Századok – 1969
Krónika - Tudományos ülésszak a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulója alkalmából (Tóth István) 536/II–III
554 KRÓNIKA jük, mint pl. a lengyel Jozef Rotstadt Krasnv, a jugoszláv Ivan Matuzovics, a bolgár Nikola Gramovszky, az orosz Rafael Müller, Vlagyimir Jusztusz és mások közvetlenül is részt vettek az internacionalista zászlóaljak szervezésében, egyesek pedig mint parancsnokok teljesítettek szolgálatot. Hetés Tibor tárgyalta az internacionalista alakulatok szervezését és harcát a különböző periódusokban és arcvonalakon, az egyes internacionalista parancsnokok tevékenységét, hősi magatartását. Előadásából kitűnt, hogy a tanácskormány az internacionalista alakulatokban a proletárhatalom hű, szilárd katonai erőt hívott életre. D. P. Gyerevjanko ezredes, a Szovjetunió Hadtörténeti Intézete külföldi hadtörténeti főcsoportjának vezetője hozzászólásában a szovjet ós a magyar Vörös Hadsereg kiépítésének néhány közös vonására mutatott rá. Kiemelte, hogy osztály-összetételét tekintve mindkét hadsereg munkás-paraszt hadsereg volt, s hogy a katonapolitikát mindkét országban alárendelték a szovjet-köztársaság általános politikájának. Horst Neumann, az NSzEP KB mellett működő Marxizmus-Leninizmus Intézet tudományos munkatársa a német kommunistáknak a Magyar Tanácsköztársasággal vállalt szolidaritását és annak megnyilvánulásait ismertette. Áron Petrik professzor, a bukaresti Pártfőiskola rektorhelyettese hozzászólásában a Romániában 1918 végén 1919 első felében végbement forradalmi harcot ismertette. Véleménye szerint az egységes román államért folyó harc élén a munkásosztály állott, de az osztály-erőviszonyok következtében a vezetést a burzsoázia kisajátította, s a nemzeti egység burzsoá földesúri monarchikus állam keretében valósult meg. Hozzászólásának érdekes része volt a romániai parasztság földreformért folyó harcának ismertetése, amely végül is az uralkodó osztályokat rákónyszerítette a földreform, sőt a választójog megadására is. A csehszlovák szociáldemokrácia jobboldalának magatartását vizsgálta Frantisek Pór csehszlovák párttörténész. Kifejtette, hogy a Csehszlovákiában működő két munkáspárt képviseltette magát a Kramar-féle koalíciós kormányban, sőt a szocialisták kezébe kerül a honvédelmi tárca, és így közvetlenül részt vettek a Tanácsköztársaság elleni intervenció elékőszítósóben. A szociáldemokrata sajtó nyiltan síkra szállt kimondottan magyar területek bekebelezéséért is, ugyanakkor bizonyos engedményeket tett a baloldalnak annak érdekében, hogy az a magyar kommün megtámadása után ne indítson háborúellenes akciót. Wolfgang Rüge professzor, a Német Tudományos Akadémia Történelemtudományi Intézetének tudományos munkatársa a német polgári és szociáldemokrata jobboldali újságoknak a Magyar Tanácsköztársasággal kapcsolatos álláspontját elemezte. Rámutatott, hogy a Tanácsköztársaság eseményeit csupán külpolitikai szemszögből tárgyalták, elhallgatva a mélyreható szociális változásokról szóló híreket. A magyar kommün harcait nemzeti háborúnak állították be, olyan háborúnak, amelyben a kizsákmányoltak és kizsákmányolók érdekei egybeesnek. Ezt hozták fel érvként a német kommunistákkal szemben, hazaárulóknak bélyegezve őket, amiért szembeszálltak imperialista burzsoáziájuk megtévesztő, nacionalista, soviniszta propagandájával. A Magyar Tanácsköztársaság, valamint az Orosz és az Ukrán Szovjet-Köz társaság első tényleges politikai és katonai szövetségét ismertette korreferátumában Józsa Antal őrnagy, kandidátus. Vázolta a Balti-tengèr ós a Dnyeszter torkolata közti területen kialakult katonai helyzetet, ismertette az 1919 áprilisában az Ukrán Vörös Hadsereg parancsnoka által elfogadott hadászati és hadműveleti tervet, amely a szovjet Vörös Hadseregnek a magyar Vörös Hadsereggel való egyesülését célozta a Tisza völgyében, valamint azokat a konkrét intézkedéseket, amelyeket Kun Béla sególvkérésére Lenin és a szovjet katonai vezetés tett. E terv megvalósítása a később megváltozott erőviszonyok között nem sikerült. Az együttműködés mégis — a magyar tanácshatalom átmeneti veresége ellenére — reális, kézzel fogható eredményeket is hozott. A Magyar, a Bajor és a Szlovák Tanácsköztársaságok jelentős antant erőket kötöttek le, amikor orosz és ukrán földön a polgárháború döntő csatái folytak, s ezzelközvetve hozzájárultakaszovjet csapatok győzelméhez, az első munkás paraszt állam fennmaradásához. A Tanácsköztársaságnak nyújtott internacionalista segítséggel több hozzászóló is foglalkozott, így többek között Václáv Ryzewsky alezredes, a Varsói Hadtörténelmi Intézet tudományos munkatársa, aki "részletesen ismertette azoknak a lengyel katonai egységeknek a megalakulását és tevékenységét, amelyekben mintegy 1600 lengyel internacionalista küzdött a magyar tanácshatalomért. Kiemelte a lengyel internacionalisták szervezésében nagy szerepet játszó lengyel kommunista csoportnak és vezetőinek érdemeit. A szekcióülésen elhangzott egyik vitaproblémát, amely a magyar Vörös Hadsoreg és a szembenálló intervenciósok erőviszonyaira vonatkozott, A. I. Puskás szovjet történész, a történettudományok doktora vetette fel.
