Századok – 1969
Tanulmányok - Gerics József: Árpád-kori jogintézmények és terminológia törvényhozásunk egyik keltezetlen emlékében 611/IV
ÁRPÁD-KORI JOGINTÉZMÉNYEK ÉS TERMINOLÓGIA 63í> prépost előtt hitbér-perben egyeznek meg a felek és intézkednek arra az esetre, ha valaki felelevenítené az ügyet „coram quocunque judice delegate vei ordinär io".13 A győri káptalan 1299. évi oklevele szerint püspöke birtokpusztításért indított pert „coram judicibus ordinariis".u 1291-ben az osztrák herceg és III. András békekötése kimondta, hogy András minden Ausztriából vagy Németországból való személyt meg fog őrizni Magyarországon igaz jogcímen szerzett birtokaiban és jogaiban, „salva tamen in omnibus auctoritate juris diccionis ordinarie ad regem... pertinente".15 Teljes tehát valószínűsége annak, hogy az elemzett tanácshatározat sem alkalmazza a judex ordinarius-t más értelemben, mint amelyben a XIII. századon át végig használták. Emellett érdemes megjegyezni azt is, hogy az Anjou-kori bírói terminológiában gyakori justitiarius kifejezés a XIII. században is előfordul16 és a kontinuitás e tekintetben szintén fennáll. XIII. századi eredetű az a jelentéstételi mód is, amelyet a törvény a rendes bírák által tárgyalt hatalmaskodási perekben végzett vizsgálatról előír. A 46. cikk szerint ti. a 12 kirendelt nemes „domino regi", a királynak köteles jelentést tenni. A XIII. század második felében a hiteleshelyek és a megyék már nemcsak a király, hanem az országbíró meghagyására végzett ténykedéseikről is az uralkodónak címezték a relatio-t,17 sőt az Árpád-kor utolsó évtizedeiben, mivel akkor az alországbíró ítélőszéke is „királyi jelenlét" volt, az ő utasítására végzett cselekményekről szintén a királynak szóltak a jelentések.1 8 A törvény ilyen módon, a rendes bíráknak teendő jelentések írásbeliségét szabályozva, legalább is hatalmaskodási ügyekben, az országbíró és alországbíró ítélkezése során az Árpád-korban kialakult gyakorlatot akarja kiterjeszteni a nádor és más bírák kúriai jogszolgáltatására. Ezen kívül talán a 12 kirendelt nemesnek a királytól adandó pecsét sem nélkülözi az Árpádkori előzményt. Közeli rokon jelenség a zalai serviensek 1232. évi pecsétje lehetne, ha helyesek Holub Józsefnek a fejtegetései ennek a Hevenesi Gábor által leírt pecsétnek a megbízhatóságáról. Hevenesi ugyanis feljegyezte, hogy a közismert oklevélen ő még látott egy alaktalan kettős keresztet ábrázoló pecsétet valami ilyen felirattal: „Sigillum servientium de Szala". Holub ennek a közlésnek teljes hitelt tulajdonít. Ha valóban volt ilyen (ma már ellenőrizhetetlen) pecsét, akkor a zalai serviensek azt alighanem a királytól kapták éppen úgy, mint a bíráskodásra való felhatalmazást („licenciám iudicandi et faciendi iustieiam"). Azt mindenesetre tudjuk II. Andrásról, hogy egy kivált-13 Deák Farkas—Nagy Gyula —Nagy Imre: Hazai Oklevéltár 1234—1636 (Röv.: H Oki). Bpest. 1879, 112-113. 1. 14 Ipolyi Arnold—Nagy Gyula—Nagy Imre—Paurlván—Ráth Károly—Véghelly Dezső: Hazai okmánytár (röv.: HÖ). Győr—Budapest. 1865—1891, VII. köt. 283 — 284. 1. 15 Urkundenbuch des Burgenlandes und der angrenzenden Gebiete . . . (Graz — Köln. 1955 —1965. Bd. I, bearb. von Hans Wagner, Bd. II. bearb. von Irmtraut Lindeck -Pozza, röv. Ub. Burg.). II. köt. 253. 1., valamint Fejér Georgius: Cod. Dipl. Regni Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis (röv.: CD). Budae 1829 — 1844. VI/1., 183 — 184. 1. 16 A szó 1276-ban Kun László oklevelében tűnik fel. Eszerint a veszprémi egyház népeit ne idézzék ,,ad nostri vei palatini seu iustitiarii vicariive regii examen" (Krit. jegyz. 2716. sz.). Korábban IV. Bélánál: 1262-ben említi a nádor ós országbíró mellett az „alii justieiarii regni nostri"-t. (Knauz , F.—Dedek Grescens L. : Mon Eccl. Strig., röv.: MES, Strigonii, 1874—1924. I. köt. 475 1.). 17 Kumorovitz L. Bernát : A specialis praesentia regia pecsóthasználata Zsigmond korában. Domanovszky Emlékkönyv. Bpest. 1937. 422—423. 1. 18 Gerics József: A királyi bírói jelenlét a XIII—XIV. század fordulóján, Jogtudományi Közlöny, XVII. új évf. 1962. 652. 1.
