Századok – 1969
Tanulmányok - Farkas Márton: Az Osztrák-Magyar Monarchia megmentésének kísérletei és a páduai fegyverszünet 306/II–III
A MONARCHIA MEGMENTÉSÉNEK KÍSÉRLETEI 317 denekelőtt a hadseregben kirobbant sorozatos lázadásokra hivatkozott,62 amelyek éppen akkor következtek be, amikor a hadsereg katonailag a kegyelemdöfés, az olasz offenzíva megindulása előtt állt. 3. A különbéke és az azonnali fegyverszünet felajánlása az antantnak (1918. október 28—29.) Október 24-én a délnyugati arcvonalon lévő antant hadseregek támadásba lendültek és napok alatt áttörték az osztrák-magyar csapatok vonalait. Az antant hatalmak az itt harcoló csapatok megsemmisítését fontosnak tartották, mivel csak így látták birtosítottnak a dualista állam és Németország katonai erejének teljes szétzúzását és a háború utáni rendezés általuk elképzelt terveinek megvalósítását. A katonai győzelem egyben az olasz hódító törekvéseket is kielégíthette, s az itt szerzett területek Olaszország figyelmét a Balkánról elterelhették. A király és a hadvezetőség mindent elkövetett, hogy az antant az offenzívát elhalassza. A Vatikán támogatásával indult reményteljes titkos tárgyalások, amelyeket a Monarchia megbízottai az antant ügynökeivel folytattak, nem hagytak kétséget afelől, hogy a Monarchia különbéke lépése esetén az offenzíva elmarad. A király és környezete azonban erre a lépésre október 23-án még nem tudta elszánni magát, így a támadás megindult. Az osztrák-magyar csapatok ellenállásának gyors összeomlása a hadműveleteket irányító olasz főparancsnokságot, de az angol és francia kormányokat is meglepte. Október 29-ig az offenzíva főcsapásának irányában stratégiai áttörés következett be, amelynek során a piavei arcvonalat tartó Boroevic hadseregcsoport és a tiroli arcvonal között betömhetetlen rés támadt. A helyzet súlyosságát fokozta az osztrák-magyar csapatok nagyrészének szétverése és azzal egyidőben a nemzeti függetlenség és az önálló nemzeti államok létrehozásának jelszavaival kirobbant lázadása. Az előrenyomuló olasz hadsereg emiatt nagyobb ellenállás nélkül betört a Feltre—Belluno medencébe és a tiroli arcvonal hátába került. Ez utóbbi ellenállása a következő napokban csakúgy minimálisra csökkent, mert az ellenség tűz csapásaival egyidőben az itt lévő osztrák-magyar csapatok egyrésze is fellázadt és felbomlásnak indult.6 3 A hadvezetőség és az arcvonalparancsnokságok ellenintézkedései a meneküléssel felérő visszavonulás feltartóztatására, a két hadseregcsoport, ill. 62 DNy-i arcvonal: okt. 10.: 44. hadoszt. 52. gy. e. (magyarok), lásd: Balázs Bence : Boroevié nyugalmazott tábornagy bűnei, Bpest. 1919.11. 1., okt. 11. : 38.honv. ho. 23. gy. e. (magyarok), lásd: HIL: M. kir. 38. ho. iratai, 394. cs.: Honv. gy. e. parság 2022 op. sz. — 1918. okt. 20 : 17. ho. alakulatai (magyarok), lásd: Balázs В.: i. m. 11. 1.; okt. 21.: 56. löv. ho. és 19. ho. alakulatai (csehek), lásd: E. BeneS: Der Aufstand der Nationen. Berlin. 1929.633. 1. és а 42. honv. ho. alakulatai (horvátok), lásd: HIL: AOK 1/5/5: HGrK in Tirol Op. Nr. 45 000/84-1918. DK-i arcvonal:okt. 9.: 9. ho. alakulatai (csehek),lásd: Arz : i. m. 302. 1.; okt. 20.: 3. vad. zszlj. (vegyes), lásd: Kerchnawe: i. m. 59 — 65. 1.; okt. 21.: 13. ul. ezred (ukránok, lengyelek, olaszok) és az 1., 2., 5. lovasszázad, valamint az 1. és 2. géppuskásszázad (vegyes), lásd: Kerchnawe: i. m. 76 — 77. 1.;okt. 23.: 30. rohamzszlj. és 18. gy. e. (vegyes), 27. vadászzszlj. (bukovinaiak), lásd: Kerchnawe : i. m. 77.1. és a hátországban a 79. gy. e. (horvátok) fiumei felkelése, ld: Staatsarchiv, Dresden, Außenministerium 2080. es.: Nr. 2925-1918. 63 Arz: Kampf und Sturz der Kaiserreiche 111. 1. 3 Századok 1969/2—3.
