Századok – 1969

Tanulmányok - Hajdu Tibor: Az 1918 októberi polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság története kutatásának újabb eredményei 287/II–III - L. Nagy Zsuzsa: Az 1918 októberi polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság története kutatásának újabb eredményei 287/II–III

288 HAJDÚ TIBOB, és nem él a tudomány módszereivel, mégis először ad alapos áttekintést az őszirózsás forradalom okairól, győzelméről és bukásáról. Egyébként azonban az 50-es évek végéig a forradalmak történetéről főleg kisebb tanulmányok, dokumentumpublikációk készültek. Említésre méltó, hogy a Tanácsköztársaság történetével foglalkozó első nagyobb monografikus munkák nem nálunk, hanem Csehszlovákiában jelentek meg 1955 körül; a Szlovák Tanácsköztársaságról, illetve a Magyarországi Tanácsköztársaság elleni katonai intervencióról, az első részletesebb, bár népszerű jellegű összefoglalás pedig Moszkvában 1959-ben. Csak mikor az SzKP XX. kongresszusát követően szétfoszlottak a KMP alapítói ellen emelt koholt vádak, majd Rákosi és csoportja eltávozott pártunk és államunk vezetéséből, vált lehetővé a forradalmak igaz történetének a tudományos kutatás eszközeivel való feltárása. A negyvenedik évforduló megünneplése 1959-ben emlékezetes a forradalom történetével foglalkozók számára. Az említett politikai akadályok elhárulása, az évforduló ösztönző hatása — magyarán mondva a kiadási lehetőségek növekedése —- mellett szerepet játszott ebben, hogy a felszabadulás után felnőtt marxista történész-generáció is túl volt már az első kísérleteken és tapasztalatokon, alkalmassá vált érett munkák készítésére. Az 1959-es ülésszak már jelentős eredmények alapján helyesen foglalhatott állást a forradalom főbb kérdéseiben. A következő évek kutatásai új területeket világítottak meg és számos kérdésben pontosabbá tették, korrigálták ismereteinket, amint remélhetőleg az előttünk álló év gazdag, de még csak részben megjelent termése is módosítani, javítani fogja jelenlegi képünket 1918-—19 történetéről. Ha azt nézzük, hogy túl a részeredményeken, illetve azok alapján, miben módosult leginkább felfogásunk a legutóbbi években, azt kell válaszolnunk: az egymást követő két forradalom viszonyának megítélésében. Még az 50-es évek végén is lebecsültük bizonyos fokig a polgári demokratikus forradalom jelentőségét és csak azóta tisztázódott előttünk teljesen, hogy 1918 és 1919 két forradalma dialektikus egységet alkot, amennyiben a Tanácsköztársaság a Népköztársaságnak negációja, de egyben folytatása is — a társadalmi fejlődés, az erre irányuló célkitűzések magasabb fokán. Az őszirózsás forradalomban két cél egyesült: a polgári demokratikus átalakulás és a nemzeti függetlenség. A demokráciát az egész nép kívánta, nemzetiségre való tekintet nélkül. A függetlenséget, a Habsburg-monarchia pusztulását szintén, de a nemzeti lét jövőjét a Monarchia romjain az érdekeltek ellentétes módon képzelték el. A forradalom kormánya elkésve kapott lehetőséget a nemzeti kérdés polgári demokratikus megoldására, mert ez a háború elvesztése után magyar nemzeti alapon elképzelhetetlen volt. A Függetlenségi Párt régi programja a nemzeti kérdésben irreális, amennyiben a magyar függetlenséget követelte a nem magyar nemzetiségek önrendelkezésének elismerése nélkül. A háború végén Károlyi közeledett Jászihoz és megkísérelte összeegyeztetni a 48-asságot Jászi dunai konföderációs tervével, ami a háború előtt talán megfelelő kiindulópont lehetett volna valamilyen kompromisszumhoz, a háború elvesztése után semmiesetre sem. A Károlyi-kormány külpolitikájának pozitívuma az azonnali különbékére való törekvés. 1917 nyarán Károlyi, az SzDP és a Radikális Párt azért adta fel átmenetileg ellenzékiségét és támogatta az Eszterházy-kormányt,