Századok – 1969

Tanulmányok - Ölvedi Ignác: Adalékok Horthy és a Lakatos-kormány katonapolitikájához (1944. augusztus 29.–szeptemer 8.) 30/I

ADALÉKOK HORTHY JíS A LAKATOS-KORMÁNY KATONAPOLITIKÁJÁHOZ 41 Bécs irányban megállítani, akkor a szövetségesek legalább a Dunántúl elérésében, megszállásában megelőzhetik a Vörös Hadsereget. A romániai események után a nemzetközi közvélemény Magyarországtól is cselekvést, az eddigi háborús politika gyökeres megváltoztatását és az aktív fellépést várta Németország ellen.3

2

Horthy azonban álláspontját képtelen volt revideálni, a kibontakozást a régi koncepció alapján csakis az angolszászokkal történő megegyezés útján képzelte el. Mégpedig olyan formában, hogy az a szovjet csapatok további előnyomulását is megállítsa. Más lehetőséget 1944 augusztus végén nem is latolgattak. Ebben a kérdésben mögötte álltak a rendszer hívei, az államot irányító apparátus, a tisztikar, az értelmiség nagy része, a vagyonos városi és falusi középrétegek és a kispolgárság is. Kedvezőtlenül hatott, hogy a háború e döntő szakaszában a magyar nép többségének magatartását a passzív várakozás jellemezte. Ebben nagy szerepe volt a magyar társadalom kedvezőtlen történelmi fejlődésének, a 25 éves nacionalista, soviniszta ideológiai nevelésnek, a féktelen terrornak, amellyel elzárták a demokratikus eszmék beáramlását a néptömegekbe, az antibolsevista propagandának, amelynek hatására még a háborúval és a fasizmussal minden vonatkozásban szembenállók körében is sokan előítélettel és félelemmel tekintettek a Vörös Hadseregre, a szovjet csapatok megjelentése nyomán keletkezhető új proletár forradalomra. A társadalom valamennyi rétegében, még a munkásság körében is 1944 augusztus végén megvoltak a Horthy „kiugrása" iránti illúziók, nagy volt a „kivárás" és a „passzivitás".3

3

Az augusztus 29-i kormányváltozás még növelte is azt a benyomást, hogy a kormányzó és csoportja szintén a háborúból való kilépésre törekszik, s hogy különösebb áldozatvállalásra, cselekvésre nincs szükség, mert a „kormányzó bölcsessége" a fenyegető katasztrófát úgyis elhárítja.34

Ez sajnos még a Magyar Front tevékenységében is éreztette hatását.3

5 32

OL. Mt. jkv. 1944. aug. 25. A külügyminiszter állandó helyettesének felszólalásából: „Külföldről jött hírek szerint ma mindenki a magyar ós román kérdéssel foglalkozik. Ankarában az angol követ odanyilatkozott, hogy most jelentkezik a pillanat Magyarországra nézve, hogy csatlakozzék a szövetségesekhez. Most rnég módjában állna Magyarországnak gyors cselekvéssel gyökeresen megváltoztatni háborús politikáját. Madridi és lisszaboni körök is ugyanígy nyilatkoznak ... A külföldről jövő hírek azt mondják, hogy ellenséges és szövetségesekkel tartó semleges államok közvéleménye erős nyomást akar gyakorolni Magyarországra oly irányban, hogy aktívan lépjen fel Németországgal szemben." 33

Dokumentumok a magyar párttörténet tanulmányozásához. Dokumentumok V. köt. 1939 szept.—1945 áprilisig. Bpest, Szikra. 1955. 198—199. 1. „A várakozó magatartás" sajnos a dolgozókra is jellemző volt. Az újból megalakult kommunista párt 1944. szept. 12-i röplapja felhívja a munkásokat: „Csak a munkásság háríthatja el . . . a veszélyt nemzetünk felől ! Egész Európában a munkásosztály áll, a kommunista pártok vezetése alatt, a nemzeti felszabadító harcok élén ... A munkásságnak haladéktalanul szakítani kell várakozó magatartásával." Lásd még erre vonatkozóan: Sipos János: A népi demokratikus forradalom magyarországi sajátosságaihoz. (Magyar Filozófiai Szemle, 1964./1.). Balázs Béla: A középrétegek szerepe társadalmunk fejlődésében. Bpest, Kossuth Kiadó. 1958. 163. 1. ,,A magyar nép többsége a háború utolsó szakaszában is ingadozott, saját érdekeinek józan felismerése, az események reális értékelése, valamint a reakciós múlt ránehezedő öröksége között." (Társadalmi Szemle, 1965/6., Párttörtóneti Közlemények, 1965/3, Valóság, 1965/3. 8—10. sz. idevonatkozó tanulmányai.) 31

Kállai Gyula: A magyar függetlenségi mozgalom 1939—1945. Bpest, Szikra. 1955. 239. 1. „A magyar politikai életben megint feléledtek azok a reménységek, hogy Magyarországot az angolszász hatalmak csapatai fogják megszállni. Megint megerősödött az a nézet, hogy hazánk felszabadításáért nem szükséges minden áldozatot meghozva