Századok – 1969
Krónika - Tudományos ülésszak a KMP megalakulásának 50. évfordulóján (Nagy Ferenc–Vértes Róbert) 516/II–III
KRÓNIKA 533 kérdéséhez több példával illusztrálva hozzátette, hogy a pártépítés és pártdemokrácia alakulásában nem a lenini koncepciót, hanem a személyi kultusszal teletűzdelt sztálini koncepciót vették át, a pártdemokrácia felülről lefelé érvényesült, ós ez sok torzításnak lett az alapja. Ságvári Ágnes hozzászólásának első részében kapcsolódva Tóth István ós Zsilák András vitájához, a paraszti szervezkedés 1945 utáni problémáját és annak lehetősegeit vizsgálta. Azt a véleményét fejezte ki, hogy a Kisgazdapárt megtisztítása után 1948-ban, a Parasztpártban lezajlott fordulat után 1947-ben, elképzelhető lett volna egy egységes parasztpárt létrehozása. Kérdésként fevetette, hogy a paraszti tömörülés.eleve, objektíve magában foglalja-e a munkásellenességet. Véleménye szerint az ettől a veszélytől való félelem Volt az, amely az egységes parasztpárt tagadásához vezetett, azonkívül, hogy 1948 után a többpárt-rendszer elvetésére került sor. Ez az álláspont ad magyarázatot arra, hogy 1948 után a paraszti tömegek között passzivitás következett be, olyan tömegek kerültek ki a politikai életből, amelyek korábban az FKgP és az NPP-n keresztül kapcsolatban voltak a politikai élettel. Szabó Bálint referátumához kapcsolódva azt vizsgálta, hogy lehet-e a negatív fordulat okát a nemzetközi helyzetben és a személyi kultuszban keresni. Az 1947-ben kialakult cseh —lengyel elgondolással szemben, amely a népi demokratikus út továbbfejlesztését a gyorsított ütem, a két tábor kialakulása idején is lehetőnek tartotta, a magyar párt bizonyos szektás elemeihez közelebb volt a zsdanovi ós a jugoszláv koncepció. Tehát a továbbfejlesztést elzáró elméleti fordulat elemei már 1947-ben megvoltak. A nemzetközi helyzet éleződése éppen egy szorosabb összefogást igényelt volna a szocialista országok között, a belpolitikában éppen szélesebb szövetségi politikát tett volna kötelezővé, a nehéz helyzetet teremtő embargó fokozott integrációt igényelt volna, — és éppen az ellenkezője történt. 1948-bán még mindkét út lehetséges volt, ós hogy a régi dogmatikus koncepcióhoz való visszatérés következett be, ez nemcsak a személyi kultusz eluralkodása miatt történt, hanem azért is, mert a proletárdiktatúra dogmatikus felfogása könnyebb volt az adott helyzetben. Berend T. Iván, a vita vezetője hozzászólóként reflektált az elhangzott vitakérdésekre. Nerh fogadta el Szabó Bálint értékelését, amelyik élesén elválasztja a gazdaságpolitikai hibákat az ötvenes évek gazdásági irányítási mechanizmusának működésétől, mert ez két szorosan összekapcsolódó folyamat és jelenség, amelyet nem lehet elválasztani. A történetiség követelményeinek problémájához kapcsolódva vitázott Mérei, Bieber és más hozzászólókkal. A történetiség fontosságát elismerve és a „visszamérlegelést" elvetve megjegyezte, hogy a kérdést felvetők a történetiség számon kérésében bizonyos helyzetet adottnak tételeznek fél Ós ezen keresztül objektívnek tekintenek. A kérdést ily módon vizsgálók szerint, ha a nemzetközi helyzet kiélezett volt, akkor lényegében elfogadhatók azok a válaszok, amiket erre adtunk. Csakhogy, mint ahogy erre Ságvári és Vészi utaltak, a kiélezett nemzetközi helyzetre sem adtunk feltétlenül helyes választ — és ehhez hozzátette — , hogy ezekben az években túlértékeltük a háború lehetőségét is. Az ötvenes évek elején kialakult háborús helyzet a saját politikai hibánkat is tartalmazta (jugoszláv kérdés, határincidensek), éppen ezért a kialakult gazdaságpolitikát az általunk is produkált feszült viszonnyal nem lehet indokolni. Berend T. Iván foglalkozott az ötvenes évek elején lehetséges integráció problematikájával, amelyhez előzőleg Bieber Ilona fűzött megjegyzéseket. Válaszolva az elhangzott észrevételekre elmondotta, hogy bizonyos vonatkozásokban az egyes országok felismerték az igényeket, sőt elkezdték a gyakorlati kivitelezést is, de abban az időben e törekvések megvalósítása nem kapott ösztönzést. Végül az általa tarthatatlannak minősített két fordulat problémájával foglalkozott. A negatív fordulat dogmatikus alapelemei a fordulat éve előtt is megvoltak, ós ezek nem egvszerre és hirtelen, a hatalom átvétele után alakultak ki. László Lenke, a Politikai Főiskola szociológiai tanszékének — egy budapesti ós egy vidéki nagyüzem fizikai munkásai jelenlegi politikai magatartásának típusait vizsgáló — felismerését ismertette, Mérei Gyula pontosította korábbi hozzászólásában a nemzetközi helyzet értelmezését. A nemzetközi munkásmozgalom helyzetét és az általános értelemben vett nemzetközi helyzetet együttvéve érti nemzetközi helyzeten. Megjegyezte, hogy a kooperáció lehet kezdete az integrációnak, de nem azonos azzal. (Ehhez a kérdéshez lényegében azonos kiegészítést tett Bieber Ilona is.) Szántó Györgyné a gazdaságpolitika és a gazdaságirányítási rendszer összefüggésével kapcsolatosan megjegyezte, hogy noha ő is ellentmondást érzett Szabó Bálint felvetésében, mégis a gazdaságirányítási rendszer megítélését a szocialista építés első időszakában, az alapok lerakásánál, nincs jogunk úgy megítélni, hogy azt eleve és summásan a
