenciát, görög és bolgár szocialisták részvételével. (A tesznyákok részéről Blagoev, Kirkov, Kolarov és Dimitrov vett részt annak munkájában.) Megalakították a Balkáni Szociáldemokrata Föderációt, amihez a szerb párt is csatlakozott. A háborúellenes szocialista mozgalom emigráns csoportjai közül első , helyen a bolsevikokat említjük. Az OSzDMP Központi Bizottsága már 1914 őszén, szinte a háború első napjaiban kidolgozta téziseit. Ezek a háború polgárháborúvá változtatásában jelölték meg a szocialisták legfőbb feladatát, közvetlen célkitűzésként pedig kötelességükké tették a hadihitelek elutasítását, a kormányokból való kilépést, szakítást a szociálsoviniszta pártokkal, i Mivel tehát ez a csoport a legkorábban és a legkövetkezetesebben fordult , szembe az imperialista háborúval, a továbbiak során pedig Lenin vezetésével a jellemzett nemzetközi mozgalom legenergikusabb, legforradalmibb részévé , iett, feltétlenül indokolt éles határvonalat húzni a bolsevikok és valamennyi más háborúellenes csoport közé. Az orosz szocialista emigráció kebelében volt egy csoport, amelyik jelentős szerephez jutott mind saját tevékenysége, mind a többi irányzatra gyakorolt befolyása által: az internacionalista mensevikeknek a párizsi Nase Szlovo című lap köré tömörült csoportja. Martov, Trockij, Akszel'rod, Lunaesarszkij, Manuilszkij és mások 1914 végén megbecsülést szereztek maguknak a soviniszta áradat elleni harcukkal, a francia kormány imperialista céljainak leleplezésével. Martov és Trockij szoros kapcsolatot tartottak fenn a Vie k Ouvrière-csoport tagjaival, Merrheim-mel, Monatte-tal és Rosmer-rel, nagymértékben hatottak rájuk. Ugyanakkor a Nase Szlovo-csoport nem tudta rászánni magát arra, hogy végleg szakítson az orosz szociálsovinisztákkal, amiért Lenin élesen bírálta tevékenységét. A felsorolt csoportokon kívül az e helyütt nem tárgyalt holland, olasz és lengyel internacionalisták válhattak egy nemzetközi méretű mozgalom alapjaivá. Bár valamennyi országban azonos okok idézték elő a háborúval való szembefordulást, ennélfogva összefogásuk történelmi szükségszerűség volt, nyilvánvaló, hogy egymásra találásuk nem mehetett végbe ösztönösen. Már az 1915 tavaszán Svájcban megrendezett szocialista nő- és ifjúsági konferen-3
