Századok – 1969
Tanulmányok - Vadász Sándor: A zimmerwaldi konferencia 641/IV
Vadász Sándor: A zimmerwaldi konferencia Az első háborús tél frontot és hátországot egyaránt sújtó megpróbáltatásai végérvényesen széjjelszaggatták a háború gyors befejezéséről szőtt illúziókat. Egyre növekedett azoknak a száma, akik rádöbbentek arra, hogy további szenvedésekre kell felkészülniük, hogy a közelinek ígért győzelem kitolódott a távoli, bizonytalan jövőbe. A háború elhúzódása és kiszélesedése — Olaszország 1915 májusában bekövetkezett hadüzenete megerősítette ezt a tendenciát — a kezdetben igen szerény háborúellenes szocialista csoportok meg-1 erősödéséhez, felvilágosító-szervező munkájuk fokozódásához vezetett. Németországban Liebknecht köré tömörültek a honvédelem, az osztálybéke ellenségei. A lapjuk után Internationale-csoportnak nevezett baloldaliak a német munkásmozgalom legjobb, legharcosabb antimilitarista hagyományait foly-1 tatták, elszántan küzdöttek a párt vezetőségének Burgfrieden-politikája, a baloldallal szemben alkalmazott terrorja ellen. Ennek az irányzatnak a i képviselői, mindenekelőtt Liebknecht és Luxemburg, elévülhetetlen érdemeket szereztek azáltal, hogy Németországban elsőként vonták le az egykor oly ' hatalmas, a II. Internacionálé élén álló német párt összeomlásából adódó tanulsá, gokat és 1914 végétől kezdve elutasították a hadihiteleket. Ez volt akkor az egyik legerősebb fegyver a szocialisták kezében az imperialista kormányokkal folytatott harcban. Nem kevésbé fontos tény, hogy az Internacionálé-csoport korán felismerte a háborúellenes erők nemzetközi összefogásának szükségességét és minden tőle telhetőt megtett ennek előmozdítására. Liebknecht bátor fellépése a Reichstagban, nagy hatású röplapjai jelentős visszhangra találtak az ország határain túl is, nem lebecsülhető mértékben járultak hozzá a másutt kibontakozó szocialista békemozgalom talpra állításához illetve fokozásához. Ez az irányzat azonban fel sem vetette az elszakadás kérdését, óvakodott a több évtizedes szakadatlan harcban kiépített szervezeti keretek széttörésétől. Ez az ellentmondás — élen járni a baloldali csoportok nemzetközi síkon történő egyesítéséért folytatott küzdelemben, ugyanakkor megmaradni a honvédelem álláspontján levő hivatalos párt keretei között — fékezően hatott, de nem változtatott az Internacionálé-csoport tevékenységének alapvetően pozitív jellegén. A német baloldal másik csoportja a Borchardt szerkesztésében megjelentetett Lichtstrahlen с. folyóirat útján terjesztette nézeteit. Ezek egy kérdésben haladták túl lényegesen a fentebb ismertetett irányzat koncepcióját: Borchardt és hívei felismerték, hogy nemcsak ideológiailag, hanem szervezeti-3 Századok 1969/4. sz.
