Századok – 1969

Krónika - Tudományos ülésszak a KMP megalakulásának 50. évfordulóján (Nagy Ferenc–Vértes Róbert) 516/II–III

KRÓNIKA 535 kérdése — ,s e megállapítások mégsem váltottak ki vitát, mint az egyébként várható lett volna. Berend T. Iván, a vitaülós elnöke a második szekció ülését értékelve kiemelte a tárgyalási mód komplexitását, azt, hogy a szociológiai, filozófiai, jogtudományi oldalról történt megközelítés mellett néhány kérdés körül élénk vita alakult ki. A vitát kiváltó kérdések összegezése, a korreferátumok és hozzászólások értékelését követően a felszabadulás utáni történeti kutatás kiszélesedésének két irányát emelte ki. Az egyik a magyar szocializmus szemlélet kiszélesedése a nemzetközi szempontok erőteljesebb figyelembevételével. A másik lassú előrehaladás az 1948 utáni témák kutatásában. A szekcióülés tapasztalatai alapján három pontban összegezte a felszabadulás utáni történet kutatásában mutatkozó gyengeségeket. 1. Nem kellően és megnyugtatóan tisztázott a politika és a tudomány kapcsolata. Különösen az utolsó tíz óv történetére vonatkoztatva említette azt az elterjedt nézetet, hogy a tudományos kutatás nem mondhat mást, mint amit a politikai állásfogalások mondanak. Ez a helytelen tendencia megmutatkozik pl. az MSzMP gazdaságpolitikájának maradóknélküli pozitív értékelésében, noha a tények egy sor esetben nem igazolják ezeket az állásfoglalásokat. (Pl. az 1960-ban elkészült húsz éves távlati gazdaságpolitikai fejlesztési terv voluntarizmusa stb.) 2. A törtónetiessóg problémáját elemezve annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a történetiesség igényének megfogalmazásakor sokan abba a hibába esnek, hogy ami megtörtént, azt bizonyos értelemben objektív körülménynek ítélik meg, és ebben a további történésekre mentséget találnak. 3. A különben jó eredményeket hozött vitában is megmutatkozott az a jelenség, ami a felszabadulás utáni történeti korszaknál különösen veszélyes, hogy ennél az időszaknál nem mindenki érzi követelménynek a szakértelem ós a kutatás igényét. Sokan azt gondolják, hogy ebben a korszakban bizonyos általános történész-vénával állást lehet foglalni súlyos kutatásokat igénylő és sokszor speciális szakismereteket kívánó kérdésekben. A felszabadulás utáni történetkutatás hitelének megerősítése szempontjából a tudományosság, a kutatás elmélyítésének igénye különösen nagy figyelmet érdemel — fejezte be az eredményeket és a tanulságokat összegező zárszavát Berend T. Iván. A kétnapos vitaülós Foes Henrik zárszavával fejeződött be. Elöljáróban reflektált Berend T. Iván vitavezetői összegezésének a politika és tudomány tisztázatlanságát a felszabadulás utáni történeti kutatás módszertanában elemző megállapítására. Ezt a megfogalmazást pontosítva több példával bizonyította, hogy az elmúlt évtizedben a felszabadulás utáni időszak — ebben benne van az utolsó 10 év története — történeti kutatásában ós feldolgozásában jelentős előrelépések történtek. Az utolsó 10 év történeti fejlődésének sok kényes kérdésével foglalkozunk a tudományosság érvényesülésének igényével. A kutatást és a feldolgozást, egyes konkrét kérdések vizsgálatát ma ínég nehezíti, sőt esetleg lehetetlenné is teszi az 1966-os ellenforradalom utáni korszakra vonatkozó levéltári anyagok rendezetlensége vagy teljes hozzáférhetetlensége. Ugyanakkor hangsv'ilyozta, hogy a pártfórumok részéről, a „politika" részéről a tudományos igény nem hiányzik, és ha a politika és a tudomány kapcsolata még rendezetlen, ebben inkább a tudomány művelői a hibásak. A tanácskozást értékelve megállapította, hogy az beváltotta a hozzá fűzött reményeket; tudományos szempontból sok új értékes adalékkal gazdagította ismereteinket, az új kutatási eredmények mellett régi igazságokat is megerősített és további kutatásokra, gondolkodásra ösztönzött. A tanácskozás méltó volt pártunk ötvenedik évfordulójához nemcsak eredményeiben, hanem abban is, hogy két korábban érvényesülő hibás történelemszemléletet „nélkülözött". Nem tapasztalhattuk az elsősorban 1956 előtt érvényesült szemléletet, amely a párt történetét a győzelmek történetének állította be és az ellentmondásokat vagy gyengeségeket elhallgatta vagy mentegette. Nem érvényesült az ezzel ellentétes és különösen 1956 után jelentkezett szemlélet és módszer sem, amely a párt történetét a hibák történetének állította be, és a kutatás kiinduló pontjává a párt történetének hibáit, gyengeségeit tette meg. A vitaülósen elhangzott három előadást értékelve, az abból levonható tanulságokat a következőkben összegezte: Az előadások alátámasztották azt a tényt, hogy a magyar kommunista mozgalom létrejötte minőségileg új szakaszt nyitott meg a magyar munkásmozgalom történetében, a párt megőrzője és magasabb szinten folytatója a forradalmi munkásmozgalom hagyományainak. A párt létrejötte objektív törvényszerűség volt, ezt az elvi megállapítást tényekkel gazdagította Milei György előadása, amikor a pártot létrehozó különböző csoportok ideológiai, politikai arculatát mutatta be.