Századok – 1969

Krónika - Tudományos ülésszak a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulója alkalmából (Tóth István) 536/II–III

548 KRÓNIKA hangsúlyozva, hogy a Tanácsköztársaság megdöntését követően ez a csoport, amelyik sok szállal fűződött 1918 októberéhez, nem játszhatott meghatározó szerepet az ellenforradalmi rendszerben, annak csupán ellenzéke lehetett. Végeredményben a Horthvrendszer politikai-hatalmi csoportosulásainak már a Tanácsköztársaság idején kikristályosodó arculatát vázolta fel. L. Nagy Zsuzsa korreferátumához kapcsolódott Herbert Steiner osztrák történész, aki a bécsi magyar ellenforrad almi komitó tevékenységéről, a magyar ellenforradalomnak nyújtott osztrák segítségről beszélt, hangsúlyozva a hivatalos osztrák szociáldemokrata és állami vezetők felelősségét is. Leopold Hornik, az osztrák munkásmozgalom régi harcosa felszólalásában a Tanácsköztársaságnak az osztrák munkásságra gyakorolt hatásáról beszélt. Rámutatott arra, habár az Osztrák Kommunista Párt ekkor még gyenge volt az ellenforradalmi rendszer elleni 1919. július 21-i bojkott Nyugat-Európát tekintve Ausztriában volt a legerősebb. Rudolf Neck, az Osztrák Állami Levéltár főlevőltárosa, miközben érdekes portrét rajzolt Otto Bauerről, rámutatott ellentmondásos egyéniségére, továbbá arra, hogy a Tanácsköztársaság ügyével való azonosulás vagy akárcsak a Tanácsköztársaságnak nyújtandó intenzívebb támogatás nem egyezett Hauer politikai koncepciójával. Ugyanakkor lényegében csökkentette a korabeli osztrák szociáldemokrata vezetők történelmi felelősségét. V. M. Turok-Popov szovjet professzor, a történettudományok doktora az osztrák szociáldemokrata vezetőket bírálta a forradalmi helyzet kihasználatlansága miatt, azért, inert eltűrték és támogatták a bécsi magyar ellenforradalmárokat ós végül bírálta azokat a nézeteket, amelyek az osztrák proletárforradalom korabeli lehetőségét tagadják. Vadász Sándor, az ELTE tudományos munkatársa Franciaországban végzett levéltári kutatások alapján a Károlyi-rendszer francia megítéléséről beszélt. A hivatalos francia állásfoglalás a polgári demokratikus forradalom kormányát még olyan formában sem kívánta tudomásul venni, amit a fegyverszüneti szerződós aláírása jelentett. Az ismertetett dokumentumból kiderül, hogy a franciák kidolgozták Budapest megszállási tervét, valamint az is, hogy a Vix-jegyzékben kijelölt demarkációs vonalat végleges államhatárnak tekintették. Az első szekció vitájában elhangzott kérdésekre Hajdú, Tibor referens zárszavában válaszolt. Többek között megállapította, hogy a békés átmenet kérdéséhez hozzászólók igen sok új, érdekes érvvel és elméleti tétellei támasztották alá a békés átmenet lehetőségéről szóló lenini tanítást. A Vix-jegyzék körül kialakult vitára válaszolva megismételte az előadásában kifejtett álláspontját, mely szerint a jegyzék átnyújtása előtt már mély forradalmi válság bontakozott ki, amelyben a kormány a hatalmat már lényegében elvesztette. Az osztrák forradalmi helyzet kérdésében Ausztria és a Magyar Tanácsköztársaság viszonyával kapcsolatban megemlítette, hogy az osztrák forradalom lehetősége bizonyos mértékig fennállott, és ebben Túrok professzorral értett egyet. Hangsúlyozta, hogy Adlert soha nem neveztük osztrák Noskének, ugyanakkor néhány vonással jellemezte politikai karakterét, amit mindenképpen bírálni kell. A magyar szociáldemokrácia szerepéről szólva H. Lindernek válaszolva megjegyezte, hogy nem olyan értelemben voltak a jobboldali vezetők árulók, mintha az imperializmus ügynökei vagy a munkásosztály árulói, vagy csak egyszerűen gonosz emberek lettek volna — bár bizonyára ilyenek is voltak közöttük —, hanem arról van szó, hogy a jobboldali szociáldemokraták és centristák csatlakoztak egy forradalomhoz, amikor ők nem voltak forradalmárok. Ez a csatlakozás eleve magában hordta a lehetőséget, hogy amint a forradalom kritikus helyzetbe kerül, akkor a nem forradalmárok a másik oldalra kerülnek. A Szlovák Tanácsköztársaság megítélése körül kialakult vitához kapcsolódva megjegyezte, hogy a Magyar Tanácsköztársaságot, Kun Bélát nem az elfogadható határokért való harc vezette, ellenkezőleg, a határok ellen küzdöttek a forradalom érdekében. A Szlovák Tanácsköztársaságot, noha csupán néhány napos kísérlet volt, mégis úgy kell tekinteni, mint az első kísérletet Csehszlovákia területén a proletárállam létrehozására. Végül egyetértett a magyar kutatások eredményeinek idegen nyelven történő publikálásával, amit több külföldi hozzászóló is igényelt. * A megnyitó plenáris ülés másik referátuma — amelyet Liptai Ervin tartott — a második szekció munkájának vetette meg az alapját. Liptai Ervin az 1918—1919-es forradalmi hullám részekónt lezajlott magyarországi eseményeket tárgyalva rámutatott, hogy a magyarországi forradalmakban meghatározóan érvényesült a nemzetközi