Századok – 1969
Krónika - Tudományos ülésszak a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulója alkalmából (Tóth István) 536/II–III
KRÓNIKA 545 sóge van annak, ahogyan Lenin látta e kérdést, amikor is a „Minden hatalmat a szovjeteknek" jelszó meghirdetésével a békés út történelemadta lehetőségét kívánta kihasználni. Mint ismeretes, az oroszországi belső fejlődés más irányt vett és a szocialista forradalom fegyveres felkelés útján győzött. Tehát a klasszikusok által felvázolt lehetőség először hazánkban realizálódott, mert itt alakultak ki azok a belső és nemzetközi helyzetből fakadó sajátos feltételek, amelyek lehetővé tették, hogy az államhatalom viszonylag békés úton jusson a proletariátus kezébe. Kárpáti Sándor a belső feltételeket vizsgálva elsőnek a polgári demokratikus forradalom győzelmével kivívott szóleskörű demokratikus szabadságjogokat emelte ki, amelyek lehetővé tették a munkás-, paraszt- ós katonatanácsok legális működésót; a KMP megalakulását ós befolyásának növekedését, amit a párt vezetőinek bebörtönözése sem tudott megakadályozni. A békés hatalomátvétel másik feltótele a munkás-paraszt szövetség megszilárdulása, elmélyülése volt. 1919 márciusára a dolgozó parasztság jelentős része, ha szervezetileg nem is, de eszmeileg-politikailag a KMP befolyása alatt állt és a proletárdiktatúrát követelte. A viszonylagos békés győzelem fő feltótele azonban az volt, hogy a burzsoázia 1919 tavaszára teljesen elvesztette tömegbefolyását és tömegbázisát. Az 1917-es oroszországi nyári helyzettel ellentétben Magyarországon a kettőshatalom — a szociáldemokráciának a tanácsokra gyakorolt erős befolyása ellenére — mindvégig megmaradt:, a tanácsokban a kommunisták befolyása egyre növekedett, 1919 tavasza felé olyan helyzet alakult ki, hogy a liberális burzsoázia a hatalom mind nagyobb részét volt kénytelen a tanácsoknak, s ezzel gyakorlatilag a kommunista párt vezette proletariátusnak átengedni. E kedvező tendencia érvényesülésót elősegítette a kispolgáriértelmiségi erők megoszlása, a meglevő hadsereg és fegyveres erők elfogadták a KMP befolyása alatt álló Katonatanács irányítását. Továbbá, hogy a KMP és a szociáldemokrata párt — különösen e párt baloldala — közötti viszony 1919 tavaszára kedvezően alakult. Ezen alapvető okok mellett a győzelemhez hozzájárult a burzsoázia, az uralkodó körök belső gyengesége. 1919 március közepére az uralkodó körök válsága teljessé vált, s ez olyan mélységű volt, hogy a hatalmon levő burzsoázia képtelen volt az érlelődő, kibontakozó proletárforradalommal szemben fegyveres erőszakot alkalmazni. A kedvező belső feltételek mellett Magyarország akkori kedvező nemzetközi helyT zete is elősegítette, sőt siettette a proletárforradalom feltételeinek órlelődését. A fiatal magyar köztársaságot az antanthatalmak ellenséges hatalomként kezelték ós vele szemben újabb és újabb területi igényeket támasztottak. Ezek betetőzése volt a Vixjegyzék. (A jegyzék szerepével és hatásának megítélésében Hajdú Tiborral azonos álláspontot képviselt.) A sajátos belső és külső feltételek vázolása után azt a következtetést vonta le, hogy a szocialista forradalom lényegéből, tartalmából fakad pl. az, hogy a forradalom minden országban a forradalmi erők oldaláról, minden esetben az osztályeröszak, a forradalmi kényszer alkalmazását tételezi fel, azt azonban, hogy az adott ország forradalmában az osztályerőszak milyen formái kerülnek vagy nem kerülnek alkalmazásra, már nem a forradalom tartalma, hanem a forradalom megérlelődésének és elindulásának konkrét körülményei döntik el. így volt ez az első magyar proletárforradalom esetében is. Ez a forradalom nem tartalmában, hanem megérlelődésének konkrét feltételeiben s ebből következően a hatalom megszerzésének formájában különbözött a Nagy Októberi Szocialista Forradalomtól. Tehát a szocialista forradalom megérlelődésének és kibontakozásának feltételeit az adott ország belső erőviszonyai határazzák meg, ennek a tételnek a felismerése elvi jelentőségű mind a revizionista, mind a szektás-dogmatikus felfogások elleni harcban, amelyek tagadják a konkrét társadalmi-politikai feltételek determinációs szerepót a forradalom konkrét, formájára vonatkozólag. Az államhatalom megszerzésének békés útja abban különbözik a fegyveres polgárháborús úttól, hogy az előbbi helyett az osztálykényszer, a forradalmi erőszak más, nem fegyveres formái kerülnek előtérbe ós válnak a forradalmi hatalom kivívásának eszközeivé. Ez azt jelenti, hogy a viszonylag békés hatalomátvétel is az osztályerőszak alkalmazását feltételezi. Az erőszak azonban nem lényege, hanem csak eszköze, és nem is egyedüli eszköze a forradalom megvalósításának. Az első magyar proletárhatalom rövid fennállása ellenére is szemléltető példáit mutatta annak, hogy az erőszak csak eszköz a munkásosztály kezében a társadalom átalakítására, s arra is, hogy ehhez az átalakításhoz számtalan, az osztályerőszakot nélkülöző eszközre van szükség. Ha e vonatkozásban bírálat illeti a Magyar Tanácsköztársaság vezetőit, úgy semmiképpen nem azért, mert túlzásba vitték az erőszak alkalmazását — amivel az ellenforradalmi rezsim visszaállítói vádolták — ,hanem azért, mert nem értek kellően és következetesen a forradalmi kényszer eszközeivel.
