Századok – 1969

Tanulmányok - Ölvedi Ignác: Adalékok Horthy és a Lakatos-kormány katonapolitikájához (1944. augusztus 29.–szeptemer 8.) 30/I

34 ÖLVEDI IRNÁC hozzá. A találkozásra a Hitler elleni merénylet másnapján, július 21-én került sor. A megbeszélésen a fasiszta vezér arról igyekezett meggyőzni Miklós tábornokot, hogy most a szó legszorosabb értelmében az élet vagy halál kérdése dől el. Továbbá, hogy német összeomlás esetén Közép-Európára szörnyű sors vár. Majd azt fejtegette, hogy Németország a veszély teljes nagyságát felismerte és az egész nép kiveszi részét a háborús erőfeszítésekből. Már a 15 éves fiúk a légelhárító ágyúk mellett állnak és a hasonló korú lányok a termelésben tevékenykednek jelentette ki a Führer. Arra is utalt, hogy újabb intézkedések történtek további tömegeknek a háborúba való bevonására. Fejtegetései során Horthy tervére utalva nemtetszését nyilvánította a tábornokokról. „Több országban, mint például Közép-Amerikában és másutt gyakran alakultak tábornok-kormányok, de azok mindig csődöt mondtak. Ezen nem lehet csodálkozni. Tábornokok általában 20 — 30 évig tanulnak, míg egy hadsereg vezetésével megbízzák őket, és némelyikük még akkor is alkalmatlannak bizonyul feladata ellátására. Érthetetlen, hogy hihetik a hivatásukhoz hosszú kiképzési időt igénylő tábornokok, hogy egyik percről a másikra betölthetnek vezető politikai állásokat." Majd Magyarország helyét és szerepét elemezte. Kijelentette: ,, . . . teljesen érdektelenül szemlélné a magyarországi viszonyokat, ha azok Magyarország periférikus fekvése miatt nem érintenék Németország érdekeit. Nem avatkozik például Irak és Afganisztán ügyeibe. Magyarország esetében azonban más a helyzet. Az ott bekövetkező katasztrófa egyben az egész Balkán katasztrófáját jelentené. Ez esetben Németország el lenne vágva Romániától, annak olajmezőitől, valamint a többi balkáni országtól, melyek . . . fontos nyersanyagokat, mangánt, rezet stb. ..." szállítanak.12 Végezetül nagyon sokat és nyomatékosan beszélt az új fegyverekről, a tengeralattjárókról, repülőgépekről és hogy a V-l szárnyasbombát a V-2, V-3 és a V-4 rakéták követik, amelyeket nagy tömegben fognak bevetni. Ami különös, hogy nem szónokolt győzelemről, még csak fordulatról sem, mindössze azzal bíztatta Horthy katonai irodájának vezetőjét, hogy „ . . . 1945-ben a maihoz viszonyítva valószínűleg ismét kedvezőbb kép fog kialakulni . . . Ezért elhatározta, hogy minden körülmények között tartani fogja közép-európai pozícióját. Nem riad vissza a legerélyesebb intézkedésektől sem, eltökélt szándéka, hogy ezt a pozíciót adott esetben idegen országban is olyan határozottan megvédi, mint ahogy a merénylet után saját hazájában jár el." Még arra is utalt, hogy ilyen körülmények között a hadvezetésben nincs helye érzelgősségnek. Ha árnyaltabban fogalmazott is, mint külügyminisztere, Miklós Béla vezérezredes tudomására adta, hogy Magyarország területe Németország számára hadászati jelentőségű, és megtartására minden eszközt igénybe vesznek. A magyar államfő hadsegéde válaszában megnyugtatta a Führert, hogy mindezt Magyarországon is megértik és hogy a kormányzó sohasem lesz hitszegő. Igyekezett Hitler bizalmát újra visszaszerezni. „Horthy az a »fix pont«, aki az egész magyar államszervezetet és népet személyében egyesíti" — jelentette ki Miklós Béla. De hogy valójában mit hitt el, és hogyan értékelte idehaza a náci vezér fejtegetéseit és helyzetelemzését, az a történelem számára titok marad. Az események menetéből arra kell következtetnünk, hogy a katonai iroda főnökének beszámolójából Horthy megértette: tervével várnia kell addig, amíg az arcax.:-. -12

Uo. 889—891. 1. Hitler és Miklós Béla vezérezredes tárgyalásáról készített feljegyzés.