Századok – 1969

Krónika - Beszámoló Gábor Sándorné kandidátusi disszertációjának vitájáról (Glatz Ferenc) 557/II–III

562 KRÓNIKA felében leírtak kiegészítik, amikor is megállapítja, hogy a Tanácsköztársaság létrejöttének feltételei nem voltak meg. Ezért is nem taglalja O. Bauer levelét, csak idézi. Mindennek kialakulásához azonban az osztrák szociáldemokraták jelentős mértékben hozzájárultak. Úgy érzi, eléggé hangsúlyozta: Ausztriában olyan szociális vívmányok valósultak meg, mint kapitalista államban eddig sehol sem. Tény viszont, hogy az osztrák köztársaság demokratizmusa az évek folytán egyre jobban fogyott. A reakció illetve a baloldal eltérő jellege miatt e téren a párhuzamot a fehérterror Magyarországával nem érzi jogosnak. Ami „Ausztria nagylelkűséget" illeti a menedékjogot és azt illetően, hogy a progresszió számára harci területet nyújtott, nem ért egyet Kerekes Lajossal. Elismeréssel írt a forradalmárok életének megmentéséről, a menedékjog megadásáról, de továbbra is hangsúlyozandónak tartja: az osztrák kormány nemcsak a progressziónak, hanem az ellenforradalomnak is — ínég tágabb — teret engedett. A menedékjog ügyében valóban támadták az osztrák szociáldemokratákat, de nem szabad elfelejteni, hogy e kérdésben a szociáldemokraták mögött állt az antant. A kérdések megítélésének, mint mondotta, gyakran eltérő indítást ad az, hogy nem az általános politika-történet szemszögéből, hanem a munkásmozgalom története oldaláról igyekezett a kérdéseket megfogni. Diószegi István kifogásolta bizonyítási módszerét a Csehszlovákiának történő fegyverszállítmányokkal kapcsolatban. Dolgozatában igen sok, az opponens által említetteknél jóval több forrásanyagot idéz álláspontja dokumentálására. Egyébként is úgy állítja be az ügyet, hogy Ausztriára a fegyverszállítások érdekében jelentős nyomást gyakoroltak, többek között a párizsi békekonferencia részéről, s „csak vonakodva tettek eleget" azoknak. Hivatkozik viszont Cuninghame-re, aki azt írja, hogy a szállítmányt személyesen kísérte Bécsből Pozsonyba, s ha ez nem is volt számottevő, fontos volt viszont, hogy a likvidációs tárgyalások nyomán Csehszlovákia jelentős fegyvermennyiséget, hadfelszerelést kapott. A csehszlovák levéltárak átnézésére természetesen szükség lenne, de erre nem volt lehetősége. Kerekes Lajos több bíráló megjegyzésével teljesen egyetért. Gyakran az övével egyező álláspontot akart kifejteni, de úgy látszik a megfogalmazás nem egy helyütt félreérthető. Köszöni, hogy olyan tényekre is felhívta a figyelmét, mint a Vokswehr erejének viszonylagossága, a Monarchiára méretezett és a kis Ausztriára maradt bürokrácia problémája, a burgenlandi kérdéssel kapcsolatos állásfoglalások. A személyek portréi már csak azért sem lehetnek minden esetben kielógítőek, mert sajnos az események résztvevői még a közelmúltban is elzárkóztak a visszaemlékezések elől. A nemzeti önrendelkezés tekintetében Hajdú Tiborral ért egyet; a Tanácsköztársaságnak a nemzeti kérdésben elfoglalt álláspontja Kővágó László által kívánt behatóbb tárgyalását nem tartja disszertációja feladatának. L. Nagy Zsuzsa felszólalására reagálva az ausztriai forradalom objektív ős szubjektív feltótelei kérdésében a disszertációjában kifejtettek szorosabb összekapcsolását látja maga is szükségesnek. Válaszát végezve, mégegyszer köszönetet mondott opponenseinek s mindazoknak, akik munkáját segítették. A bírálóbizottság egyhangúlag javasolta a Tudományos Minősítő Bizottságnak, hogy Gábor Sándorné számára a kandidátusi fokozatot ítélje meg. Olatz Ferenc