Századok – 1969
Tanulmányok - Gerics József: Árpád-kori jogintézmények és terminológia törvényhozásunk egyik keltezetlen emlékében 611/IV
ÁRPÁD-KORI JOGINTÉZMÉNYEK ÉS TERMINOLÓGIA 63í> Az is tény viszont, hogy XIII. századi inquisitioknál is feltűnik ez a titkos eljárás: 1230-ban a borsodi várföldek visszaszerzésére kirendelt bírák igyekeznek „scrutantes publice et süentio scire veritatem", 1236-ban zalai birtok jogvizsgáló bizottság több ízben is jelenti: „multorum testimonio subtilique et occulta invenimus inquisitione, quod . . . ", 1249-ben a szlavón bán jár el hasonló ügyben „tam per occultam inquisitionem a iobagionibus, quam per publicum examen iudicii," 1299-ben a pozsegai káptalan birtokpusztításról tesz jelentést Tomasina hercegnőnek, annak megfelelően, hogy a vizsgálatot végző hatósági ember és a káptalan küldötte „per clandestinam et publicam inquisitionem . . . scire potuerunt".115 Ezek az adatok mindenesetre olyan XIII. századi tudományvételekről szólnak, amelyeknél érvényesül a titkos eljárás, az egyszerű tudományvételnek Hajnik szerinti legsajátosabb jellemvonása. Feltűnik ezenkívül XIII. századi inquisitiokról szóló oklevelekben a később is oly gyakori formula, amely arra vonatkozik, hogy kiktől tudakoltak a vizsgálatot teljesítők: „ab omnibus, a quibus licuit et decuit".116 Ugyancsak a XIII. században kiegészítette az eljárást a tényállásról saját szemmel való meggyőződés is,117 valamint ismerték a tudományvételről szóló oklevél „litterae inquisitoriae" megjelölését.11 8 Tudunk a XIII. századból (1296-ból és 1299-ből) eseteket egyazon ügyben tartott hármas inquisitiokról.119 Ennek a későbbi fejlemények szempontjából az az érdekessége, hogy a XIV—XV. században csak három egybehangzó tudományvételnek tulajdonítottak teljes bizonyító erőt. Az Árpád-kori hármas tudományvétel példái a bizonyítóerőről vallott eme felfogás XIII. századvégi meglétét tanúsítják. Az 1299-ben tartott hármas inquisitio közül kettőt városok bonyolítottak le a király parancsára. Fontos érv a tudományvételen alapuló bizonyítás bizonyos fokú korabeli elterjedtsége mellett, hogy az inquisitiók tartásában a megye és a hiteleshely mellett bevonták a városok hatóságát is. i A XIII. századból ismert ún. egyszerű inquisitioknál eszerint együtt volt a tudományvételek foganatosításának későbbről is ismeretes minden f lényeges kelléke. A tanácshatározat által a hatalmaskodás, emberölés, rablás stb. bünte-1 téséül rendelt fejvesztést jól ismerte Árpád-kori jogunk is. A „capitalis sententia"-1 Szent István II. törvénykönyvének 2. cikke írja elő arra, akit a király megölésének vagy az ország elárulásának tervében találnak vétkesnek, az elitélt vagyonát azonban öröklik ártatlan fiai.12 0 1291-ben III. András megyei közgyűlésen Mihály fiát István „pupplicum malefactorem, destructorem et manifestum occisorem, . . . pro huiusmodi notoriis excessibus suis decrevimus capitali sententia condempnandum,"121 1296-ban ugyancsak „sententia capito£is"-szal sújtotta a király az ellene fellázadt Henrik fia Iván egyik fürkésző-115 HO VII. köt. 18. 1., Zalai Oki. tár I. köt. 9. 1., Smiciklas: i. m. IV. köt. 403. 1.. ÁUO X. köt. 401.1., Holub: i. m. 72. 1. (facsimile). 116 Az egri káptalan Kun Lászlóhoz címzett jelentésében HO VIII v köt. 274. 1.; 1299-Ъеп a szabolcsi esperes egyházi vonatkozású ügyben tudakolt így (ÁUO X. köt. 342. 1.); 1299-ben Veszprém megye hatósága járt el így rablás és birtokpusztítás dolgában (НО VI. köt. 446. 1.) stb. 117 1238-Ъап vasmegyei földbírák oklevelében: „per oculatam et subtilem factam inquisitionem" (Ub. Burg. I. köt. 187. 1.). 118 HO VI. köt. 446. 1. 119 Hajnik: Perjog. 285. 1. 47. jegyz., Kubinyi András: i. m. 137. 1. 179. jegyz. 120 Závodszky : i. m. 153. 1. 121 Zichy О. I. köt. 99-100. 1.
