Századok – 1969
Tanulmányok - Ölvedi Ignác: Adalékok Horthy és a Lakatos-kormány katonapolitikájához (1944. augusztus 29.–szeptemer 8.) 30/I
Ölvedi Ignác: Adalékok Horthy és a Lakatos-kormány katonapolitikájához (1944. augusztus 29. -szeptember 8.) A háború, amelyhez a magyar uralkodó körök, a horthysta katonai vezetés könnyelműen, minden különösebb mérlegelés nélkül, gyors győzelmet remélve 1941. június 26-án csatlakozott, a negyedik évében minden borzalmával elérte Magyarországot is. Németország dunamenti szövetségeseinek: Romániának, Bulgáriának és Magyarországnak a háború menetét, a két koalíció gazdasági és katonai lehetőségeit tárgyilagosan szemlélő és értékelő vezetői a volgamenti, a kurszki események és a dél-olaszországi partraszállás után megértették, hogy Hitler a játszmát elvesztette. Kezdetét vette a fasiszta szövetséghez fűződő kapcsolatok lazításának és a kilépés lehetőségeinek latolgatása. Szakítással azonban - az antifasiszta koalíció vezető államainak felhívása ellenére egyik ország sem próbálkozott.1 Ennek kierőszakolására a háborúval és a fasizmussal szembenálló demokratikus mozgalmaik gyengéknek bizonyultak. Gazdasági, katonai erőiket továbbra is Németország rendelkezésére bocsátották. A harmadik birodalomhoz fűződő kapcsolatain lazítani akaró szövetségessel szemben a fasiszta vezetés rendszerint katonai erőszakot alkalmazott: 1944. március 19-én megszállta Magyarországot. Ezzel függetlensége de facto megszűnt. A németekkel kollaboráló államból Hitler vazallusa lett. A hitlerista katonai és politikai vezetés abban reménykedett, hogy Magyarország megszállásával, gazdasági életének kézbevételével, a fegyveres erő feletti vezetés megszerzésével Közép-Európának e hadászati fontosságú térségében a helyzetet stabilizálja és a szovjet német arcvonal eseményeinek további kedvezőtlen kihatását a német magyar viszonyra megszünteti. Az eredménnyel valóban elégedettek lehettek. Horthy, a magyar vezérkar és a szélső jobboldali elemek közreműködésével nemcsak a bevonulás, hanem az 1. magyar hadsereg felvonultatása is zökkenő nélkül megtörtént, ami túlszárnyalta a legmerészebb német elképzeléseket is. Az állam legfőbb gazdasági, bel1 és külpolitikai, valamint katonai ügyeit is a német hadigépezet igényeinek és szükségleteinek megfelelően Németország budapesti követségén döntötték el. A Sztójay-kormányt, amelynek az volt az alapvető katonapolitikai célkitűzése, hogy Magyarország ,, . . . a német hadigépezet egy igen fontos, jól működő szerve legyen". Hitler teljhatalmú 1 A szövetséges hatalmak — a Szovjetunió kezdeményezésére - - 1944. május 13-án kibocsátott felhívásukban felszólították Bulgária, Finnország, Magyarország és Románia kormányait, hogy szakítsanak Hitlerrel. Azt is tudomásukra adták, hogy az együttműködés megszüntetésével ós az ellenállással hozzájárulhatnak a háború befejezésének meggyorsításához és népeik szenvedésének csökkentéséhez. (Vnesnyaja politika Szovjetszkovo Szojuza v period otyecsesztvennoj vojni. Goszpolitizdat. Moszkva 194ti. 132—133. 1.)
