Századok – 1969
Tanulmányok - Ölvedi Ignác: Adalékok Horthy és a Lakatos-kormány katonapolitikájához (1944. augusztus 29.–szeptemer 8.) 30/I
32 ÖLVEDI IRNÁC 1944. október 15-ével foglalkozó munkák a tanulmány témáját érintik. Ezek a művek mondanivalójukat az események leírására, főleg azok társadalmi-politikai oldalainak megvilágítására és értékelésére összpontosítják. A Iaçi kisinyovi hadművelet Magyarország helyzetére gyakorolt hatását általában figyelmen kívül hagyják, Horthy és a Lakatos-kormány katonapolitikáját, a legfelső katonai vezetés tevékenységét nem elemzik, nem értékelik. Enélkül viszont nem érthetjük meg, hogy Magyarország miért nem követte Románia, Finnország és Bulgária példáját 1944 szeptemberében. Ezekre a kérdésekre törekszem választ adni jelen tanulmányomban. Horthy kísérlete katonai kabinet alakítására 1944 nyarán Horthy a hadiesemények, az 1944 nyarára rendkívül súlyossá vált magyar gazdasági helyzet, s minden bizonnyal az 1944. július 7-i jobboldali puccskísérlet hatására — úgy döntött, hogy elfogadja gr. Bethlen István javaslatát, meneszti a Sztójav-kormányt és helyére katonai kabinetet állít, amelynek vezető posztjaira személyéhez hű tábornokokat szándékozott kinevezni.5 Ezzel a kormányzó a rendszer átmentéséhez igyekezett előkészíteni az utat. Nem akarta, hogy a német fasizmus és a Sztójay kormány elkerülhetetlen bukása őt és rendszerét is elsodorja.6 Bethlen emlékiratában azt is a kormányzó tudomására adta, hogy ,, . . . csak nagy körültekintéssel és megfelelő előkészítés mellett, a kellő időpont kivárásával szabad, de akkor meglepetésszerűig és villámgyorsan kell a rezsim kicserélését végrehajtani".7 Ezt a tanácsát Horthy nem fogadta meg. Szándékáról - Hitlernek Klessheimben tett ígéretéhez híven — elsőnek a Német Birodalom teljhatalmú megbízottját informálta. Veesenmayer a Sztójay-kormány leváltása ellen élesen tiltakozott. A tervet árulásnak minősítette és figyelmeztette Horthyt, hogy ilyen nagyhorderejű változásokat a Führer előzetes hozzájárulása nélkül nem hajthat végre. Azt is tudomására adta, hogy a fasiszta ,, . . . politikai eszmékkel átitatott hadsereg, csendőrség és rendőrség ..." már nem áll rendíthetetlenül mögötte. Nyíltan fenyegetőzött, hogy a Sztójay-kormány leváltása esetén az ő azonnali visszahívása várható, ami Magyarországra nézve súlyos következményekkel járhat.8 A birodalmi megbízott fejtegetései megdöbbentették a kormányzót. Elismerte, hogy a problémának ezt az oldalát nem vette kellően 5 Horthy Miklós titkos iratai. Bpest, Kossuth Kiadó. 1962. 457—464. 1. (87. sz. irat). Gr. Bethlen István 1944 június végén Horthyhoz küldött emlékiratában aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a Sztójay-kormány és a jobboldal korrupciójával, erkölcsi züllésével és a németek korlátlan kiszolgálásával ,,. . . a bolsevizmusnak vetik meg az ágyát Magyarországon . . . Legfőbb ideje volna — írja —, helyéről elzavarni a jelenlegi kormányt és helyére egy lelkiismeretes és erős, az ország érdekeit a külfölddel szemben is megvédeni kész és képes kormányt kinevezni . . ." Bethlen nemcsak Sztójay menesztésének szükségességét tárta a kormányzó elé, hanem a végrehajtás módjait, feladatait is megjelölte, amit Horthy a Lakatos-kormány kinevezésénél messzemenően figyelembe is vett. 6 Hennyey Gusztáv, a Lakatos-kormány volt külügyminisztere, Kölnben kiadott visszaemlékezésében erről a következőket írja: „így a kormányzó és tanácsadói arra a meggyőződésre jutottak, hogy a Sztójay-kormány által képviselt, kifejezetten a német nemzeti szocializmusra támaszkodó politikai irányzatot folytatni nem lehet, mert az országot a katasztrófába viszi." (Hennyey Gusztáv: Magyar erőfeszítések a második világháború befejezésére. Köln. 1965. 9. 1.) 7 Horthy Miklós titkos iratai, 460. 1. 8 A Wilhelmstrasse és Magyarország, 882—883. 1. Veesenmayer 1944. július 15-i távirata Ribbentrop külügyminiszterhez.
